DAMJANICH UTOLSÓ IMÁJA
Szent Anna oltalmában Lőkösháza honleányai
...1848. március 15-én új korszak hajnala virradt a magyar nemzetre. Megszületett a szabadság várva-várt napja. A születést - mint az rendesen történni szokott - keresztelés követi. De ez véres keresztelés volt...
Megirígyelték tőlünk drága kincsünket, az új szabadságot, s el akarták azt tőlünk rabolni. Ekkor talpra állott a magyar nép, fegyvert fogott apraja-nagyja, hogy megvédje szabadságát, s lett ebből oly világraszóló háború, olyan óriási harc, hogy " A nap is megállt fejünk felett, Bámulni e csodát "...
Az Arad vármegyei VÁSÁRHELYI özvegyek Lőkösházáról - igen fontos - szerepét szeretném megismertetni történelmünk egyik legmozgalmasabb korszakából ; mert legendák, és tények bizonyítják, hogy a " Magyar Golgota" magasztos nő alakjai közé tartoztak.
özv. Damjanich Jánosné, szül.mácsai Csernovics Emília mellett - szintén " özvegységre jutott " SCHMIDT Emma, Nagysándor József tábornok menyasszonyaként ( Barabás Miklós akvarellje, 1849.vége)
Elérkezett október 5 -e, a siralom, a kétségbeesés Golgota-napja. Délben tudta meg Damjanichné, hogy férjét halálra ítélték, s másnap kivégzik.
A szörnyű hír megrázta a szívét, de nem tudta összezúzni, mert azt a jóság és a szeretet angyalai vették szárnyaik alá.
Damjanich az utolsó éjjelén megindító levelet írt Vásárhelyiné Brünek Júliának
(aki húgával, Judittal és a népes gyermeksereggel már - a r a d i - otthonukban tartózkodott - megöröklött, apósuk által épült (1800 körül) - egykori Batthyány utca 27. számú - úrilakjukban.)
Így szól Damjanich egyik levele, melyben esdve kéri Vásárhelyiné Júliát, legyen imádott
Emiliája mellette e nehéz órákban :
" Hogy boldogtalanságom egész súlyát érezzem, anyánk ma Temesvárrra ment. Nem lehet, nem szabad Emiliát egyedül tudnom s ezért kegyedhez fordulok kéréssemmel, jó nagyságos asszonyom, hogy szegényt addig, mig anyja távol van, házánál tartsa. Nemes gyöngéd szive kezeskedik nekem, hogy nagyságod a szerencsétlen nőnek teljes gondját viselendi. Csak azt az egyet kérem, őt magára nem hagyni! Az ég áldása kisérje önt, jó nagyságos asszonyom, élte pályáján s fogadja tőlem köszönetemet s nagyrabecsülésemet mindazért, mit nekem, az én szegény szerencsétlen Emiliámnak tett volt. Az én sorsom borzasztó, - de remélem, hogy férfiasan fogom elviselni. - Mindnyájuknak egy utolsó Isten hozzád! "
Arad, 1849. október 5. A Nagyságodat Nagyrabecsülő Damjanich
*Vásárhelyi Júliához íródótt levél címzése, Damjanich kézírásával
... Nem remegett a keze, amikor Imáját írta Emíliához. Ugyan, ki törődik a halál ásító torkával, amikor az örök Istennel beszélhet, hogyne lett volna nyugodt és szelíd, amikor kihallgatást kért az Istentől, (...) s ez volt utolsó kezevonása a vértanúnak.
" Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra
Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké!
Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.
Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.
Damjanich
Emíliának vigasztalásul "
Ez az " Ima " lett felesége Bibliája élete végéig : ebben látta maga előtt a férfiút, aki meghalt a hazáért, hogy örökké éljen a hazának.
Az elvérzett szabadságharc után az egész nemzet szíve Aradon dobogott 1849. október 6-án.
... özv. Vásárhelyiné Júliáék otthona a szeretet és oltalom könnyeivel volt tele e gyászos napon. A saját, személyes gyászukat is újraélték : - Lőkösházán, a családi sírboltban ott nyugodnak férjeik - ifj. Vásárhelyi János Csanád vármegye alispánja, Vásárhelyi Albert Arad vármegye táblabírája, tb. aljegyzője ; és két piciny gyermeke; Istvánka és Ilka. -
Istenbe, az ő irgalmába és jóságába vetett hit volt az a kereszt, amelyben megkapaszkodhattak, - Szent Anna oltalma alatt ... De, döröghettek az ágyúk, osztogathatták a halál csókját a csattogó kardok, nekik tenniük kellett valamit a hazáért, hogy sebeiben el ne vérezzen...
*Az eredeti Damjanich levél Vásárhelyiné Júliához - német nyelven
" Poeltenberg, mikor összegyűjtötték a vértanúkat, hogy meginduljon a gyászmenet, ki az akasztófákhoz, végignézett társain, és ezt mondta:
„ Szép kis deputáció megy az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje!” "
Gyevnár Erika
*Forrás: "Ezernyolczszáz Negyvennyolcz" -A magyar szabadságharcz képekben - Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest,1898.} Arad," A. D. Xenopol" Könyvtár, Katona Tamás: AZ ARADI VÉRTANÚK Budapest,Neumann Kht.,2001., Kara Győző: Aradi gyásznap, Arad, 1899.- Lakatos Ottó, aradi minorita áldozár: Arad története I.-III. Arad, 1881.
Folytatom...