Minden a régi: az öröm, a tisztelet, a ragaszkodás, a szeretet, a hála; csak egy nagyobb, egy boldogítóbb jelenség van: az isteni áldás, mely megsokasodott a földön a Wenckheim család által…
Ez a jutalmazó Isten áldotta meg a grófi családot ; s Ők, kiket megóvott az isteni Gondviselés, könnyezve és szívükben mélyen megindulva hálát adtak a Mindenhatónak.
De a jutalmazó Isten, nem csak megáldotta őket; de olykor el is vette az édes örömmel viruló gyermekeiket, vagy unokájukat. Bútól, csapástól nem védve kedves kincseiket, a családi boldogságot; hogy lássák fiaikat és fiaiknak fiait…
„ Uxor tua, vitis abundans…”
Azon nemes szíveik oly korán megtanulták: együtt érezni a szenvedőkkel s abban találni örömet, ha a másik könnyeit letörölhetik. A mély vallásosság, az igazi műveltségük elmaradhatatlan következménye; s amit az Úr adott, néha el is vette…
Waldeck Valéria grófnő
Egy családi tragédia húzódik meg Gróf Almásy Kálmánné „üzenete” mögött. Az utókor számára, örök mementóul, hiszen
egyik hőn szeretett unokája; - aki leányának, gróf Almásy Máriának egyetlen fia volt -
beniczei és micsinyei BENICZKY István -nak (1882-1909) és felesége, pyrmonti Waldeck Valéria Katalin grófnőnek (1886-1909) állított megrendülten Emléket.
E szívszorító szavak olvashatóak - Dunakeszin - a - Nepomuki Szent János kápolnában - ( Amely, a kápolna jobb oldalán található jelenleg is.)
S valóban, egy mélyen elkeseredett nagymama;
személy szerint - zsadányi és törökszentmiklósi gróf ALMÁSY Kálmánné, született gróf Wenckheim Stefánia (1837-1917) - ( a gyulai és gyulavári Wenckheim uradalom örököseként, s általa, házassága révén került a nagyméltóságú gróf Almásy Kálmán ( 1815-1898) , illetve, későbbiekben az Almásy család tulajdonába; * - egy tökéletes házasság, amely tetemes vagyont hozott az Almásyaknak -* ) -
Stefánia emeltette eme Emléktáblát, aki, nem mellesleg - a kápolna építésének egyik finanszírozója is volt egyben.
" Örök Emlékül szeretett unokámnak, Beniczky Istvánnak és nejének Waldeck Valéria grófnőnek, akik 1909. november 14-én Singapoore közelében a tengerben 26 és 23 éves korukban. Bánatos szívvel özv. gróf Almássy Kálmánné. Szent Angyalok vezessétek őket az Úr színe elé. " {2}
A legkedvesebb unoka: Beniczky István
Egy másik szomorú családi esemény megörökítése is őrzi a kápolna falát:
" Legkedvesebb leányom, Cziráki Johanna emlékére, aki 1900. július 10-én 21 éves korában gróf Pejacsevich Alberttal szentségi házasságot kötött, s 1901. március 16-án az örök hazába költözött." Az emléktáblát a gyászoló édesanya, Czirákiné Gróf Almásy Erzsébet - gróf Wenckheim Stefánia másik leánya - állíttatta. (A kápolna bal oldalán.)
A francia - Seyne postahajó - Szingapúr közelében összeütközött egy másik hajóval - 1909. november 14 -én. A hajóbalesetnek egy magyar pár is áldozatául esett. Beniczky István tiszaföldvári földbirtokos, és neje; Waldeck Valéria grófnő. A pár 1908. július 11 -én, Tiszaroffon házasodott össze ( a Waldeck család birtokán) és nászútjukat töltötték, amikor a tragédia bekövetkezett.
Az esküvő helyszíne, Tiszaroff- gróf Waldeck Valéria édesapja,Waldeck Frigyes János, - majd Valéria bátyja, Waldeck György Viktor kastélya{3}
Egy újsághír szerint 1909. november 14-e éjjelén a személyzet kivételével mindenki aludt a francia - La Seyne -nevű postagőzösön, amikor
„hatalmas robaj rázkódtatta meg a levegőt. Mindenki a fedélzetre sietett, és a kapitány nem győzte csillapítani az őrültek módjára ide s tovafutkosó utasokat. Az Onda gőzös ütközött össze a Seyne hajóval, amelyen léket ütött. Csakúgy tódult a víz a hajóba, amely menthetetlenül el volt veszve. Az utasok a vízbe ugrottak s egyre-másra az Onda felé igyekeztek, melynek matrózai tőlük telhetőleg segítették az utasokat hajójukra. A menekülést azonban főleg az tette lehetetlenné, hogy egész sereg cápa támadt az úszó emberekre, és valóságos vérfürdőt csinált a férfiak, asszonyok és gyerekek között. A Seyne néhány perc alatt elsüllyedt. A katasztrófának nyolcvannyolc emberélet esett áldozatul.”
A francia postagőzös, a - La Seyne - utolsó útja...{1}
" Egyik utolsó levelük szerint gyermekáldás előtt álltak s már hazafelé készültek."...
Az utazás még boldog pillanatai...{1}
... "A homoki birtok 1866 után került a beniczei és micsinyei Beniczky család tulajdonába. Beniczky Géza, István fia tragikus halála után egy 1912-ben létrehozott alapítványnak engedte át a homoki kúriát és a birtokot. A Fehérkereszt Gyermekszanatórium kezelte az alapítványt. Egy gyermekszanatóriumot kívántak létrehozni, de az 1. világháború miatt nem sikerült ezt megvalósítani. 1919-ben a Frim Jakab által alapított Szeretet Szövetség elmebetegek számára „menházat” hozott létre, mely ápoltjainak egy részét Homokra költöztette. Az 1920-as évek elején az Országos Gyermekvédő Liga kezelésébe került az alapítvány, majd a Sopron vármegyei Lorettomból elmenekülő Congregatio Scholarum Christianum (Magyar Iskolatestvérek Szerzetesrend) kapott Homokon menedéket a Katolikus Patronázs jóvoltábó. 1924-ben nyitották meg a rend első magyar nyelvű noviciátusát Beniczky Fiúotthon néven. Lakói elemi, polgári és ipari iskolai képzést (lakatos, bádogos, kovács, asztalos, cipész, nyomdász és könyvkötő) kaptak. A 200 katasztrális holdnyi földterületen gazdálkodva szinte teljesen önellátóak voltak a bentlakók. 1928-29-ben épült fel az új, emeletes internátus. A 2. világháború alatt hadikórházat rendeztek be az épületben, de 1945 után a rend folytatta a munkáját. Azonban 1950-ben államosították az intézményt, és neve Állami Gyógypedagógiai Fiú Foglalkoztató Intézetre módosult. 1966-ban, amikor az intézményben kisegítő osztályokat is létrehoztak Kisegíto, Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon néven, gyökeresen megváltozott az egykori kúriaépületének arculata is. Díszeit leverték, tornyainak tetejét lebontották az átalakítás-bővítés során. Az 1991-től mezőgazdasági speciális szakiskolaként is tevékenykedik az intézmény, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Általános Iskola Speciális Szakiskola és Diákotthon néven. Érdekes adat, hogy csak 1994-től koedukált az iskola, amely ettől az évtől óvodai csoportot is indított. Az intézmény 2004-ben vette fel Révay György nevét."
Érdekesség: Az egykori kétegyházi Almásy uradalom " templom kertjében " régóta pihen egy szoborcsoport. A hajószerencsétlenségben elhunyt Beniczky István édesanyja; Beniczky Gézáné született, gróf Almásy Mária Jozefa Stefánia Emilia Borbála 1893. október 3-án elhunyt Kétegyházán, az Almásy kastélyban. Amikor Isten magához szólította Almásy Máriát, két apró gyermeke - István és Mária (Minka) - mélységes gyászában az apjuk mellett, csak nagymamájuk bánata lehetett erősebb. Valószínűleg, gróf Wenckheim Stefánia megbízására készítette el - Zala György szobrászművész - gyönyörű alkotását az elhunyt, ifjú édesanyja emlékére.
" ... sose kérdezd kiért szól a harang érted szól. " (J.D.)
Gyevnár Erika
Forrás: Kósa Károly: A Tiszától az óceánig (Titanic-legendák), Verseghy Ferenc Könyvtár, Szolnok, www.geni.com, www.messageries-martines.org/seyne.htm - {1}" Photo Collection P. Ramone ", Almásy genelógia, {2}Emléktáblák adatbázisa,- Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár, Dunakeszi: www.dkvk.hu, {3}műtárgy.com-www.mutargy.com, Adat egyeztetés: PIM-Magyar főnemesség genealógiája-Gudenus János