Nemes Kézdivásárhelyi VÁSÁRHELYI  BÉLA  ( 1838 – 1906 )

 

 

           A Főrendiház örökös tagja  1896-tól,  Arad vármegye főispánja,

                         1893-ban közgazdasági érdemeiért 

                  Ő Felsége a Vaskorona-rend  lovagjává emelte,

         tagja a közjogi és törvénykezési és a naplóbíráló bizottságnak,

az Arad-Csanád Egyesült Vasutak ( ACSEV ) megalapítója és vezérigazgatója, a  Földművelésügyi Magyar királyi Minisztérium Országos Központi Mintapincészetének  Bizalmi Tagja, Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület Igazgató Választmánytagja - Kolozsvárott -

 

 

Ifj.Vásárhelyi János és Brünek Júlia második fia,” ízig – vérig” Arad város polgára.

 

           Kézdivásárhelyi VÁSÁRHELYI BÉLA ( Adalbert )István Lajos  -

a házaspár gyermekei közül a legjelentősebb személy, aki  Arad vármegye és Arad város gazdasági  és kereskedelmi fejlődésében fontos szerepet játszott.

 

 

                         kézdivásárhelyi Vásárhelyi Béla fiatakori portréja {1}

 

 

     Makón született 1838. augusztus 20., édesapja  első alispánsága idején. Valószínűleg hosszabb időt tölthettek Makón ekkortájt hivatali elfoglaltsága miatt.

 Keresztszülei:  Ns. Brünek József ( édesanyja bátyja) és Németh Johanna.

     A középiskolát Aradon, az egyetemet Budapesten végezte.

Tanulmányai elvégzését követően  dombegyházi birtokán gazdálkodott tíz éven át, mint ahogyan testvére, László is.

 Dombegyházán önálló majorságot hozott létre az 1870-es években, 1874- ben már kúria is állt a központjában.

   - azonban jellemének konzervatív iránya és józan beosztása folytán a legtöbb akkori Arad vármegyei  földbirtokos sorsával ellentétben ő talált módot, hogy  tevékenységét gyümölcsöztesse, és ennek köszönhette azt , hogy vagyonilag is gyarapodott.

 

 

    Az ő nevét együtt kell említeni mindazon hazafias és közérdekű törekvésekkel, amelyek nemes céljaik mellett sikereikkel közel és távol vidékekre hasznot hoztak s gyümölcsözőleg, fejlesztőleg tovább hatnak.

 

 

    Merész álmokat kergetve ; Arad városának  európai nagyságát akarta felemelni.

 E néhány -  „ábrándozó”,  - egy vidéki városnak, a maga városának európai nagyságát akarta létrehozni.

 

  Modern intézményeket, a közlekedési reform megvalósítását kezdeményezte Boros Bénivel,

mellyel Aradot az Alföld központjává akarták emelni. – Összekapcsolva a búzatermő Délvidéket  az  erdők és bányák kincseit rejtő Körösvölggyel.

    A természet őserőit magába szippantva, cserébe adja a kultúrát, az ipart, a forgalmat.

 

  A táblabírák korában talán az egyetlen emberként látta meg bennük a modern haladás úttörőit Atzél Péter főispán, kinek támogatásával Boros Béni vezetésével Vásárhelyi Béla lelke is örök hűséggel szegődött mellé :

 

  -  Közös céljuk, íratlan örökségként Aradot naggyá tenni! –

 

Hivatalában, a közéletben, írói munkásságában ez a lánggal égő parancs vezette.

 Tisztább oltára  a lokálpatriotizmusnak, a szűkebb haza sovinizmusának  alig égett közöttük Boros Béni óta, mint az ő lelkében gyúlt ki.

 És ezt a belső parancsot nem a hiu ábrándozásokban, az elméleti tervek hímzésével is az üres sopánkodásokban töltötte ki, hanem a produktív munkában.

 

Kifejlesztette azt a hálózatot, amely Arad gazdasági nagyságát megalapította; és amelyek tanulmányozására fejlettebb országokból küldtek Aradra szakembereket.

 

 

 

 

 

  Amit tett, városáért tette.

 

 

    1875-ben építették az Arad-körösvölgyi vasutat, később az Arad-csanádi vasútvonalat, amelyek a vicinális vasútépítés terén  úttörőnek számítottak.

   1885-ben pedig Boros Bénivel, Kállay Béni pénzügyminiszter megbízásából Boszniában építette  meg - nem csekély dicsőséget szerezve a magyar és különösebben az aradi névnek-

 a Doboj-tuzlai vasútvonalat.

 

  Vásárhelyi Béla azt a nívót,  nemcsak megtartotta  Boros Béni halála után, hanem emelte és ezzel kapcsolatban öregbítette  a vasút dicsőségét.

  Kitűnően ért ahhoz, mint kell hivatalnokait nemcsak figyelmeztetni, de lelkesíteni is, s a

munkához a szeretetet  csatolni.

  Bevitte a hivatalába az igazi „ grand seigneur” ízlését és tapintatát; az ő szigorát  is sokkal  jobban tűrték és szívesebben vették, mint más főnököknek a kollegalitását, mert szigorúságban kollegalitás van és kollegalitásban is szigorúság.

 

    Az ACSEV vezérigazgatójaként mégis idealistaként az Alföld egyik leggyakorlatiasabb irányú vállalatát vezette. Boros Béni ( királyi tanácsos,országgyűlési képviselő) igazgató főmérnökként vállalt szerepet az igazgatóságban.

 A társulati alelnök ( 1898) Világosi báró  Bohus Zsigmond                  ( császári és király kamarás, a főrendiház örökös tagja, az Országos Magyar Államvasutak igazgatósági tagja)  és  Jószási Purgly János.

 

 

   

 

 

A magyar nemzeti érdek, a népjólét, mezőgazdaság, ipar és kereskedelem magasabb irányelvei szerint működött.

     Sármezey Endrével  ( Arad - Csanádi vasút főfelügyelője, igazgatója) közösen a motoros közlekedésnek a helyi érdekű vasutakra való alkalmazását előmozdította.

   Az oly ritka eredményekkel dicsekvő Alföldi első gazdasági vasutak, mint amelyek mintaszerű berendezését  Sármezey állapította meg, -  amellett hogy gazdasági érdekeket szolgált, még jövedelmező vállalat is lett.

  Az alföldi kis vasútnak megfelelő forgalmi eszközt keresett és talált is a „ motoros kocsiban.”

  Előnye: sokszorosítja a forgalmat és gyakrabban közlekedik,

               olcsó vontatási költséggel jár, ami gazdaságossá teszi.

 

 

 

 

  Neve a vicinális ( szárnyvasút) motoros közlekedés új fázisa által lett  ismét aktuálissá.  Olyan jelentős eredményeket vívott ki, - melyek az egész kontinens és a magyar államvasutak  figyelmét az Arad- Csanádi vasútra irányítják.

 

Az 1904-ben megjelent - Arad város képes ismertetője - című kiadvány alapján :

 

            -  "Ezen vasút, mely Csanád és Arad vármegyéket átszelve Hunyad vármegye 

aranybányavidékére torkollik be, valóságos úttörője lett a vicinális vasutak építésének  és ez tartja fenn az Aradra gravitáló vidékek legnagyobb részének a várossal való érintkezését; ez

hozza ide a forgalmat és viszi innen szét mindazt, ami a város az ő kiterjedt vidékének adta.

Ennek a vasútnak a 390 km-nyi vonalain 981.980 személyt és 780.443 tonna teher árút szállítottak.

A nagy forgalom arra indítatta a vasút igazgatóságát, hogy a szomszédos forgalmakat

motoros üzemű vonatokkal tegyen kísérletet. A kísérlet bevált, s Mezőhegyes, Battonya és Arad között, valamint Pankota , Új-Szent Anna –Kisjenő és Arad között a rendes gőzmozdony vonatokon kívül motoros vonatok is közlekedtek.

 

Az előbbi útirányban Aradról a városház térről indul el és oda is fut be a közúti vasúti síneken a motoros vonat.

 

 

   A    vasútnak       Arad - Szeged vonalon   9,

 

                                Arad - Brád  vonalon    21,

 

                                Új -  Szent Anna –  Kétegyháza  vonalon   5,

 

                                Mezőhegyes –  Kétegyháza     vonalon     3  –  összesen 38 állomása van.

 

Ebben az időben  báró Bohus Zsigmond igazgatósági tanács- elnök,

 

                 vezérigazgató pedig Vásárhelyi Béla  az ACSEV – ban. "–

 

 

  Az Arad - Csanádi Gazdasági Takarékpénztár megalapításával az volt a célja, hogy az osztalék politikáján változtasson, miszerint a haszon kisebb része kerüljön csak évenként felosztásra, a nagyobb része pedig az intézet érősítésére és gyarapodására fordítassék.

  Ekkortól az Arad-Csanádi Gazdasági Takarékpénztár országos példává vált az általános javulásának hatására.

 

 

 

 

 A Hauser- féle nyomda megvásárlásával megalakította az Aradi Nyomda  Részvénytársaságot

és az Aradi Közlöny igazgatója lett. Vállalatáért és annak fejlődéséért anyagilag is helyt állt, hiszen a nagy irányban fejlődő lapot a közönség pártfogása magas nívóra emelte, ahol mint a vidéki sajtó egyik legnagyobb terjedelmű és legolvasottabb orgánumává vált.

  Több éven át felelős szerkesztőjeként vett részt.

 

 

 

 

Egyik legnevezetesebb epizódja életének a Meray Horváth Károllyal vívott párbaja volt.

 

    A politikai béke megteremtésében nagy szerepet játszó hírlapíró és szociológus az 1890- es évek elején, ugyanabban az időben volt felelős szerkesztője az - "Arad és Vidékének" Meray Horváth Károly,- amikor Vásárhelyi Béla az -  Aradi Közlöny - élén állott.

      Ekkor történt, hogy az Arad és Vidékében egy apró hirdetés jelent meg, amely egy nő becsületét érintette.( valami színésznőcske história rejlett az ügy mögött)

 

    A lapnak  erre  a provokatív cikkére  Törös Tivadar az Aradi Közlöny segédszerkesztője  gunyoros, szatirikus  cikkel válaszolt.

     Emiatt sajtóháború kezdődött a két lap között.

A két felelős szerkesztő sértésekkel teljes támadásba lendültek lapjaik hasábjain keresztül.

    Az izgalmas affér, a napokon át folyó „ tollforgató” hadjárat foglalkoztatta a város és a megye közönségét,- mindenki feszült érdeklődéssel leste a fejleményeket.

     Tudta mindenki, hogy már csak a golyóval és karddal lehet elintézni az elmérgesedett helyzetet.

 

Elindultak a „ lovagias” tárgyalások, országszerte feltűnést kelteve.

  A legnagyobb mértékben kétes volt a párbaj kimenetele, mivel a fegyverkezelés a két felelős szerkesztő számára nem volt idegen.

 

  Vásárhelyi segédje Bíró Ákos földbirtokos volt és egy huszárkapitány, - Méray Horváthé pedig Müller Kátoly, Arad város országgyűlési képviselője és Hamvas Károly.

 

  A legnagyobb titokba tartották a párbaj idejét és helyét éppen a nagy érdeklődésre való tekintettel.

  Zárt kocsikban haladtak át orvosaikkal és segédeikkel Kisszentandrásra, ahol a tüzérkaszárnyában folyt le a párbaj.

 

  A feltételek rendkívül súlyosak voltak; nagy kaliberű huszárpisztolyokkal háromszori golyóváltás, a megengedett legrövidebb távolságról.

A három pár pisztolyt, melyet a huszártisztek hoztak, - katonai fegyverkovács töltötte meg a segédek jelenlétében.

 

    Súlyosbította a dolgot, hogy a párbajozó feleket a laktanya lovardájának fehér fala mellé állították fel.

  A vezető segéd által adott jelre csaknem ugyanazon pillanatban sült el a két fegyver:

 Méray pisztolya csütörtököt mondott.

 

   Vásárhelyié viszont talált.

 

Méray megtántorodott, az oda siető segédek és orvosok konstatálták, hogy a golyó Méray jobb karjának felső részébe fúródott és szétzúzta a karcsontot.

  A párbajt erre beszüntették.

 Méray hosszabb ideig feküdt sebével s karját az óta sem használhatja: bal kézzel ír.

 

 A motoros forgalom apostolaként emlegetett Vásárhelyi Béla kezdeményezésére a

  Waitzer-féle Vagongyár a motoros gyártást is profiljába illesztette. ( alapító tag és igazgatósági elnöke is volt a vagongyárnak)

 

   Az 1904-ben megjelent Városismertető alapján:

 

- "E nagy ipartelep létesülése a város  kereskedelmét és iparát lendítette fel, és sok  száz szegény családnak biztosított megélhetési forrást.

Négy osztálya van a gyárnak:  - vasszerkezet és hídépítés,

                                                - mozdony és szerkocsi építés,

                                                - kazánépítés,

                                                - szabadalmazott „ Diessel „ féle hőmotorok gyártára                     

                                                     berendezett osztálya.

      Vállal:    mindennemű vasúti, személy –és teherkocsik szállítását, rendes és keskeny nyomtatványú vasutak számára, továbbá közúti társas kocsik és egyéb járművek készítését.

Mezei, erdei és iparvasutak részére : mozdonyok készítése rendes és keskenyvágányú, valamint erdei, mezei és iparvasutak részére gőzkazánok és tartályok készítése.

  Továbbá vasúti hidak szállítása közúti és vasúti forgalom részére, valamint szögecselt tartókat, födém és fedél-szerkezetek készítését építkezésekhez.

Kaphatók öntött vascsövek ( 1-4 m hosszban függőlegesen öntve),öntöttvas felszerelések,vízvezetéki és csatornázási berendezések,

Utcai légszeszlámpa oszlopok minden kivitelben.

    Öntvények építkezéshez, teljes géprészek-gépek, gépészeti berendezések, mezögazdasági, erdészeti, bányászati telepek részére.

   Szakavatott javítást végez mozdonyok ( locomobil ), gőz és egyéb mezőgazdasági gépeken  helyben, a gyárban , vagy szükség esetén a helyszínen.

    Figyelemre méltó a gyárnak a szabadalmazott „DIESEL” - féle hőmotor, mely a legolcsóbb munkaerő a kis és nagyipar számára.

   Készít még szabadalmazott DÜRR- rendszerű  vízcsöves kazánokat is.

Fióktelepük Borosjenőn van , készít  kerti bútorokat hajlított fából, az ott lévő gőzfűrésszel amerikai tölgyparkettát készítenek."-

 

 

Idejét és munkásságát, élete javát teljesen önzetlenül és díjtalanul áldozta annak érdekében, elkezdve ott, hol a vasút létesítéséhez másfél milliónyi összeg előteremtésére a birtokos osztályt rávette  személyes hitelét latba venni, egész odáig, hol – mint a Makó- Szőregh vonalrész építésénél – a munkálatokat vezette is. A bécsi tőkét sikerült Boros Bénivel Arad számára megszerezni.

 A soproni lakat-árú gyár megrendeléseit szintén Aradról kapta.

 

 

 

 

  Hogy milyen intenzív volt Arad iránti érdeklődése, mutatja - 

ARAD JÖVŐJE -  című nagy feltűnést keltett műve, amelyben  megjelölte az utakat és módokat, miként lehet előrehaladni, miként lehet az elhagyott városnak pénzügyi bajain a forgalom emelésével segíteni.

  Abban a füzeben körvonalazódott tervek még megvalósításra vártak és ha Vásárhelyin múlt volna, meg is valósulnak.

 

Példás családi életet élt s jellemének fővonását általában a családiasság képezte.

  Dacára annak, hogy egész életét a közügyeknek szentelte, mindig maradt elég ideje arra is, hogy családja körében a szerető és gondos apa szerepét betöltse.

 

          Felesége: GRÜN ANNA ( 1841. – Arad, 1899. április 14.)

                             Egybekelésük ideje: Arad, 1868.

 

Gyermekei:

 

1.      Janka ( Arad, 1869. november – Arad,1938.június 1.)

Az aradi Vöröskereszt Egylet elnöknője (1914),

az I. osztályú Erzsébet-rend tulajdonosa (1917)

 

 2.      Júlia  ( Arad, 1871. április 7. – 1926. június 13.)

berzai Takácsy II. Sándorné

 

*Júlia örökölte édesapja halálát követően a dombegyházi majort. Érdekeségként említhető, hogy férje, berzai Takácsy II. Sándor édesanyja Vásárhelyi Janka volt.

( Albert leánya)

 

3.      Ilona ( Arad, 1872. október 1. - ? )            

                       gyoroki báró Andrényi Károlyné

 

4.      III. János ( Arad, 1874. augusztus 12.- Arad, 1963.március 14.)

Nemes Láczay Anna

 

                                                                                                                                                                  

 

Nagyhatáskörű állásának megfelelően mindig nyílt, vendégszerető házat vitt.

  Erre sokat és szívesen áldozott, amíg ő maga puritán egyszerű és nagyon kis igényű ember volt.

  Éves szabadságát  - Menyházán töltötte az ACSEV nyaraló földszintjén lévő lakásában.

Szeretettel emlékeznek rá mindazok, akik ismerték, hiszen egy barátságos, nyájas mosolyt készenlétben tartott mindenki számára.

 A nagyurak gőgös büszkeségéből nem volt egyéniségében egy szikre sem, - csupán polgár akart lenni, aki munkálkodik és szeretni tudja az embereket.

 Menyháza sokat köszönhet Vásárhelyi Bélának s meglehet, még többet tehetett volna e szép fürdő fejlődése érdekében.

 

 

                                         Menyháza 1909.

 

 

De 1906. szeptember 1-én az Úr  magához szólította, otthonában .     (Arad, Széchenyi u.6.)

  Azon a napon, - 1906.szeptember 3 -án a  - nagy temetési menete végighullámzott a pezsdülő élettel teljes városon..

Az ideges, lüktető  Élet kísérte ki utolsó útjára Vásárhelyi Bélát.

  Az Élet, amely nem ismeri a külsőségekben való gyászt, amely a fejlődés megszakíthatatlan folyamatában igen keveset törődik az egyénnel :

 Ma megérezte, hogy sokkal tartozik kézdivásárhelyi Vásárhelyi Bélának.

 

  A virágos koszorúk, a nehéz selyemszalagokon pompázó  aranyos felírások csak azt jelentették, hogy az elmúlás okozta gyászt sokan érezték.

  Az igazi jelentőségét azonban az a csoport adta meg a temetésének, amelyekben politikai ellenfelei gyűltek össze, hogy tiszteletüket és gyászuknak kifejezést adjanak a nagy halottal szemben.

 Megbékélve, leróva azt a tartozást, amelynek lefizetését eddig külső körülmények akadályozták.

   Szép és megható volt ez a megbékülés.

Megmutatta, hogy a politika elfogultsága nem nőtt akkorára a nagy halott egyetlen ellenfelében sem, hogy az ő egyéni kvalitásait, harcmodorának előkelőségét és életének áldással dús munkáját értékelni ne tudná.

  Előbb meg kellett halnia, hogy megértsék azok, akik eddig nem akarták, vagy nem tudták megérteni.

 Ez a megbékülés mutatja a legszebben, hogy a halál nem jelent elmúlást is.

    Az egyénből fogalom lett.

 

Fogalma a polgárokért, városáért és megyéjéért lelkesedő önzetlen embernek, akiben tiszta szándék, munkabírás és idealizmus egyesül az emberi szív minden nemes indulatával.

 

  Az aradi - Felső úti -  Vásárhelyi- sírboltba helyezték örök nyugalomra, - mellette, - a szomszédos sírboltban pihenő Boros Béni, a kripta tetején Boros Béni ércfeje nézte utódjának szembejövő koporsóját.

 

 

 

  

 {Forrás: Magyarország tiszti névtára 1863.,1891. Aradi Közlöny- 1906.09.2-4 száma, Szinnyei-Írók élete és munkái, {1}Vásárhelyi Béla fiatalkori portréja: Gilicze János szíves jóvoltából, Képeslapok: kepeslapok.wordpress.com-Erdélyi Képeslapok}

 

 

2011.-2012.június 19. Gyevnár Erika

Oldal: Vásárhelyi Béla: "Célom, íratlan örökségként Aradot naggyá tenni..."
A gróf BREDA és a VÁSÁRHELYI család genealógiája - Gyevnár Erika tollából - © 2008 - 2024 - countess.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat