{1}

 

 

                          " Mindig Istennel."

 

gróf   WENCKHEIM  KRISZTINA  -  92 évvel ezelőtt - 1924. szeptember 19-én  hunyt el.

  

Vándor, ha utad Szabadkígyós mellett visz el, vagy, ha lelkedben a régi idők emlékét óhajtván visszaidézni, eljöttél megnézni e helyet; ne feledd, itt élt a szeretetéről, jótékonyságáról messze földön híres úrnő – gróf Wenckheim Krisztina.

Ha a természet árnyékos ölén, hűs forrás rejtekén lévő fák ámulatba ejtenek; ha a fönséges képen andalogva, a legédesebb érzés tölti el valódat, ugyanazon elbűvölő érzésnek kell átjárnia szívedet, amikor meghallod a nevét…

A történelem nem kísérte oly figyelemmel "szelíd működését" ; de valóban mindig tisztelte a Nőt, ki mennyei rózsákat szőtt és font a földi létbe...

 

 A  Nagyméltóságú - özv. gróf  Wenckheim Frigyesné született  Wenckheim Krisztina, Mária, Anna, Regina grófnő, csillagkeresztes császári és királyi palotahölgy, az Erzsébet- rendjel (1904) , és  a  pápai  „pro Ecclesia et Pontifice" rendjének (1889) tulajdonosa  nevét - sugárzó  glória  fogta  körbe  akkoriban. 

 

 

 

 

Az  öreg  kegyelmes  asszony, a  kígyósi  kastély  nagyasszonya  elaludt örökre 1924. szeptember 19-én,  hajnalban.

 A  szép, szelíd  őszben -  a  sárguló virágok, a hulló  lombok  közé  vegyült - 76  esztendő  magaslatán.

Régen  készült  a  nagy  útra, régen  is  készen  volt  rá. Talán  átrezgett  búcsúzó  lelkén  a  költő  szava:

                                „ Azt mondják az ősz közel van

                                Aludni addig nem megyek:

                                Megvárlak hervadó virágok

                                Sárgán hulló falevelek.

                                Olyan szép ősszel az elmúlás

                                Nem fáj ugy a halál se tán. ”

 

Itt  hagyta  nagy  családját, melynek ő volt rajongó szeretettel körülvett feje, kire mélységes tisztelettel tekintettek

fel  a  fiai, vők; gyermeki bizalommal a leányai ; boldog örömmel az unokák, dédunokák nagy serege.

Itt  hagyta a sok jótékony intézményt, miket nemes szíve alapított, hűséges és őszintén könnyező alkalmazottait,

a  kastélyt, a parkot, hol oly szívesen kocsizott még betegségében is, mintha minden fától, virágtól el akarna búcsúzni.

A szentírás szavai szerint nagy bölcsességgel „elrendelte az ő házát"- javait, melyekkel Isten gazdagon megáldotta;

csak szívét és szeretetét nem osztotta szét, azt együtt, egyformán bírták, érezték gyermekei, unokái

és  most, elvesztették.

 Fáradt teste leszállt a sírba, lelke pedig fölszárnyalt az örök világosság honába;  hol minden tiszta és  nemes,  jó otthont, igazi  hazát talál. Erős vallásos hite, színről- színre látta már, akiben Hitt, akit szeretett, drága Megváltóját és Istent, aki magához hívta őt.

 Hosszú betegség után adta át nemes lelkét a Mindenhatónak. Nevét közismert jótékonysága örökre feledhetetlenné teszi.

Óriási  összegeket  áldozott  évente  kegydíjakra, jótékony intézményeknek, s  az  ország  minden  részéből  befutó könyörgő  levelek  alapján, segélyezésekre.

A  Gyula  városában alapított  és  fenntartott  - gróf  Wenckheim Árvaház  - és a gyulai Főgimnázium fenntartását biztosító  fejedelmi  adománya, valamint  számtalan, közintézménynél  létesített  alapítványa  örök  bizonyságot tesznek a  nemes  grófnő  áldozatkészségéről  és  jótékonyságáról.

 

 

                                   A  gyulai  ÁRVAHÁZ 1897-ben

 

Wenckheim Krisztina: " Árva voltam, tudom mi az árvaság és képzelhetem, mi lehet a szegények árvasága. Azért ezennel a gyámoltalan, szegény árvák nevelése czéljából: 100,000 (azaz százezer) frt alapitványt teszek egy Gyulán épitendő árvaházra. "

 

   „ EZEN ÁRVAHÁZ ÖRÖK IDŐKRE HÍRDETNI FOGJA A KEGYES GRÓFNÉ JÓSÁGÁT S SZÁZADOK MÚLVA, MIDŐN JÓSÁGOS SZÍVE MÁR ISTEN ELŐTT ÉLVEZI ÉGI JUTALMÁT, E FÖLDÖN MÉG MINDIG EZERSZER FOGJÁK NAPONTA ÁLDANI AZ ÁRTATLAN ÁRVAGYERMEKEK HÁLÁS SZÍVEI.”

                                                   

                                                       *

 

1924. szeptember  21-én, ragyogó  szép, meleg  őszi  délután  indult  utolsó  útjára — a  kastélytól  a  kriptáig - Békésvármegye  nagyasszonya.

 Áldásos  életének, az  általános  tiszteletnek  volt  kifejezője  az  a  részvét, mely a  vármegye  minden  részéről  - faragott  tölgyfakoporsója  mellé  szólította  a  több  ezer  főnyi  tömeget.

 A  kastély  házi  kápolnájában  felravatalozták a  család számára. A  hatalmas kígyósi  kastélypark  széles  útjait  szinte  elöntötte  az  az  emberáradat, mely koporsóját kísérte;  a  megye, városok és  községek  képviselőiből, továbbá  az  egyszerű  emberek  ezreiből.

 

 

 

                     Liezen-Mayer Sándor :  Szent Erzsébet

 

Nem véletlen Árpád-házi Szent Erzsébet jelenléte - Wenckheim Krisztina - méltó búcsúztatásakor. 

A budapesti- ferencvárosi rk. plébániatemplom részére, melynek ünnepélyes fölszenteltetése Ő Felségeik 25 éves nászának évfordulóján, 1879. évi április 24-én történt meg, (...) folyamatosan készültek hátralevő üvegfestett ablakai. Hazánk kiváló műtörténetírójának, néhai Ipolyi Arnold püspöknek áldozatkészségéből egyedül a Szent Gellért csanádi püspököt ábrázoló üvegfestmény állott a felszentelés alkalmára készen (...).

 Az ő példáján felbuzdulva, Wenckheim Krisztina grófnő, Szent Erzsébet üvegfestményű képét ajánlotta fel - 622 forint értékben - a templom részére, éppen a Gellért-ablakkal szemben a következő felirattal:

„ Magyar szent Erzsébet Szegények, betegek hű ápolója Hazánk árváit, özvegyeit óvja Mennyországból esedezésed ; Hozzád fohászkodva ajánlja föl e képet Wenckheim Krisztina grófné."

Sajnos, a háborúban megsemmisült a templomi kegyajándéka.

             Úgy vélem - Wenckheim Krisztina - egész életén keresztül -

                                  Szent Erzsébethez méltóan,

                                  s példáján keresztül létezett. 

 

                                                     *

 

Temetésén ott  volt  mindenki, aki valaha  is  érezte  jótékony  szívének  melegét.

Békésről,  Békéscsabáról,  Apácáról, Újkígyósról  induló  külön  vonatok, fogatok, autók  százai  ontották  a  gyászoló  közönséget  vasárnap délután 2 órától kezdve, a  kígyósi  kastélyhoz.

Ott láttuk a gyászoló  Wenckheim, Széchenyi, Almásy, Zichy, Nádasdy család tagjain kívül gróf Teleki Pál volt miniszterelnököt, Fejérváry Celesztina úrnőt, Keglevich György grófot, a közeli birtokos családokat

s,  a  - Wenckheim család által adományozott telkekbe beiktatott díszruhás

vitézeket.

A  vármegye tisztikara  - dr. rétháti Kovacsics Dezső főispán, dr. Daimel Sándor alispán vezetése alatt jelent meg nagy számmal. A  10. gyalogezred tiszti küldöttsége -  vitéz Rátvay Imre ezredessel az élén; a volt 101-esek tiszti küldöttsége

— nemes Panwitz Vilmos ezredes,  Mahalek százados, vitéz bácsalmási Belanka Mihály hadnagy — gyönyörű koszorúval rótta le kegyeletét az

ezred  „ zászlóanyjának." 

 

                                                     {1}

 

 

Óriási  virágkoszorúval rótta le kegyeletét az  - A. E. G. V. – (Alföldi Első Gazdasági Vasút) vasúti igazgatósága és tisztviselői, Hady vezérigazgató vezetése alatt.

 Ott volt Gyula város, a -  róm. kath. egyház és Főgimnázium képviselete, a -  gyulai ” Erkel Ferenc Dalárda „ -  Dr. Kovalszky Róbert karnaggyal, a  - törvényszék küldöttsége -  Dr. Konrád Ernő kir. ügyészségi elnökkel az  élén.

A  -  Békésmegyei Gazdasági Egyesület nevében – bajczai Beliczey Géza tolmácsolta részvétét; Békéscsaba város dr. Berthóty István polgármesterrel, a békéscsabai posta és vasút főnökeikkel, a  -  Körösvidék R. T. küldöttsége Koppányi Gyula alelnök által fejezte ki részvétét.

 Békés  község képviselete, a békési róm. kath. egyház, a református egyház, a főgimnázium, és a tűzoltó testület — Békés község kegyeletét rótták le.

 Újkigyós, Apáca, Doboz,  Csorvás  és Mosonszentmiklós községekből  - , az ottani róm. kath. egyházak nevében ott volt csaknem az egész falu.

Pontosan  fél négykor kezdődött a gyászszertartás a  kastély tornyos előcsarnokában, hol erdőnyi virág

között  állt  a ravatal, koszorúktól elborítva.

Ruszka Zoltán Antal -  tb. kanonok szentelte be a holttestet, a gyászszertartást pedig dr. Lindenberger debreceni  prépost, püspöki vikárius végezte infulával, fényes segédlettel.

 A  segédkező  papság soraiból; báró Apor Vilmos gyulai, Sulyok apácai, Kovács kígyósi plébánosokat, Barabás György békési esperest, Lavatka, Domanek plébánosokat, Bréhm Lőrinc vikárius a gyászolók közt foglalt helyet.

 A gyulai -   Erkel Dalárda gyönyörű gyászéneke után a kígyósi gazdatisztek kihozták a tölgyfakoporsót, a gyászlepellel bevont hintóban - elhagyta az ősi kastélyt örökre a teste, de  lelke soha…

 

                               Gyászmenet  - illusztráció

 

Megindult  a szomorú menet;

elől a papság, három kocsi a koszorúk tömegével ( 63 darabot számláltak ), utána a gyászhintó, két oldalt a kegyúri egyházak egyszerű presbiterei égő gyertyákkal, a ravatal után a család női és férfi tagjai gyalogosan s utánuk, beláthatatlan tömegben a gyászoló  közönség.  

                                                                                                                      Mélyen megható látványt nyújtott, a  jóságos grófnő utolsó útján  -  őt szállító gyászhintó, melyet oly kedves lovai vontattak, s egykori,  öreg kocsisa, lehorgasztott fővel és sírva hajtott.

 A  grófnő koporsóját  a  - Szent Anna tiszteletére emelt, régi kis templom alatt épült művészi kivitelezésű, márvány - családi sírboltban férje remekművű, vert vörösréz szarkofágja mellé, a részére kijelölt márványlapra helyezték.

                                                         *

Abba a sírboltba, amelyet még boldogemlékezetű édesatyja - gróf  Wenckheim  József  Antal  vallásos  hitbuzgóságának példájaként - emeltetett  az  1840-es években. 

Azon  az  egyhangú sima  pusztaságon, melyekről Isten hatalmas keze, a buján tenyésző füvön, és gazdag veteményeken kivül, minden magasabb növényt száműzni látszott; itt a szorgalom és ipar valóságos angol kertté alakított át. Nem voltak itt sem hegyek, sem sziklák, sem vizzuhatagok, sem más egyéb tulajdonai a regényes természetnek; de voltak nyájas, csinos épületei, tornyai, apró erdői, szorgalommal mívelt kertjei, parkjai; s ami legkedvesebbé tette, hű keblű, barátságos, vendégszerető nép lakott itt, mely mindent kárpótolt az idegenre nézve.

Az egykori nádasok helyét, aranykalászokat ringató gazdag szántóföldek, a fényért és tövist termő pusztákat szőlőkertek, erdők, s különféle épületek foglalták el. Alig ötven-hatvan éven át kifejtett vasszorgalom tágas kertté varázsolta ezen, csaknem használhatatlanná vált ókígyósi pusztaságot.

                           Bizony, édesatyja alkotása volt mindez.

 Azonban, szelleme tovább élt leányában.

                                                             *

 

 

A család távozása után, bevonultak  a sírboltba -  a gyulai Árvaház -  kis növendékei, kiknek nevében egy nagyobb leányka mondott  köszönő beszédet. Végül, a gyászoló nagyközönség búcsúzott tőle.

 Az árnyas, nagy park öreg fái szomorúan bólingattak, csendesen hullt a földre egy-egy levél, csak a kis harang sírt, egyre sírt, míg csak le nem szállt a sírba a jóságos nagyasszony.

A sírbolt bezárult, s a fennkölt szívű, nemes lelkű úrnő – az Alföld Nagyasszonya – immár a múlté, az emlékezeté, a történelemé.

 

(...) " Szent Erzsébet legendái valójában könyörületes tetteiről szólnak, azok lényegét fejezik ki. Egyúttal tanúságot tesznek azok igazságáról a világ számára. De nem csak igazolás, jóváhagyás is, hitelesítés, ha úgy tetszik, egyfajta felhívás arra, hogy ezek az irgalmas cselekedetek szükségesek az emberi élet jobbá tételéhez. Ezt példázza Szent Erzsébet élete, ezt érezte benne saját kora és a későbbi századok elesettjei éppúgy, mint a másokért tenni kész, felelősséget érző jóindulatú emberek. " (...)

                                                                           

 2016. szeptember hava

 Gyevnár Erika - Nobilitas Anno Alapítvány©2016.

                     

   A Wenckheim-címer rajza az erkélymellvédet díszítő                                 kőfaragáshoz - Ókígyós

                            Budapest Főváros Levéltára, Ybl-hagyaték

 

 

 Képek forrása:

 {1}Wenckheim Krisztina aláírásai - Nobilitas Anno Alapítvány

 *Köszönöm Boldog Zsuzsannának a digitalizálást.

 Szent Erzsébet  dka.oszk.hu  EPA  DKA-086869

 Gyászmenet     dka.oszk.hu  EPA  DKA-035840

  Árvaház         dka.oszk.hu  EPA  DKA-062523

 Felhasznált forrásirodalom:

 Magyar Iparművészet IV. 1901.01.02.

 15. Tanulmányok Budapest multjából VI. KRATZMANN EDE ELSŐ BUDAPESTI ÜVEGFESTŐ ÉS MŰKÖDÉSE 193

  Sz. Jónás Ilona: Árpád-házi Szent Erzsébet legendái

  Korabeli krónikák, sajtók, visszaemlékezések

 

 

 

Oldal: WENCKHEIM Krisztina - A grófnő, akiért a harangok is sírtak...
A gróf BREDA és a VÁSÁRHELYI család genealógiája - Gyevnár Erika tollából - © 2008 - 2024 - countess.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat