VÁSÁRHELYI VERA és nagykállói KÁLLAY KRISTÓF menyegzője,
avagy, egy néma beszélgetés a pap, és a fiatal pár lelke között
Ha volt valami, ami a török háború és Rákóczi küzdelmei után megmentette az elpusztulástól az akkori egymillióra csökkent magyarságot, akkor az fajtájának a családi életről, a házastársi együttélés erkölcsi megalapozottságáról való szent hite volt.
A házi tűzhely szilárdsága, a család megbonthatatlan egysége és bő gyeremekáldása lett akkor létünk folyamatosságának alapja. Ezekre gondolunk most - dr. nagykállói KÁLLAY Kristóf és kézdivásárhelyi VÁSÁRHELYI Veronika - esküvőjén, Lőkösháza, a Vásárhelyiek egyik ősi birtokán.
A pályaudvaron Kállay Kristóf, kézdivásárhelyi Vásárhelyi András földbirtokos, országgyűlési képviselőnek, a menyasszony édesapjának társaságában várja szüleit, - KÁLLAY Miklós miniszterelnököt és feleségét, akik a " LÉL " motorossal, - gróf PONGRÁCZ Kálmán és felesége társaságában érkeztek meg.
A pályaudvarról egyenesen a családi kúriára hajtottak. Gyönyörű, százados fenyők és franciás virágágyaktól változatos park közepén áll a maga egyszerűségében klasszikusan szép és előkelő kúria. A kapuban megyei huszárok állnak őrt, a feljárónál pedig - VÁSÁRHELYI Miklós, - a menyasszony fivére és az örömapa fogadja az előgördülő autókból egymásután kiszálló, ragyogó díszmagyarba öltözött vendégeket.
Vásárhelyi Miklóson fiatalosan üde kék brokát mente és vörös nadrág díszlik, édesapján komoly, fekete, sötét alaptónusú, valóban ünnepi öltözék.
Egymásutánban érkeznek a vendégek,
- szentmiklósi és óvári gróf Pongrácz Kálmán, tiszaeszlári földbirtokos, a vőlegény tanúja, feleségével;
Mogyorói báró URBÁN Gáspár, Szolnok vármegye főispánja, a menyasszony tanúja, feleségével; csécsényi BAGHY Ilona grófnővel.
Kézdivásárhelyi VÁSÁRHELYI Dezső és felesége; csákói GEIST Mária,
özv. kézdivásárhelyi VÁSÁRHELYI Józsefné, szül. Vásárhelyi Margit a menyasszony nagyanyja.
Majd megérkezik - FERENCZY Béla, - Csanád vármegye alispánja és - lovag MARNÓ Gyula, Kállósemjén plébánosa - az előbbi a polgári, az utóbbi, az egyházi esküvő funkcionáriusa.
A kúria szalonja Benczúr Gyula ecsetjére való képet nyújt. Legtündöklőbb a fiatal pár, a szépségéről messze földön híres menyasszony, Vásárhelyi Vera; - tiszta fehér selyem ruhájában, hosszú fátyollal - és a vőlegény, a - világos brokát dolmányában, bordóvörös bársony, cobolyprémmel szegett mentéjével a vállán.
Kállay Miklós miniszterelnök bizantikus gazdagságú díszmagyarban és felesége, káprázatóan finom, aprólékos csipkéből gazdag és mély, tüzes színű magyaros ruhájában beszélget az örömszülőkkel, - kézdivásárhelyi Vásárhelyi Andrással és feleségével, - mácsai CSERNOVICS Eszterrel.
Ekkor veszi észre az ember, hogy a menyasszony patrícius arca és törékeny alakja szinte mása édesanyjának.
Egyike a legszebb díszmagyarnak - ifj. Kállay Miklósé - a vőlegény öccséé. Ezt a díszmagyart Rákóczinak egyik követe, - ki, szintén Kállay volt - viselte díszes fogadásokon. A rozsdabarna, gyönyörű színű brokátkabátot az ötvösművészet remekműveinek nevezhető gombok kapcsolják össze, s két oldalt igazi ezüstszálakkal kivart széles, gazdag mintájú hímzés szegélyezi.
A társaság a szalonból az ebédlőbe vonul, ahol Ferenczy Béla alispán - maga is díszmagyarban - adja össze az ország törvényei értelmében a fiatal párt és szívhezszóló szavakat intéz hozzájuk. Kiemelt magyar ember felfogását a házasságra mondván, hogy az asszony Őt férjem " uram " - nak szólítja, de ebben a szóban benne rejlik, hogy a családi élettel járó terheket a férfi vállalja magára, Ő felel a házi tűzhely boldogságáért. Ő viszi élettársát, " feleség " - nek szólítja, aki nem alárendelt személy, hanem az Ő részének a fele. Vele egyenrangú valóban az élettársa, akik együtt közösen keresik azt a kék madarat, amit boldogságnak neveznek...
SZÍNHÁZI MAGAZIN Színházi, Mozi, Szépirodalmi és Művészeti Képeslap
Budapest, 1942. júl. 22-28-ig, V.évf., 31. szám Szerk., Rácz Vilmos
A - polgári esküvő után - következik az esküvőnek talán legmeghatóbb jelenete. Helybeli kis elemista iskoláslányok, majd az összes gazdasági cselédek, a személyzet nevében fiatal lányok és napsütött arcú, dolgos magyar emberek üdvözlik, egyben búcsúztatják a menyasszonyt.
Minden beszélőnek annyi őszinteség van a hangjában, a szavakkal oly keresetlenül természetesek és egyszerűek, hogy ilyen meleg szeretet, ennyi családi együttérzés láttára önkéntelenül elérzékenyül az ember.
A menyasszony és a vőlegény egyenként mindegyiknek meleg kézszorítással köszöni meg a virágcsokrokat, s a még szebb búcsúztatást.
Az üdvözlés után az egész násznép autóba száll, s a néhány kilóméterre fekvő, úgynevezett - BRÉDA kápolnába - hajtat, hogy a fiatal pár frigyére az - egyház áldását - is elnyerje. Az egyszerű, de virágokkal gyönyörűen feldíszített - Szent Anna házi kápolna, a családi sírbolttal - a BRÉDA - majorban van. A majorság szintén - Vásárhelyi család tulajdona volt - nevezetesen; id. kézdivásárhelyi Vásárhelyi János egykori Arad vármegye alipánja, királyi tanácsosa - a menyasszony szépapja örökölte felesége hozományaként.
Ebben a kápolnában térdelnek oltár elé a fiatalok, és esküsznek egymásnak örök hűséget. A szertartást - lovag Marnó Gyula plébános végzi, aki hosszú, áldásos működése során már sok Kállay-fiút keresztelt meg, lelki istápolója lett az egész családnak. Az ünnepi szavak elhangzása után, mielőtt útjára engedné két hívét, beszédet intéz hozzájuk, de olyan egyszerűen, közvetlenül és szívbőljövő szavakkal beszél, hogy azt inkább néma beszélgetésnek lehetne nevezni a pap, és a fiatal pár lelke között.
Jól látható, hogy könny tolul minden hölgynek a szemébe, s a rezzenéstelen csenben, az ősz pap oltáron magasló alakjával, valóban ünnepi hangulat üli meg a kápolnát.
Lőkösháza, 1942. július 16.
Kisebbik fiúk: nagykállói Kállay Miklós tulajdona
Az áldás után, a vőlegény és menyasszony kivonul a Szent Anna kápolnából. Odakint Lőkösháza, a majorság apraja-nagyja szorong, helyet szorítva magának a násznép elvonulására.
Új élet indul útnak. A boldogság új heroldjai mennek előre az új élet útján. Frigyük régentartó, kölcsönös vonzalom koronája, egyben a családi tűzhely biztos alapja. Az esküvő a magyar élet, a magyar kultúra, művészet és erkölcs ragyogó példája, magyarságunk értékének igazi alapjaként méltó kifejezője.
Az 1845-ben fölszentelt lőkösházi Vásárhelyi Szent Anna kápolnában
- közel száz esztendővel később -
az utolsó, közös családi esemény színterekét
Vásárhelyi Vera (1920-2000) és nagykállói dr.Kállay Kristóf (1916-2006)
Máltai tiszteleti dáma, Magyar királyi miniszteri tanácsos,
Írónő, novellista, festőművésznő a miniszterelnök személyi titkára,
Máltai lovag
házasságot kötöttek az ódon falak között
1942. július 16-án.
Színházi Magazin: Bal oldali fotó:
A távozó menyasszonyt az ősi Vásárhelyi-kúria ajtajában egy helybéli kisleány virággal búcsúztatja. Jobbról Vásárhelyi Miklós, a menyasszony fivére. ( M. F. I. felvétele)
Színházi Magazin: Jobb oldali fotó, csoport kép:
Elől az ifjú pár. A menyasszonytól balra Kállay Miklós miniszterelnök, a vőlegény édesapja és Vásárhelyi Andrásné, a menyasszony édesanyja. A vőlegénytől jobbra Kállay Miklósné, a vőlegény édesanyja és Váráhelyi András, a menyasszony édesapja. A fiatal pár mögött lovag Marnó gyula, Kállósemjén plébánosa. Tőle jobbra: gróf Pongrácz Kálmán, a vőlegény tanúja, ifj.Kállay Miklós, a vőlegény öccse. Jobb szélen Vásárhelyi Miklós, a menyasszony fivére, balszélen báró Urbán Gáspár, a menyaszony tanúja. (M.F.I. felvétele)
forrás: Kállay Miklós - Róma, PIM - Szilágy Judit, OSZK