id. nemes Mogyoróssy János   

                                       (1805-1893)

                       Egy reformkori gyulai nemes 

 

Könyvtár alapító, „ Békésvármegyei  Régész - Művelődés -Történelmi - Egylet ” alapító  tag,  az  első  megyei  múzeum;  – „ Békésvármegyei Múzeum ” alapítója, és  első  igazgatója; ” múzeum - őr ” -je,  archeológus, régész, lokálpatrióta.

 

Azt az eszmét, amelyet Kölcsey Ferencz képviselt, Békés vámegye akkori nemességébe is beoltotta; a reformokat követő, a nemzeti öntudat képviselője,  korszellemének első hírnökeként az irodalomban, az általános műveltség nevelő eszméjében nyílvánult meg.

 

Igaza volt, midőn saját életére célozva, nem öndicsekvésként, de mintegy, buzdításul az írás szavaival élve, azt mondogatta magáról:

 „ példát  adtam ti  néktek ” ;  -

mert az ő  élete valóban szép, és követésre méltó példája a nemes lelkesedésnek, a köz javát szolgáló  tevékenységének, s a maga elé tűzött eszményi cél szolgálatának.

 

   Szíve minden dobbanása Gyula városáé volt; nem tagadható, hogy emberként ő is; tele gyengeségekkel, előítéletekkel és fogyatkozásokkal.

   De ezek a szó legszorosabb  értelmében eltörpültek  kiváló s nagy erényei mellett; ama minden más, anyagi s családi érdekeket is feláldozó, csaknem fanatikus érzület mellett, mellyel szülővárosa múltja, jelene és jövője dicsőségén és érdekein csüggött.

A korabeli krónikák szerint, eme érzületében nem ingatta meg sem a mellőztetés, sem a közöny, sem a gúny, melyekből meg nem érdemelten, bőséges és állandó osztályrésze jutott.

 

 

 

 

 

 

 

                              Mogyoróssy címer {1}

          Adományozva : 2.Ferdinánd által, Bécs, 1634. 06. 24. 

                      Nemesség és címeradományozás

          Adományos: Mogyoróssy János és neje: Mészáros Kata

 gyermekeik: György, István, Orsolya, továbbá mostohagyermekei :    Szalay Pál és Éva.   

            Békés megyében kihírdetve: 1833.november 27.

 

 

 

                 

                             id.  nemes  Mogyoróssy János {2}

 

   

1805. szeptember 8-án született Gyulán. Atyja, nemes Mogyoróssy János (1771 - 1844) és édesanyja, nemes Vutsák Ilona (1778 ?- 1875) voltak.

Atyja, 1797-ben a Békés-csanádi lovas nemes seregben insurgens (nemesi felkelő), 1807-ben pedig a gyulai lovas polgárőrség  hadnagya, azután számos éven át városi főbírája, városi tanácsosa volt.

Egyetlen tesvére, nemes Mogyoróssy József (1811 - 1857).

Első iskoláit a gyulai elemi, akkor úgynevezett „nemzeti főiskolá”-ban szerezte. A középiskolákat az aradi, temesvári s egri „főgymnásiumokban”, a  felsőbb tanulmányokat pedig az egri érseki „lyceum”-ban és a nagyváradi  kir. akadémián.  "  Egerben Kossuth iskolatársa volt.  Temesvárott, a harmadik "gramatikalis " osztályban kedvet kapott a rajzoláshoz és vízfestéshez.  Könyveihez, saját kezűleg garfiakai portrékat, illusztrációkat készített. -Igen tehetséges rajzoló volt, az ismert rajzai alapján.

Eleinte jogi pályára szánta magát, s mint gyakornok,

1827-ben  – Békés vármegyénél a novemberi congregátión, mint megyei írnok,  fel is esküdött,  s a megye irodáján írnokoskodott.

A következő évben a gyulai Wenckheim gróf uradalomban -  helyettes actuaris (jegyző), majd később gazdatiszt lett. 1832-ben gróf Wenckheim Ferencz ajánlatára, kinek titkára volt, Batthyány Fülöp herceg főispánsága alatt, Vasvár megye táblabírájának választották.

1828-ban azonban  a -  Wenckheim grófi család -   gyulai uradalmába hívták meg, ahol előbb néhai Wenckheim Ferencz grófnál titkári, utóbb az úriszéknél jegyzői minőségben működött.  De már 1838-tól kezdve az uradalmi gazdászatban is aktívan  részt vett, s 1846-ban – uradalmi számtartóvá nevezték ki – és egyszersmind a grófi család – gyulai levéltárának gondozásával is megbízták. Gazdatiszti foglakozása mellett 1841-ben a gyulai -  nemesség hadnagyi széke – főjegyzőnek választotta meg, mely tisztséget 1848-ig viselte.

1848-ban a gyulai  -  gyalogsági nemzetőrség -  kapitányának választották.  A szabadságharc alatt mint nemzetőri kapitány;  a rácok ellen küzdött Becskereken, Écskán, Zsigmondfalván. Később, Aradon, Radnán, Lippán, Angyalkúton, Világoson, Kuvínon és Kovaszincz vidékén az oláhok elleni harcokban vett részt.

A szabadságharc befejezése után kasznár és levéltárnok a gyulai Wenckheim kastélyban. Szorgalmasan tanulmányozta és gyűjtötte Gyula városának és Gyula várának írásos és tárgyi emlékeit.  Egyrészt levéltárnoki minőségében a Wenckheim grófi család gazdag és érdekes oklevélgyűjteményében búvárkodva, másrészt  a tudományosan képzett nagybátyja -  holdmézesi  Kornéli (Kornely) Ambrus - , Békés megye akkori főpénztárnokával, naponta  érintkezve s általa folyton serkentve, lángra gyúlt lelkében a történelem tanulmányozása és a múlt emlékeinek felkutatása, egybegyűjtésének szenvedélye.

 

                   

             Mogyoróssy János felesége: Petz Anna (1814-1866) {2}

 

 

   Gyakori Pestre látogatása – nagybátyja ajánlatára – alkalma nyílt személyes ismeretséget kötni az akkoriban Pesten élt jeles tudósok és nagynevű hazafiakkal,  így:

   Döbrentey Gábor, Kulcsár István, Bajza József, Horváth István, Kisfaludy Károly és több, másokkal – s ezen kitűnő férfiakkal való többszörös érintkezés - egészen új irányt adtak gondolkodásmódjának.

   Szorgalmasan kezdte tanulmányozni a történelmet; kutatásai közben a Békés megyére vonatkozó minden adatot följegyzett, és nagy gonddal összegyűjtött. Így támadhatott azon gondolata és elhatározása, hogy  - Gyulának  monográfiáját - megírja.

  1858-ban kiadta „ Gyula hajdan és most Történeti és Statistikai Vázlatokban.” című monographiáját. ( Nyomtatott Réthy Lipót Könyvnyomdájában Gyulán 1858.)

 

   Illusztráció  Mogyoróssy János: Gyula hajdan és most történeti és statisztikai vázlatokban, 96. és 97. oldalról - saját rajzával

 

 

 1864-ben kiadott önálló, nagyobb műve  a -  „ A Wenckheim

Codex ”, -  melyben a " Wenckheim-Hunt grófi család eredetét s magyarországi ivadékainak történetét " írta meg, a család jelesebb tagjainak által, saját kezűleg rajzolt képeivel illusztrált: E művében mintegy emléket kívánt hagyni a gróf Wenckheim család iránti mély hálája és kegyeletes ragaszkodásának. Készült Dobay János Könyvnyomdájában, Gyulán.

    1872-ben – „egy kis röpirat alakjában jelent meg” – állítólag, az Árpádok korából származó – gyulai határkő feliratáról és lelőhelyéről – szóló értekezése.

    Nagy Iván: „ Magyarország családai Czímerekkel és Nemzékrendi táblákkal ” című monumentális családtörténeti munkája számára – is  Mogyoróssy János  írta meg a legtöbb, békés megyei nemesi család történetét és leszármazását heraldikai címerekkel.

   A  Nagy-palugyai és bodafalvi ifjabb Palugyay Imre ( 1818-1866) által kiadott : „Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása. Hivatalos úton nyert adatokból. U. ott, 1852-55.IV. Békés-Csanád, Csongrád és Honth vármegyék leírása, 1855. Egy táblázattal és szines térképpel. Ism. Religio 1853. II. 32., 33. sz., 1854. II. 7-9. sz.).”

     Valamint a  „ Szent István társulat „ Enciklopédiája”- ban ő közölte a Békés megyére vonatkozó  történelmi, földrajzi és statisztikai adatokat; -  ezen kívül a „ Századok ” hasábjait s a megyei hírlapokban, évről-évre számos apróbb, nagyobb dolgozata jelent meg.

    A legnagyobb érdeme mégis, szülővárosa iránti határtalan szeretetből, s a tudomány, a közművelődés terjesztését és népszerűsítését szolgáló – az általa még 1836-ban gyűjteni kezdett könyv, levél, kép, pénz, érem, fegyver és egyéb régiségekből álló,  több ezer forint értékű gyűjteményét – 1868-ban a kormány által is megerősített – adománylevelével – a gyulai városi római katholikus főiskolai nyilvános múzeum alapjául – adományozta.

    A  gyulai római katholikus elemi iskolai épület ( a jelenben, Petőfi téri Általános iskola) emeletén, az „egyháztanács gyűlési helyiségében”  nyert elhelyezést a „ gyulai múzeum ”, melynek bejárata felett, nemes lelkű alapítója, a szentírásnak általa híven követett igéit alkalmazta jelmondat gyanánt:

 „ Szedjétek össze a morzsalékokat is.”

   1836-ban nagy erőfeszítéseket tett a gyulai gyümölcsfa nemesítéseknek tenyésztésében; kiváló érdemei voltak a különféle bel-és külföldi fajú nemesített alma, körte s barack meghonosításban.

   Az egyleti gyűléseken – nemcsak Gyulán, de a megye többi városaiban is – mindig pontosan, s többnyire „díszmagyarban” jelent meg: ritka nemzeti és hazafias érzés lelkesítette, aki igazán élt-halt mindenért, ami magyar.

    Évek hosszú során át, tevékenyen működött, mint a  ”városi és megyei bizottságnak és a katolikus egyháztanácsnak tagja ”,   állandó  „ napi biztos ” volt a megyei Takarékpénztárnál,  nagy buzgalmat tanúsított  Gyula városának az Alföld-fiumei vasút összeköttetése, valamint a népszámlálási munkálatok tárgyában. Erős hittel felbuzdulva támogatta a kezdeményezést, hogy a  Tisza-vidéki vasút Gyulát is érintse. Az akkori hivatalos „Közlöny” – t cikksorozataival árasztotta el, melyben igazolta a Gyulát érintő vasúti hálózat -  jelentőségét. ( Nem rajta múlott, hogy nem valósulhatott meg, a támogatott elképzelése.)

 

Gyermekei:

1. Emilia     (1833-1833)

2. Erzsébet (1834-1836)

3. Anna       (1836-1900) Brachtl Józsefné, majd Rostás Istvánné 

4. Paulina    (1840-  ?   ) Mojsisovics (Unghváry)Vilmos, majd Hor(n)ay Istvánné

5. Elek         (1841-1912) - neje: Asbóth Hermina

6. Stefánia   (1848-1903)Schmidt Károlyné, majd Moravek(Mátrai) Gábor

 

   Gyula város népnevelésének eszméjének  –  ékes bizonyítékaként  -  a gyulai polgári iskolára száz forint örök alapítványt tett; az intézetnek több száz darabból álló, természetrajzi és régészeti tárgyakból álló, értékes  gyűjteményt ajándékozott, a múzeumi kettős példányokból.

   Igen büszke volt nemesi származására, a dicső ősök iránti határtalan kegyeletből; szerette emlegetni, hogy Zrínyi és Frangepán vér csörgedezik az ereiben.

    Az ő tulajdonképpeni szakmája, eleme és szenvedélye azonban mégsem annyira  a történelem,  mint inkább az archeológia, a régészet volt. Önéletrajzában sokszor megemlíti, hogy fiatal korában , valahányszor Pesten megfordult, mindig meglátogatta a Nemzeti Múzeumot, hol a régiségek, pénz-és egyéb gyűjteményeket tanulmányozván, azok rendkívül lekötötték figyelmét. Elkezdte a régiségek gyűjtését, és szorgalmas önképzés útján a tudományos régészet terén igen szép elméleti és gyakorlati ismereteket szerzett. Megyénk  több helyén ásatásokat, kutatásokat szervezett, s a talált tárgyakat, régiségeket – gyakran tetemes anyagi áldozattal – megszerezte, gyűjtötte s az érdekesebb leleteket az    

                            " Archeológiai Közlöny”- ben, sajátkezű rajzaival illusztrálva ismertette.

    Mély vallásosság jellemezte, s az igazi hitbuzgóság, amely utolsó percéig élt benne. Különös tisztelője volt a Boldogságos Szűznek, kiben Magyarország patrónáját, nemzetünk védasszonyát kereste föl könyörgésével. Amíg testi ereje és egészsége engedte, szorgalmasan látogatta az Isten házát, s ott, régi kis családi padjában foglalt helyet.

    Igen sok csapás érte életében, de bizonyára egyik sem volt rá nézve olyan fájdalmas, mint az, amidőn magas kora s betegsége ellenére lehetetlenné tette, hogy tovább is a múzeumnak szentelje tevékenységét. Sokáig küzdött a kórral, éveken át valósággal elvánszorgott hazulról, napról-napra a vármegyeházáig, hol a célnak éppen nem megfelelő sötét, nedves, és hideg két udvari szoba magába foglalta az ő küzdelmeit és célját, élete kincseit.

   Érdekes és kedvesebb volt neki e két szoba pazar fénnyel  díszített palotáknál , és nem kárpótolta érte az életnek bármily egyéb csábja vagy gyönyöre sem...

 

Gyevnár Erika - Nobilitas Annno Alapítvány©2015

Forrás feldolgozás:

{1} A 131 Illésy -féle családtörténeti adatbázis:

Jelzet :	C 57 - Helytartótanácsi Levéltár - Departamentum nobilitare - megye - 1794 - F. 120. C 30 - Helytartótanácsi Levéltár - Acta nobilium - Vas megye - Protocollum investigationis nobilium - 108.
Honos :	Vas Veszprém Sopron
Birtok :	N/A
Sorszám :	M505

---

{2} MNL BéNL Gyula, Levéltári jelzet: XV.9./12.

{3} Khón Dávid: id. Mogyoróssy János emlékezete

{4} Göndöcs Benedek:

A Békésmegyei régészeti- és művelődéstörténeti egylet, Gyula, 1893. június 4-én tartott közgyűlésén. „Elnöki beszéd.”

 

Oldal: id. Mogyoróssy János, egy reformkori gyulai nemes
A gróf BREDA és a VÁSÁRHELYI család genealógiája - Gyevnár Erika tollából - © 2008 - 2024 - countess.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat