A gróf BREDA és a VÁSÁRHELYI család genealógiája - Gyevnár Erika tollából

A múlt poros polcain kutatva néhol mégis megcsillan egy név, egy homályos emlék...

 

 

        Családi  Emlék,   Barátnőmnek.

 

                                                 

 

                                                      DOBAY JÁNOS

 

 az  egykori  iparos  gyulai  polgármester

 

 

 

 

 

   Letűnt  idők  széthulló emlékei  között lapozgatva,  egy -  életút -  bontakozik ki most  előttünk.

 

   A   gyulai  reneszánsz  emberről, Dobay Jánosról.

 

   A  kor, amelyben  kiteljesedett munkássága, voltaképpen személyéhez fűződik; Gyula városunk nagyléptékű fejlődése – mondhatni, reneszánszát élte akkoriban. 

 

    A  gyulai   - könyvnyomdájáról -  közismert Dobay János  azért  több  ennél. Ember.  Csupa  nagy  betűkkel,  az  akkori  gyulai   polgári  társadalom szívében…

 

   Egyszerűség, őszinteség, értelem, intelligencia – pihenést, kimerülést nem ismerő munkásság a  magán, s a közéletben; - áldozatkézség a közművelődési, közgazdasági intézmények alkotásában, fenntartásában, fejlesztésében; ezek Dobay János jellemvonásai. Polgári erények ezek.                                                       

 

   Erejét  edzette, kitartását fokozta  az  erős  kötelességérzet, - mely  a  kiváló polgárok  erénye, mely azon tudattal  él, azon  tudattal  erősbödik, hogy  a közjóért  dolgozni  erkölcsi  hitelv, polgári  kötelesség.

 

 

 „Nem izenünk hadat senkinek - írja  a " Délmagyarország "; temesvári társadalmi és vegyes tartalmú lap tulajdonosa és főszerkesztője - DOBAY Sándor Kálmán - Dobay János öccse;  az előfizetési felhívásban - de a szükség, a közérdek parancsolta helyen és ügyben erélyes tiltakozó szót emelni nem fogunk késni. Legszentebb kötelességünket azonban a hazafias szellem terjesztése, ott a hol van, ápolása, a hazafiatlan irányu működések leleplezése és ostorozása fogja képezni.” 

                                                                      Temesvár, 1887.{7}

 

 

 23262803--kalligafia.jpg

 

                             Kalligráfia - Szép írás, a szépírás művészete.

 

                          A díszes, szép (folyó) kézírás, s annak művészi fokú gyakorlása.

 

 

 

 

 

  Képtelenség  írni  róla  egyszerűen.

 

 

 

   Ő  az,  Akit  Embernek,  Akit  gyulai polgárnak mintaképéül  tekintettek;  Aki  egész életében semmit  nem gyűlölt  úgy, mint  a  hízelgést, annak – áldott  porait  nem akarom bizantinizmussal  sérteni.

 

    Ember  volt  Ő  is, nem  mentett  a  hibáktól, gyarlóságoktól.  De minő  hibák, minő  gyarlóságok  ezek?  Egyéniségétől  elválaszthatatlan, egyéniségének  kiteljesedését  képező  olyan  tulajdonságok, melyek  másnál  erény  számba  esnének, de mivel  hogy  túlzásig  vitte, Ő  benne  tényleg  hibákká  váltak.

 

 

 

   Polgármesteri  székében; hatalma  s  dicsősége  tetőpontján,  egyénileg   ugyanaz  a  mesterkéletlen  természetesség   és  megtestesült  egyszerűség   volt, mint  midőn  1888 - ban  visszavonult   könyvészeti  üzletéhez,  vagy  amidőn   mint   kezdő  fiatal  iparos  idegenül  megtelepedett  városunkban, amelynek   rövid  idő  múlva  első  polgára lőn, és  élte  végéig  annak  maradt

 

 

scan_001.jpg

       Levéltári kincseket leltem; amelyek Dobay János tevékenységét és emlékét őrzik {1}

 

 

   Talán  nem  volt  egészségesebb  közszellem  városban, mint akkoriban  Gyulán -  1873 -ban, amidőn  a  közönség  bizalma  egy,  a  város  falai   között  még  akkor  alig  egy  évtized  óta  tartózkodó, szerény  anyagi  viszonyok  között élő  iparost  ültetett  a polgármesteri  székbe.

 

    Nagyon  egészséges  közszellemnek  kellett  akkor  lennie, hogy   ez  megtörténhessék.   Mert  - Dobay János  - bizony mondom – nem  „stréber”-kedett,  egyetlen  egy  lépést  sem  tett  az  állásért, és  amidőn  elfogadta,  mindenféle  egyéb  tettvágy  befolyásolta  rá, csak   az  önzés  és  egyéni   hiúság  nem, különben  is olyan  két  tulajdonság, amely  még  csírájában  sem  lappangott  benne.

 

   És  a  közszellem, a  közbizalom  nem  is  csalatkozott  benne.

 

Gyula városa,  boldogult  emlékezetű   Göndöcs Benedeken   kívül  senkinek  sem köszönhet  annyit, mint   Dobay Jánosnak,   kinek  – 17 éves  polgármesteri, s  azt  megelőző s  követő  szerkesztői  működésének,  előrehaladásának,  - hogy  úgy mondjam,  Gyula  „reneszánszának”  fő  tényezője  lett.

 

 scan_003.jpg

                                                Levéltári kincseket leltem {2}

 

 

 Polgármesteri működésére  esik  a  –  gyulai polgári  fiúiskola  kreálása  - , a –  Béke  sugárút, amely  a  város  terjedésének  és  szépítésének  alapjává  nőtte  ki  magát -,  a  Népkert  és a  pavilon, továbbá   egy  egész  sor  instituíció  megerősítése, melynek hathatósan  hozzájárultak  a  városunk anyagi  s  kulturális  haladása biztosítására.

 

   És  csak  akkor  lehet  eléggé  méltányolni   Dobay Jánosnak   hervadhatatlan érdemeit, ha  meggondoljuk, hogy  mily  nehézségekkel  kellett  megküzdenie, minő  akadályokat  kellett  a  haladás  ösvényéről  csaknem  lépésről-lépésre eltávolítania.

 

   Amikor  a  polgármesteri  székébe  ült, irtózatosan  dühöngött a -  kolera, s  fél  éven  keresztül  ennek  elfojtása  képezte  az  ő  pozícióját; vele  újonc  képpen  elfoglalta  városi  tanácsi  feladatát; a  következő  esztendők  az  - árvizek  elleni, mindig  titáni  védekezés, majd  az  árvíz  okozta  katasztrófák bajai  orvoslása kötötték  le  java  erejét.

 

   Akárhányszor  megtörtént, hogy  Dobay János  napokat  és  éjszakákat  töltött kin az  átkozott  töltéseken, és  nemcsak  szellemi, hanem  alkalom  adtán  fizikai munkásságot  is  fejtett  ki, mint  egy  közönséges  napszámos, csakhogy  buzdítson,  lelkesítsen, jó  példával  elől  járva.

 

 

 scan_002.jpg

                                         Levéltári kincseket leltem {3}

 

 

   Nagyfokú  emberszeretete, mely  felülemelte  Őt,  a  korában is már  önző   pesszimizmusán,  kiváló  szelleme, ideális, egyenes  gondolkozása, mely  nem  csak a  sajtóban, hanem a  közélet  minden  terén  tanúsított  működésében  maradandó  emléket  biztosított számára  városunk  történetében, általános -  tiszteltté  és  szeretté  - tették  mindazok   előtt, kik  ismerték  Őt; a  puritán  jellemű,  egyenes,  nyíltszívű emberbarátot, a  példás  polgárt, a  veterán  katonát, a nagy  intelligenciával  rendelkező iparost, s  a  jeles  tollú  hírlapírót.

 

   A  szociális  törvények  szerint, minden  ember, ki egyetlen  hivatalát  kellően betölti, létjogosultsággal  bír  s  tiszteletet  érdemel  embertársai  részéről.

 

 

 

   Dobay János  többet  tett  ennél, mint  mennyit a  társadalom  szabályai  egy embertől  megkívánnak.

 

Mint   polgár, mint  városfő, mint  iparos, mint  katona, mint  hírlapíró  betöltötte helyét, a  munkában  töltött  egész  élete  alatt  tanúsított  működésével  városunkban, a  népszerűség  legmagasabb  fokát  érte  el.

 

 E  népszerűség  tette  Őt  - 1873.  július 28 - án  -  Gyula  város  polgármesterévé. -

 

 scan.jpg

                                                   Levéltári kincseket leltem {4}

 

 

 

Azonban  Dobay János  nem  volt  Gyula város  szülötte.

 

 Lippán  született  1833. augusztus 31-én, ( akkoriban Temes vármegye ) s  noha  egyszerű  nyomdászsegéd  volt, amikor  katonának sorozták, a  hadseregben  huszártiszti  rangot  nyert; de  nem  maradt  a  katonaságnál, hanem  az  1860-as  évek  elején  -

 

Gyulára  költözött, könyvnyomdát  alapított, amely  - 1860. december 8-án  megkezdve munkáját, s nyomdája  1873-ig  az  egyetlen " könyvsajtó " - ként  jeleskedett  Békés megyében.Miképpen,  közel  három  évtizeden  keresztül kiadótulajdonosa  és  lustrumokon  át  szerkesztője volt.  Minő  lehetett  e minőségben  kifejtett  munkássága?  Arról  ékesen  tanuskodnak  a  "Békés" évfolyamai; a  közjó  érdekében  írótollal  is  kifejtett  eszméi,  melyeknek megvalósításán  azután  szóval, tettel  is  buzgolkodott - és  alig  pár esztendő  alatt  kiváló  tulajdonságaival,  szigorú  becsületességével,  üzleti  szolidságával, páratlan  munkaképességével, tekintélyes  társadalmi  pozícióra emelkedett.

 

 

 scan_004.jpg

                                                  Levéltári kincseket leltem {5}

 

 

 

  Ő  a  munka embere volt.  A  stréberkedés, a  feltűnési vágy, a  demagógia, avagy,  a  hajlongó  hízelgés,  melyek  ma  lépcsőül  szolgálnak a  magasabb polcokra; előtte  teljesen  ismeretlenek  voltak.

 

A  megfeszített  munka  imponáló erejével  tört  utat  tehetségével, mindazon  helyekre; hol  dolgozni, alkotni   kellett, hol  a  város  haladásának  erőre, kitartó  és  értékes  munkára  volt szüksége.

 

Mint  nyomdásznak, évtizedeken  keresztül  kezeibe tétetett  a -  helyi kultúra, s  Ő  támogatta  becsülettel  úgy  anyagilag, mint  szellemileg.

 

 

 

                a-dobay-nyomda-gyula-betuminta-konyve-i--4924639-90.jpg

 

                           Petőcz Károly: A Dobay-nyomda {Gyula} betűminta könyve I.

 

                                         Kner Nyomda 1988  Békéscsaba - Gyoma

 

 

 

   A  társadalom  minden   közmozgalmaiban  előkelő  szerepet  játszott, s  számos egyletet, társulatot  vezetett  bölcs  belátással, tapintattal, sikerrel.

 

  Ő  mindezen – mindenki  által  ismert – érdemei  dacára is  megmaradt egyszerű, szerény polgárnak, a  polgármesteri  széken úgy, mint a  nyomdában;

 

hiúságtól teljesen  mentesülve viselkedett.  Csakis  a  nagy szíve maradt ;  a határtalan  emberszeretetétől vezetve,  sarkallva  a  kitartó becsületes  munkára.

 

 

 

  Mintha  most  is  láthatnánk  jóságos  kék szemeit, melyből  a  mérhetetlen emberszeretete sugárzott  környezetére, családjára,  s  mindazokra, kik  vele érintkezésbe kerültek.  Hallani  vélhetnénk  cicomázatlan,  egyenes  beszédét, melyben  nem  igen  válogatott a  kifejezésekkel;

 

ha  erélyes  fellépésre volt szükség, avagy,  atyai  jóságos  intéseit, melyeket   jó  szívétől  diktálva  mondott  a hibát  elkövetőknek,

 

 - kik  iránt  mindig  elnéző  volt -  ha  nem  romlottságból  eredőnek látta  a  tévedést.

 

 

Három  ízben  emelete a  közbizalom  a  polgármesteri székbe, és  egy  gyűlöletes hajsza  után, amelyben  azonban  az  Ő  neve, az  Ő  egyéni  tisztessége  még gondolatban sem  volt  érintve, a  választási  ciklust be  sem  várva,  - 1888. februárjában - önként  visszalépett  hivatalából, és  „Johson”  módjára  visszament  könyv  műhelyébe  egyszerű  iparosnak, amihez  különben  nem  hívságtól  vezérelve, hanem  meggyőződésből, külső  megjelenésében  is  mindig  maradt…

 

 

kepkonyvtar_61510_67461.jpg

 

                Dobay János nyomdájának és könyvkereskedésének hírdetése 1895-1914

 

 

    A  közgyűlések  iránti  érdeklődését  azontúl  is  fenntartotta, különösen  a   kulturális és  jótékony  egyletek  érdekében  működött, fáradozott.

 

  A – Gyulai  Nőegylet  közhasznú  mulatságai  rendezésében  mondhatni  egyetlen  agilis  férfitagjaként,  az  egyház,  a  közművelődési  egylet,  a  vármegye  különféle  bizottságai;

 

az   - Önkéntes Tűzoltó Egylet - elnöke és egyik alapítója,  a - Polgári Kör - tagja,  a  - Gyulai  Kereskedő  Ifjak Társulatának - alelnöke, az - Ipartanodai  Bizottság -  alelnöke, az -  5.  Temetkezési  Társulat alelnöke - ahol  önzetlenül, díj  nélkül  kell  a  közügyekben  szerepelni, időt vesztegetni;

 

mindannyian legszolgálatkészebb  tagjukat  vesztették  el  halálával.

 

   Amily  kevésbé volt  hiú, épp  annyira  önérzetes  és  büszke volt; mint  férfiúi szavára, mint  üzletember renoméjára, becsületére.

 

 

 kepkonyvtar_dobay_janos_szamlaja.jpg

 

      Dobay János nyomdájának a számlája Kliment Gyuláné Csausz Szidóniának 1897-ből

 

 

  Betegsége  hetekre, hónapokra   kórházi  ágyhoz  kötötte;  roppant  szenvedései  közepette  is  jobban  érdekelte – monográfiájának – sorsa:  ezt  féltette,  ennek  érdekében  tette  meg  az  első  sorban  intézkedéseit  úgy, hogy  halála esetén –  melynek  bekövetkeztéről  sejtelme  lehetett,  -  az  anyagi  érdek  figyelmen  kívül  hagyása  mellett  önzetlenül  és  ügyszeretetéből  vállalt  nagy  munka, a  koncepcióhoz  méltó  alakban  elkészüljön, és  csak  akkor  nyugodott  meg,  amidőn a  monográfia  technikai  kivitelezését  biztosította.

 

    Ennél  találóbban  nem  lehetne érzékeltetni   -   Dobay János  -   lelkületét, gondolkodás  módját, hiszen   betegségénél  fontosabbnak  tartotta  a  munka  befejezését.  Ez  a  monográfia  technikai szempontból  is  olyan  „alkotása”, olyan  monumentális munka, minő  még

 

 -  Magyarország egyetlen vidéki nyomdájából nem került  ki -  s  évszázadokra  szóló  bizonytéka  marad -  DOBAY JÁNOS -  ízlésének, ipari szolidságának.

 

   1895. decemberében kezdett  panaszkodni  kezdődő  betegsége  első  nyomairól. Csakis  esténként  dőlt  le, napközben azonban, azt  lehet  mondani, élete  utolsó  napjáig  dolgozott  fáradhatatlanul.

 

Pár  héttel halála előtt  kérette magához  a  -  Monográfia -  korrektúráit, melynek  sajtó  alá  rendezésével  járó  óriási nagy türelmet és  kitartását igénylő munkát, betegen végezte.

 

  A  szinte,  életművének  számító –  méltó képpeni befejezését  életének –  csalódásba ejtette ismerőseit, kik  bár  látták  mindinkább  hanyatló  erejét, nem  gondolták;

 

a  halál  oly  gyors  bekövetkeztét  1896. április 5-e éjszakáján...

 

 1896. április 7-én,  a  temetési szertartást   - Gróh Ferenc  plébános  végezte  segédlettel,  - Takácsi Lajos kántor  pedig  gyönyörű  gyászéneket  énekelt.  Általános eklatánsul, nyilvánvaló részvét  mellett  indult  meg  a gyászmenet a  gyászháztól  a  -  Szent Kereszt - napjainkban, Kolera temetőbe.

 

  Sűrű  néptömeg  borította el  a  Kossuth Lajos  teret, s  bár  a  közönség  nagy  része eloszlott  a  beszentelési  szertartás után, igen  nagy  publikum  kísérte  ki  végső útjában  a  derék  férfiút.

 

 

 

 770_20071003_210706-dobay_janos_siremleke.jpg

 

                          Gyula - Kolera temető (Szent Kereszt) Dobay családi sírbolt

 

 

 

  A  temetőben -  Oláh György  megyei  főügyész  mondott  megható  búcsúbeszédet, mely sokak  szeméből  facsarta ki a  könnyeket; midőn  megindultságtól  reszkető  hangon  mondott  istenhozzádot  a  város  első  polgárának, ki  polgári  erényeinek gyakorlásával  első  helyet  vívott  ki  magának  a  város  történetében: 

 

„ Könnyező  szemekkel – egész  valónkban  megrendülve  álljuk  körül  e  sírt, melynek  örök  mélysége  városunk  oly  polgárát  fogadja be, ki  nemcsak  szívével, fenkölt  szellemével, a  közérdek  fáradhatatlan  s  hatásos  szolgálatával mindannyiunk  fölé  emelkedett.

 

Városunk  első  számú polgárát  vesztettük  el.  A  polgártársat, a barátot,-  közéletünk  kiváló  alakját, a  közbecsülés  erős  kötelékével. E  kötelék  elszakadt, s  a  szakadás  szíveinken  mélyreható  sebet  ütött, - kínzó  fájdalmat  okozott.

 

Közéletünk  oly  sivár. Az  önérdek  szelleme  leng  társadalmunk  felett.  -  A  közjó oly  ritkán  talál  önzetlen  szolgálatra. Mily   sokszor  kell  tapasztalnunk, hogy  az ember  baráti  szeretet  f orrása  önérdekből  fakad, - mily  sokszor  látjuk, - hogy  a közérdek  előmozdítására  irányuló  tevékenységének  rugója, egyéni   érdek,  - a  jó,  ha nem más – mint  az  ünnepeltetés  vágya.

 

Dobay János  felemelkedett  e  mindennapiságon, -  az  emberi  gyarlóság  szűk  körén. Rajta  a  kor  szelleme uralmat nem  vehetett. -   Fáradt, küzdött  a  közügyek terén, -  munkálta a  közjót  önzetlenül, - elismeréstől  irtózva.

 

Mily  fájdalmas  a  veszteség – ha  a  derék polgárok  sorai közül  egy  fa kidől ,– s mennyivel  fájdalmasabb – megrendítő a  veszteség – ha oly  polgárt  veszítünk el, mint  Dobay János.

 

   A  közszolgálatnak  oly  sivár  a  mezeje. Nehéz, önfeláldozó   küzdelemmel  lehet  a  rögöket  feltörni.  A nehéz, önfeláldozó  s  gúnnyal  kísért  küzdelemben hányan  fáradunk  el, -  hányan  merültünk   ki, amidőn   elkedvetlenedve  feladtuk  a küzdelmet, -  kiejtettük  fegyverünket, a  küzdelem  leghatalmasabb  eszközét, a  tollat.

 

   Dobay János  sietett  azt  felemelni  s  áldozatokkal, de  rendületlenül, csaknem magára  hagyatva, újabb  és  újabb  küzdelembe  vinni. (…)

 

   A   szeretet,  tisztelet, a   közbecsülés, a   polgári  erényeknek  hódolva  gyújtá  fel  az  áldozat  oltár  tüzét  e  sír  előtt,  s  midőn  végbúcsút  veszünk az enyészetnek átadott   polgártársunktól  –  barátunktól;  szíveink  fohásza   száll  a  mindenség urához, nyugodjék  békében, -  legyen  könnyű  a  sír, annak  kit  visszaadunk  az anyaföldnek -  s  legyen  megszentelt  emléke  ma, és  mindörökre.”

 

 

 

201111011030_temeto.jpg

 

 

 Újságíró  munkatársa  és  jó  barátja - Khón Dávid - így  emlékezik  meg  róla:

 

" És  akit  majdnem  gyermekkorom  óta  vezéremnek  vallottam, évtizedeken  át  munkatársa, fennkölt  szellemének, puritán becsületességének  és  páratlan  önzetlenségnek  állandó  s közvetlen  ösmerője  s  éppen  legnagyobb  tisztelője  voltam, méltán  elmondhatom  elhunytával:

 

" multis ille bonis flebilis occidit, nulli flebilior quam mihi. "

 

Gyevnár Erika

 

                 Dobay János neje Szlávy Katalin (1836-1903) volt, gyermekeik:

I.  Dobay Lajos (1863-1929),

II.  Dobay Ferencz {könyvnyomdász, könyvkötőmester, könyv-és papírkereskedő}          (1865-1937). Ferencz vette át édesapja halálát követően a családi hagyományokat őrző nyomdát, illetőleg a "Békés" főszerkesztőségi posztját is megörökölte: tanulmányait Gyulán és Versecen  végezte, azután ayja gyulai üzletében működött két esztendőn át, majd egy bécsi betűöntődében folytatta tanulmányait három éven keresztül. Bécs után budapesti  nyomdákban szerzett további tapasztalatokat. 1885-ben pedig hazakerülvén Gyulára,  átvette atyjától 1860-ban alapított üzletét. A 61. évfolyamában levő "Békés" című politkai hetilapnak felelős szerkesztője és kiadója lett. Békés vármegye  törvényhatósági bizottságának és Gyula város képviselőtestületének tagja. A Békésmegyei Takarékpénztár Egyesület alelnőke.  Az Erkel Ferenc Sakk-kör, az Általános Ipartestület, a Polgári Kör, és az Ujvárosi Olvasókör díszelnöke.{6}

 

 

1872. április 7-től, mint vegyes tartalmú hetilap újból megjelent a -  „Békés” Társadalmi és közgazdászati  hetilap. Felelős szerkesztő és kiadó: Dobay János. Kiadó hivatal: Gyula, Fő tér, Prág-féle ház - Dobay János könyvárus üzlete

 

Forrás: { 1-2-3-4-5 }Magyar Nemzeti Levéltár Békés megyei Levéltára - Gyula - Dobay nyomtatványok és a nyomdával kapcsolatos iratok 1860-1867 XV. 23./ 2. 1-3 , {6}Békésmegyei Fejek 28. oldal (MNL BéNL, Gyula)

{7} Délmagyarország.  A megindult vegyes tartalmú hetilap 1887. október 1-én; a politika teljes kizárásával kezdte meg működédét Temesváron. Hetenként háromszor. Dobay Sándor Kálmán - reményét fejezte ki, hogy a Délmagyarország napilappá fog alakulni. A remény hiu volt; Temesváron - kivált 1887-ben - nem csak hogy egy második magyar napilap nem birt létrejönni, hanem a hetenként háromszor megjelenő Délmagyarország is nem sokára befejezte pályafutását; alig nehány száma jelent meg.(Dr.Berkeszi István: A temesvári könyvnyomdászat és hirlapirodalom története, Temesvár. Csanád-egyházmegyei könyvnyomda. 1900.

 

Implom József: Régi gyulai nyomdák, A kézisajtó kora - OSZK typográfia.oszk.hu, Corvin János Múzeum-Ladics hagyaték- Gyula -R.jelzet : 82.486, 82.504, Békés 1896. április 12. XV. évf.15.szám.

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 15
Tegnapi: 92
Heti: 181
Havi: 1 454
Össz.: 433 466

Látogatottság növelés
Oldal: A gyulai reneszánsz ember - Dobay János
A gróf BREDA és a VÁSÁRHELYI család genealógiája - Gyevnár Erika tollából - © 2008 - 2024 - countess.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »