HUEBER ANTAL és a Harruckernek
tündöklése
Hueber Antal kapisztránus barát egyik vedutája {1} 1749-ből; aki, báró Harruckern Ferenc Domonkos - gyulai uradalmának az udvari papja volt
báró Harruckern Ferenc Domonkos eredetileg Bécsben lakott, a nyarat azonban családjával együtt rendszerint Gyulán töltötte.
Itteni udvartartása, a város és vidékének akkori állapotára élénk fényt vet – udvari papjának - , HUEBER ANTAL (1715-1768) kapisztránus barát - Naplója, aki, 1743-1758 között tizennégy nyarat töltött Gyulán.
Amikor a páter Aradról Harruckern Ferenc udvarába került, úgy találta, hogy Gyula nem annyira város, mint inkább egy jókora falu.
A várost árkok szelték keresztül, melyekben hónapokig bűzlött a pocsolya, míg végre nyáron, a nap sugarai kiszárították azokat. Ha megeredt az eső, a gödrök és árkok megteltek vízzel, és az utcák szinte járhatatlanokká váltak.
báró Harruckern János Ferenc Domonkos
Alsó-Ausztria, ENNS, 1697. augusztus 4-én (keresztelve){3}- BÉCS, 1775. november 24.
... az általános örökös a legidősebb gyermek: Ferencz Domonkos lett. A hatvan négyszögmérföldnyi, rendezett birtokot, házakat és egyéb kincseket tehát ez a fiú, családjának utolsó férfisarjadéka vette át.
Ferencz Domonkos telve lelkesedéssel, apjának minden nemes tulajdonságával folytatta és fejlesztette annak művét. Békésvármegyének - főkép az inség és árvizek idején - bőkezű és humánus főispánja volt. Telepítéseivel nagyban emelte a vármegyét, de meg birtokainak értékét is. Buzgó katholikus létére is védelmébe vette az üldözött protestánsokat, lakóhelyet, földeket adományozott nekik s azonkívül szabad és nyilvános vallásgyakorlatot biztosított számukra. Nem utolsó érdeme, hogy a virágzó Orosháza községének is ő vetette még az alapját. Fiú örököse nem lévén, vele a Harruckern család kihalt ... {2}
Kígyós, és Csaba felé tavasszal az egész környék víz alatt állt. A kastély mögött, a remetei pusztán terült el a Sarkadi-tó; melyben hemzsegett a vadliba, vadruca, szárcsa, bibic, gólya, gém.
A vadászat azonban itt a hínárok miatt sok veszéllyel járt.
A kastély ugyanott állt, ahol ma és bár sokkal kisebb volt a mostaninál, mindennel el volt látva, ami az úri kényelemhez tartozott.
A Harruckern kastély közelében halastó, rákos tó, teknősbéka tó, hattyús tó, vadaskert, fácános kert, zöldséges-, virágoskert, egy terjedelmes szőlő.
A földesúr és családja Pesten, Kecskeméten és Szentesen át utazott Gyulára, Pestig négylovas - onnan, a rossz utak miatt, nyolclovas fogatokkal. Kecskeméten és Szentesen rendszerint megháltak.
Szentesen már uradalmuk területén voltak, s itt az egyházi – világi hatóságok tisztelegtek a földesúr előtt.
A helység összes kutyáira ilyenkor szájkosarat tettek, a szúnyogokat a szobából kikergették; így a bárói család nyugodtan pihenhetett. Ha nagy volt a hőség, nappal pihentek, és éjszaka utaztak.
Így - , például 1757- ben, amikor - Jozefa bárókisasszony - esküvőjére szokatlanul korán, már május havában lejöttek, Szentesről május 29-én este 7 órakor indultak, s reggel, 6 órakor érkeztek Gyulára.
Dirling Mária-Antónia, Harruckern Ferenc Domonkos báró második neje
A gyulai háztartást a báróné kormányozta. A különböző házi munkák közt szerepelt a gyümölcsök szárítása. Almát, barackot, birsalmát, szilvát és egyéb gyümölcsöket meghámozták, szeletekbe vágták; abban az emeleti szobában, amit az uraság nemrégiben építetett, megszárították. A szárított gyümölcsöket Bécsben is fogyasztották. A savanykás íz pótlására az éretlen szőlő nedvét használták.
A szőlős kertben leszedtek 2-3 kosár zöld szőlőt, melynek bogyóit az utcáról összegyűjtött gyerekek, a fürtökről leszedték. A páter azután a bogyókat egy tiszta dézsában összetörte, ruhán átpréselte s az így nyert savanyú nedvet négyszeres papíron átcsepegtette, mire olyan átlátszó lett, mint a víz. Ezt aztán, tiszta üvegekbe töltötték, s a pincébe tették, szükség szerint citrom helyett a konyhában felhasználták.
A báróné sokszor kisétált kíséretével a majorsági udvarba vagy a vadaskertbe, s kis rokkája mellé ülve, nézte az állatok etetését. Gyulai tartózkodásukat különféle szórakozássokkal tették kellemessé.
Majd minden nap vadásztak, míg a nagyobb vadászatokat Ó- Kígyóson tartották.
Nagyszabású farkas vadászatokon vettek részt; mely alkalmakkor több száz hajtót rendeltek ki Gyuláról és a szomszédos községekből. Szenvedéllyel üldözték a borzokat.
Ha sikerült egy nagyobb borzot elevenen elfogni, azt a kastély udvarán erős hálóval bekerítették, kamrába zárták, és addig uszították rá a kutyáikat, míg azok a borzot szét nem tépték.
Harruckern, pedig családjával együtt az emeleti ablakból, nevetve és tapsolva nézte ezt a mulatságot.
A „madarászatot” hálóval és léppel űzték. Ilyenkor az egész család a filagóriába vitette a reggelijét, és ott várták az eredményt. - 1758. augusztus 30-tól szeptember 23-ig - egy új hálóval, összesen 2213 madarat fogtak, pedig csak reggelenként dolgoztak néhány órát.
A zsákmány: 650 zöldike, 498 tengelice, 313 sármány, 311 veréb, 189 pinty, 82 seregély, 17 cinke, 7 ragadozó madár, stb.
Mind az úri asztalra kerültek.
Halászni rendesen Békésre jártak, s ilyenkor a református paplakban szálltak meg.
A szüret is nagy ünnepségnek számított. Erre nemcsak a gyulai értelmiséget hívták meg, hanem a környékről, sőt, Aradról és Váradról is érkeztek vendégek.
Reggel az udvari kápolnában misét hallgattak valamennyien, aztán kocsira ültek.
Amikor a hintók kiértek az urasági szőlőbe, melyben egy zöldre festett „ mulató házacska” állt, 12 mozsárlövés jelezte a szüret kezdetét. Azután kiosztották a szerepeket. A vendégek egy része a szőlővenyigékről vágta, mások kosarakban, puttonyokban hordták, kádakban fabuzogányokkal törték, ismét mások pedig préselték, vagy válogatták az eltenni való, szebb fürtöket.
A megválasztott „szüreti bíróság”, melynek elnöke - Corzan Terézia, a bárókisasszony ének-, és zenetanárnője volt; a hanyagokat bírsággal sújtotta.
Ha vacsora után vendégek érkeztek a kastélyba, zálogosdit játszottak. A zálogok kiváltására is különféle büntetéseket szabtak ki.
Fényes ünnepélyességgel tartották meg minden évben a báró (Augusztus 4.), és a báróné (Szeptember 4.) születésnapját.
Az - őszi vásár - idején a vásári mutatványosok mindig bebocsátást nyertek a kastélyba, ahol bemutathatták művészetüket. Olykor a bárói család is meglátogatta az ilyen vásárokat. Egy ilyen alkalommal a báróné 100 tallért költött el vásárfiára. A tiszti asszonyoknak kendőt, szalagot, fazekakat vett. A báró és a háziorvos, dr. Randecker - selyem zsebkendőket kaptak. A leányokat is megörvendeztette különféle vásárfiával.
Gyevnár Erika - Nobilitas Anno Alapítvány
{1} Forrás irodalom: Dr. Scherer Ferenc: Gyula város története I. kötet 333-344.o.
Budapesti Corvinus Egyetem - Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóirat No.32. - Kiss Márta: Gyula- Az egykori szigeterőd története és lehetséges jövőképe
{2} Vasárnap Újság,1895.június 2. 42.évf. 22.szám
{3} Merényi-Metzger Gábor kutatása alapján báró Harruckern Ferenc hiányzó születési adatai - végre - napvilágra került! Köszönet érte!