Wenckheim Dénes gróf és Wenckheim Friderika                             grófnő esküvője 

 

                              Ókígyós, 1896. február 17.

 

                                              Előszó

     "Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek."

                                                                                                                       Lukács III.14.

 " Mily szép mondat ez! Két gondolat van egybekötve. Az egyik felnyúl az égbe, és megadja a mindenható Istennek azt, ami egyedül őt illeti meg; mert mi a nagy mindenségnek nagyszerűsége és minden pompája, ha az az Istenhez, mint minden nagynak, szépnek és dicsőnek kútforrásához nem vezettetik vissza? -

   A másik gondolat az emberre vonatkozik és magba foglalja azt, a mi reá nézve tán legteljesebb az életben, mert mit ér a földnek minden java, a gazdagság, mit ér a szépség, mit ér a nagy hír és név, ha hiányzik a lelki nyugalom, a lelkiismeret békéje? Az Istent illeti meg a dicsőség, az emberi boldogságnak pedig egyedüli feltétele a lelki béke. És e két gondolat száll le ma az angyalok ajkairól az égből. "                                           

                                                                                /Dr. Schlauch Lőrincz/

 

   A  mesésen berendezett, pazar  fényű  főúri  palotában, - az  ókígyósi Wenckheim  nyári  rezidencián – szemkápráztató  látványosságokkal  teljes, fényes  nászünnepély  folyt  le  1896. február 17-én.

 

  Gróf  Wenckheim  Dénes (1861-1933)  - valóságos belső titkos tanácsos, a Pápai Szent -Gergely rend nagykeresztese, főrendiházi tag, a  Békés vármegye Törvényhatósági Bizottságának örökös tagja, a cs. és kir. családi vagyon zárgondnoka, nagybátyja; Wenckheim Rudolf Végrendelete  értelmében a dobozi uradalom örököse és a dobozi neoromán templom és családi sírbolt építtetője -

 a  megyei arisztokráciának  fiatal  tagja  esküdött  örök  hűséget  gróf  Wenckheim Frigyes leányának, a  magyar mágnás  világ  egyik  legszeretetreméltóbb  nőtagjának,

Wenckheim  Friderika  Mária  (Rika) (1873-1957)  –  császári és királyi csillagkeresztes palotahölgy -  grófnőnek.

 Eme  nászünnepélyre  az  ország  minden  részéről  egybesereglettek  az arisztokrácia  neves tagjai, hogy  osztozzanak  a  nemes grófi  család  örömében.

   Az  esketést  - dr.  Schlauch  Lőrinc  bíboros - püspök  – ki  ez  alkalomra Nagyváradról  leutazott – végezte, míg  a  polgári  házasságkötés  aktusának  az ifjú  pár,  már  napokkal  azelőtt  teljes  egyszerűséggel  eleget  tett.

 

   Impozáns  látványt  nyújtott az  ünnepi  díszbe  öltözött  fejedelmi  fényű  palota már  a  reggeli  órákban.  A  kastély  környéke, s  a  főbejárat  pompás  virágdíszben úszott, s  a  kastélytól  a  - Szent Anna kápolnáig  terjedő út  szőnyegekkel  volt  leborítva.

 

 

 

                                      Illusztráció:  Bevonulás a kápolnába  (1.)

 

 

   Az  esküvő  délelőtt  tíz  órakor   kezdődött;  szemkápráztató  magyar  díszben vonult  fel  a  nászmenet a  kastélytól  a  kápolnába.

  A  menetet -  gróf Wenckheim Henrik – a vőlegény öccse -  vezette bokrétás botjával, pompás díszmagyarjában, őt követvén valamennyien.

  Gyönyörű, rózsaszín  selyemben - Wenckheim  Mária, Ilona  és  Matild grófnők, továbbá  Walterskirchen  Margit  báróné, mellettük  feszengett  díszmagyarjában gróf  Wenckheim József , Walterskirchen  Fülöp  báró – dzsidás főhadnagy.

 

   A  menyasszony; a legszebb  fehér szatén, Lionból  rendelt

„ Satin duchess ”- jéből készült  ruhakölteményében  következett; amelyhez  díszítés  gyanánt  – az örömanya, a méltóságos  grófné  saját, nagy  értékű  „Point d’aigu ilie ” – francia (kézi hímzésű) csipkéjét használták  fel.

   Négy  méteres  uszályát  gyöngéden  fogták  föl  „ a  mennyek dicsőségére”  testvér  öccsei; az  ifjú Wenckheim grófok:  

László  és Pál.

A ruhát fehér „ moire francais ” – val bélelték, ugyanolyan  nehéz  szatén   „ duchesse ” – ből, amelyből a ruha készült.

Az  ujj  nélküli  köpenyét  hermelin  bélelték; hozzá  széles hermelin  gallérral, elől végig  ilyen  kihajtással.

 

 

              Illusztráció a századforduló idejéből: szatén, vagy selyem mennyasszonyi ruha -

                                      több méteres csipke fátyollal  (2.)

 

 

  A menetben láttuk – gróf Wenckheim  Frigyesnét „ heliotrop „ bársony, uszályos ruhájában,

Wenckheim  Stefanie  grófkisasszonyt – a vőlegény húgát - fehér selyemben rózsaszín gallérjával,

Gróf  Széchenyi  Antalnét, (aki gyöngélkedése miatt nem vett részt a menetben, de a szertartáson megjelent ) fehér atlasz  ruhájában,

Gróf  Wenckheim  Ferencnét, született  Forgách  Ilona grófnőt kék selyemben,

Gróf  Wenckheim  Istvánnét, született Pálffy  Margit grófnőt, sötétkék selyemben, fehér csipke díszítéssel,

Báró  Walterskirchen  Xavérnét  rózsaszín,  báró  Trautenberg  Frigyesnét, született Almásy  Emmi grófnőt  sötétkék bársonyban.

Gróf  Almásy  Dénesnét, született gróf Károlyi Gabriellát világoskék selyemben, fehér csipkével,

Tallián  Béláné  főispánné  úrnőt  vörös bársonyban, fehér csipke szegéllyel,

Gróf  Csáky  Jeanneét, rózsaszín selyemben.

 

   A  vőlegény tanúi:

     Gróf Wenckheim Ferenc és István grófok

   A  menyasszonyé:

   Cserneki és tarkeői  Desewffy Aurél és Wenckheim Géza grófok

 akik  elegáns  toalettjeikben, a  sziporkázó ékszereikkel, pazar  díszmagyarjaikban elragadó látványt nyújtottak.

 

                                     A  teljes  névsor:

 

Az  örömszülők:  gróf  Wenckheim  Frigyes  és  neje,

 

A   násznagyok:   gróf  Dessewffy Aurél, gróf Wenckheim  Géza – az örömapatestvére - és  István – a  vőlegény bátyja.

 

A   koszorús leánykák: gróf  Wenckheim  Matild,  Mária, Ilona  és báró Walterskirchen  Margit.

 A  vőfények:  Gróf  Wenckheim Ferenc,  József, László  és  Pál. Walterskirchen Fülöp.

 

Továbbá,  gróf Wenckheim Ferenc – a vőlegény bátyja -  és neje, született gróf Forgách  Ilona,  gróf  Széchényi Antalné, született gróf  Wenckheim  Krisztina – a menyasszony húga - , gróf  Wenckheim  Henrik – a vőlegény bátyja -,  gróf Wenckheim  Istvánné, - a vőlegény sógórnője - született  Pálffy Margit,  Wenckheim  Stephanie – a vőlegény húga -  és  Cziráky  Jeanne grófkisasszonyok.

Báró  Walterskirchen  Xaver  és  Ludvigsdovf grófnő,  báró Trautenberg  Frigyes és neje, Almásy  Emmi  grófnő,  Tallián  Béla  Békés  vármegye főispánja  és neje, Baics  Mária és Ladics  György,

Spett  Vince, Hegedűs  Mihály  uradalmi jogtanácsosok – két utóbbi, az előzőleg két nappal a polgári anyakönyvi törvények értelmében – a maga egyszerűségében történt esketés tanúi voltak.

Végezetül,  Széchényi  Kázmér  és  neje,  Dr. Hajnal  és  neje, Bauner  Béla, Pándy István, Lang  károly, Domoszlay József, Vidovszky  László – uradalmi  főhivatalnokok,

dr. Kramp és Hunyady – Csanád megyebeli kegyurasági plébánosok – és Ócsay házitanító.

 

 

                                                          Illusztráció (3)

 

 

    Az  esküvőt a  bíbornok által  mondott  csendes szent  mise  előzte meg, melynél  s  egyáltalán  a  szertartásnál  segédkeztek  neki:

Széchenyi  Lajos  címzetes  kanonok, Kny  esperes, Gróh Ferenc gyulai plébános, dr. Buday  Sándor nevelő, Ferser, dr. Szemethy és  Mayer  bíbornoki udvaripapok.

   Az  esküvő  után  az  ékes szavú  bíbornok a  nála  megszokott mesteri  intelmet  intézte  az  ifjú  párhoz.  A  beszédet, melynek hatása  a  szemekből  gyöngyöző  könnyekben  ragyogóan  tűnt  ki, íme, itt  olvashatjuk: {1}

 „ Istennek rendelése és az anyaszentegyház törvénye szerint.

  Házassági eskü."

" Mily szép az ifjúság! Az élet tavasza  - ez gond nélküli napok, – melyekben az órák számítás nélkül peregnek le és az élénk képzelgés végnélkül szövi a terveket, melyek sohasem valósulnak játszi ábrándokká, melyek hamar szertefoszlanak. Hogy az életnek vannak rideg oldalai is, arra nem gondol, hogy vannak veszélyei, mert nem is sejti. Nevetve néz a jövőbe, az ég még tisztul, a csalódás még távol van. A komolyság még átmenő, a bánat csak mulandó, és ha olykor-olykor a sejtelem föl is lebbenti a függönyt, mely a jövőt takarja, az ifjú könnyelműség csakhamar átsiklik a hívatlan gondolaton.

 Az élet komolysága csak akkor áll be, amidőn a természet törvényei szerint az, akit eddig vezettek, maga kíván vezetővé lenni, - amidőn az önállóság öntudata felébredvén, az élet feladatai- amidőn az életpályának választása megfontolásra hívja a szunnyadó lelki erőket.

Ekkor eltünedeznek a képzelgésnek játszva csábjai,  egy érdes kéz belenyúl az élet kerekébe és letörli a zománcot, mint a gyermek a pillangóról a ragyogó színeket.

Ekkor kezdi érezni az ember, hogy a fényes éremnek van sötét oldala is, hogy a boldogság mellett egy irigy hatalom emelkedik föl, mely az élvezetnek egy utitársat ad – a szenvedést – a szenvedést a maga változatosságával, mélységével,  a munkát, megnehezíti a  kitartást, kíméletlenségével elhervaszt sok szép reményt.

Miért mondom én ezt Önöknek ma, ezen ünnepélyes órában, amidőn éppen ifjú ábrándjuk egyik legszebbike teljesül?

Miért állítom egymás mellé az örömet és fájdalmat; amidőn ma csak az elsőnek van jogosultsága?

Vagy tán a házasság oly szövetség, melyben egy rossz géniusz az emberi szenvedéllyel űzi csalfa játékát, hogy utoljára is lerontsa az ideált, melyben a nemes léleknek minden boldogsága fekszik? – vagy teher a házas élet, melyben elvész a poézis és  helyébe lép a  hideg kötelesség, melyben nincsen szabadság, csak türelem és lemondás, melyben az élet komorsága lánczokat kovácsol két léleknek lenyűgözésére?

Nem, Barátaim;  A szövetség, melyet Önök az imént az Isten oltára  és a katholikus anyaszentegyház színe alatt kötöttek, a legbensőbb életközösség, mely magaszton jelleménél fogva felül áll minden emberi ehhez hasonló vagy rokon természetű szövetségen.

Ebben az emberi és isteni megmagyarázhatatlan módon egybevegyül, ebben az anyagi és szellemi mozzanatok harmóniája nélkülözhetetlen feltételt képez, ebben a természetes és a természet fölötti oly egységet tüntetnek föl, mely ha megbontatnék a kötött szent és magasztos frigyben, meghamisíttatnék azok nemes és tiszta czél, melyet Önöknek,

 - kik szabad akaratból egy felbonthatatlan szövetség kötésére itt megjelentek, - az anyaszentegyház ma, midőn együttesen az élet hosszú  utjára fordulnak, kitűz.- 

Igen, vannak itt kötelességek, de ezek édesek, mert azokat a szeretet sugalja, igen van itt türelem, van lemondás, de ez a nemes sziveknek önkéntes áldozat, vannak lánczok, de azokat a  hűség fűzi, mely nem ismeri az „Én”-t, melynek csak egy élete van, azt tudniillik, amely közös boldogságukban bírja  kútforrását.

 „ Consortiom omnis vitae.” Az élet teljes közösségének nevezték a rómaiak a házasságot. És valóban az!

Ész  és  szív, gondolat és érzelem, ábránd és való, akarat és önmegtagadás, öröm és szenvedés, buzditás és tűrés, mind, egy pontban egyesül, az együvé tartozandóságnak boldogító gondolatában és érzetében.

A keresztény anyaszentegyház ezt még magasabbra  emeli isteni alapítójának parancsára a szentség jellegével ruházta fel, oda köti az  éghez, kiemeli a mindennapiság keretéből és ami az emberi szívnek legszebb ékessége, a tiszta, az önzetlen szeretet, isteni fénynyel veszi körül. Családot alapít  általa, melynek központja  az Isten, a honnan – szív szívhez kapcsolva – kisugárzik az egyénnek, a hazának a boldogsága.

Így felfogva a házasságot, az a kereszténységben tulvilági fényt nyer, az ami benne emberi, ami benne a természeti törvények, vagy a társadalomnak követelménye, az mintegy átszellemül; az isteni kegyelem öleli át a kedélyéletnek ezen menhelyét s könnyűvé teszi a kötelesség teljesítését, a türelmet, az áldozatkézséget.

  És ezen isteni kegyelemre Önöknek nagy szükségük van, mert az élet mérlege nincsen az ember kezében, egy magasabb hatalom tartja azt; és titokszerű módon intézi az ember sorsát.

Nem kényszerrel, mert az ember akarata szabad, - nem rendkívüli módon, mert az embert ésszel ajándékozta meg, hanem mint legfőbb szelem felvilágosítja az emberi szellemet, mint a szeretetnek atyja, a  szeretet fáklyáját adja kezébe, hogy mindkettővel fölfegyverkezve feltalálhassa az ismeretlen ösvényen, ami emberileg elérhető:

A földi boldogságot, vagy legalább a megelégedést. Gondoltak-e már Önök az emberi szerencse változatosságára, melynek esélyei seholsem vághatnak oly mély sebeket, mint épp a frigyben, melyet az imént kötöttek?

De másrészről:

Megfordult-e már elméjükben az, hogy mily jelentőség rejlik e szóban: „Felbonthatatlan!”

E szóban fekszik egy egész életnek boldogsága vagy átka. Önöktől függ, hogy milyen legyen. Kőszikla lehet ez, melyre építhetik boldogságukat, de lehet töviskoszoru, mely alatt vérezni fog szivök. Önöktől függ egyszersmind, hogy e fogalom ne váljék kinpaddá, amilyen szétmarcangolt kedélyük sirassa elveszett   ifjukori boldogságukat. 

Az anyaszenegyház, melynek Önök hű gyermekei, szeretettel vonja Önöket keblére ma  és  midőn a  " Felbonthatatlanság"  jellegét homlokukra írja:  egyuttal szivükbe helyezi ennek legerősebb támaszát az - " isteni kegyelmet "  és  ha  Isten  Önök mellett van, akkor  ki  ellenök?

Helyezzék tehát  Isten oltalma  alá  " állhatatotságukat ", hogy  az  ellenálljon az idő és  érzelmek ingatagságának: helyezzék oda  " hűségüket ", hogy  az tántoríthatatlan legyen, " szeretetüket", hogy az derült és borus napjaikban egyaránt oldaluk mellett legyen mint védelem, mint oltalom, mint vigasztalás.

Kart karba fúzve, vállat vállhoz vetve, szemüket égre emelve induljanak tehát a hosszú útra,

" Mert angyalainak megparancsolta az Úr, hogy megőrizzék Önöket utjakban, kezeikben hordták hogy lábaik meg ne sérüljenek." (90. zsoltár 11,12)

Isten  megszentelte  Önöknek  szent frigyét  ma - ne  érintsék  ezt  soha szentségtörő kezek! Az egyház  megáldotta  ezt - lebegjen  ez  áldás mindig  fejeik  felett! Ámen. "

 - eddig e szent beszéd.

 

              

                               Illusztráció (4) Andrew Loomis (1892-1959)

 

   Jellemző az ünneplő család nemes gondolkodására, hogy a menyegző napja az egész hatalmas uradalom összes alkalmazottainak ünnepe is volt; s az előző nap még táncmulatságot is rendeztetett az örömapa, Wenckheim Frigyes a számukra, melyet a fiatal grófok is meglátogattak.

   Már az esküvő előtti, az azt megelőző napon is fényesen ünnepelt az  ókígyósi főúri család, melyet  - Schlauch bíboros- püspök -  eljövetele alkalmából rendeztek.

Schlauch bíbornok-püspök vasárnap délután  indult az esketési szertartás elvégzésére.

    Békéscsabán, az ottani papság élén, Kny Antal  esperes-plébános üdvözölte a grófi család és a kerületi papság nevében a kardinálist, kit az alföldi vasút – ókígyósi fáklyákkal megvilágított megálló helyén  - az örömapa, a boldog vőlegény, a helybeli s a gyulai plébánosok fogadtak.

A  megérkezés után a kastélyban -  46 terítékű – estély  következett, mely alatt az ebédlő melletti -  téli kertben a  - „ Purcsi ” csabai zenekara játszott.

   Az ötödik fogásnál az örömapa, gróf  Wenckheim Frigyes országgyűlési képviselő szívből fakadó szép szavakkal a bíbornok úrra emelte poharát, mint aki magas rangú jelenlétével; a főpásztori ténykedésével, valamint a múlt évben egyik, - 

Wenckheim  Krisztina  Mária  cs. és  kir. palotahölgy leányuk, és sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Antal cs. és  kir. kamarás, Nagyküküllő vármegye főispánja, a főrendiház örökös tagjának esküvőjén 1895. január 22. Budapest –

 Most pedig másik kedves leányuk nászünnepélyét volt kegyes kiválóan emlékezetessé tenni.

  A bíbornok egy remek áldomással köszöntötte meg a főúri családot, újbóli  boldogságában:

„ Legyen szabad mindenek előtt Méltóságtoknak őszinte közszeretetemet nyilvánítanom, hogy az  immár második családi benső örömeiknek részesévé, sőt egyik tényezőjévé tenni méltóztattak.

Köszönetemet és ezzel kapcsolatosan tiszteletemet Méltóságtok nemes családja iránt nyilvánítanom nem nehéz, mert amitől telve a szív, attól könnyen áradoz a nyelv. De ma hiába keresek méltó szavakat, melyek kellő visszhangot találjanak Méltóságtok szülői és az általa  igen tisztelt  jegyesek gyermeki szíveiben, mert nem tudom hol vernek ma az  érzelmek magasabb hullámokat, -  itt-e, vagy ott?

Szülői szeretet, szülői gond!...  ki  képes ezeknek mélyére hatni?

Gyermeki ragaszkodás, gyermeki háládatosság! … ki képes ezeknek határait  megjelölni?

Áldozat az egyik, mely örömében sír, kötelesség a másik, mely soha eleget nem tehet.

Mindkettőnek mértéke határtalanság:  és  ezen  gondolatokba, ezen érzelmekbe ugy vagyok meggyőződve, várhatom  egyszersmint  Dénes gróf Ő méltóságát  is, mert jegyesének szülői  ezután  az  ő szülői  is lesznek. Ezen nemes érzelmek kölcsönössége lebeg szemeim előtt, midőn felköszöntésemben a szülőket és a gyermekeket egybefoglalván, az ő boldogságukra emelem poharamat.

Vigyék holnap a szülői házból az áldást, és hagyják itt gyermeki szeretetüket; biztosak lévén, ,hogy a szülői szeretetet mindig meg fogják találni és hogy a gyakori viszontlátás mindkét része mindig oly örömteljes legyen, mint a mai együttlét, ezt szívből óhajtjuk mindnyájan.

Tartsa Isten és éltesse! „

Az esküvőt pompás villásreggeli követte a kastélyban, mely után 12 óra tájban az egész násznép kocsira ült, s kikísérte a vasútig a bíbornokot haza, s az ifjú párt Olaszországba tartó nászútjára.

 

               Menü az estebéden:

 Potage consommé prince d'Arenberg, Petites croustades à la Morland , Curbot à la Datitscheff , Filet de hoeuf à la grand Ceneur, Cotelettes de grices à la Demidoff, Faisans truffes rôtis, Salade laitueset céleri, Asperges eu brauches, Formage fruits, dessert.

                 A villásreggelin:

 Consommé chaud, Ernites, Jambouneau, Hine de sanglier sur sole, Homard sur soele,  Pâtes de foie gras, Chadfroix de lièvre, Tambon, Sanglier, Selle de chevrenil, Galantine de dinde, Salade dressée, Crème de noisettes, Heringues, Bombe Orientale.

 

 Gyevnár Erika

 

 

Forrás irodalom:

{1} Dr. Schlauch Lőrincz bíbornok-püspök beszédei III. Bp.,1898. Esketési beszéd. Gróf Wenckheim Dénes és Wenckheim Friderika házassági egybekelése alkalmával. 401. oldal, OSZK FM Békés 1895.I.-1897. 6.pozitív Sorszám:101(MNL BéNL-Gyula)

 Képanyag forrás:

(1.) flickr.com,  (2.) flickr.com/fortucci1976, (3.-4) Jolanda Cornelisse (pinterest.com), 

Oldal: Isten megszentelte Wenckheim Dénes és Wenckheim Friderika frigyét - Ókígyós, 1896. február 17.
A gróf BREDA és a VÁSÁRHELYI család genealógiája - Gyevnár Erika tollából - © 2008 - 2024 - countess.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat