Cselfalvi és lubóczi Pulszky Ferenc (1814-1897) - A dualizmus kultúrpápája - nevét majd mindenki ismeri.
Feleségéről olykor-olykor bukkan elő némi információ foszlány; s talán az idősebb generációnak még ismerősen csenghet
Pulszky Ferencné, született Therese von Walter ( 1819-1866) neve.
Therese von Walter portréja. 1830-as évek {1}
Bevallom, magam sem ismertem addig, amíg a német birodalmi - gróf Breda család genealógiája nem kezdett el foglakoztatni. Amint világossá vált számomra, miszerint Breda Viktor édesanyja; Marie von Walter és Therese testvérek, a Pulszky család történeti áttekintésébe fogtam...
Gondolván, a familia irathagyatékában, bárminemű forrásközlésben, kiadványokban vagy könyvekben meglelhetem a Breda családhoz vezető utat.
NAVA-hangoskönyv : kereso.nava.hu/gallery/show/id/2157654
... Képzeljük el Bécs arisztokrata társadalmát az 1840-es években - annak ködfátyolos hangulatával -, amelyben a magyarsággal szembeni nézeteik uralkodtak... Therese ebben, az egyenesen "magyargyűlöletű" légkörben, a Landstrasse-i Razumovsky-villában nevelkedett. Az estélyeket adó apa, August von Walter - bankár - a bécsi szellemi élet
elitjével vetette körül magát és családját... Ebből a "beidermeier- hangulatú" életből vágyakozott egy új, ismeretlen világ után. Ez a vibráló, titokban polgárellenes hajlama közrejátszott abban, hogy a - kérők seregével szemben - éppen Pulszky Ferencnek ígérte kezét. (1845)
A gyönyörű Pulszky Ferencné festmény után készült képe {2}
A kiváló műveltségű és zenei tehetségű Therese, Pulszkyné - ként:
a " magyar nemesi társadalom patriarchális életmódjába, közvetlenségébe, vendégszeretetébe, szolgálatkézségébe és nemes önérzetébe " csöppen bele... Naplójegyzetei híven tükrözik " belső átalakulásának a magyarságba való érzelmi beolvadásának folyamatát."
Férje; " Életem és korom" ( I-IV. kötet, Bp.,1880-82.) című művében így emlékszik vissza feleségéről ebből az időszakból :
" Feleségem legrövidebb idő alatt egészen bele élte magát a magyar társaságba, magyará lett hamar s hamar elfelejtette, hogy még nem régen nem volt az. "
" Ő, aki talán egész életében talán egy épkézláb magyar mondatot nem tudot leírni; meglepő módón Petőfi költészetét tartotta a magyar irodalom legnagyobb értékének példátlan ősziteségével, szenvedélyességével, midig kielégítetlen forradalmi lendületével. Már házassága első hónapjaiban, mikor férje fordítgatásai és kommentárja alapján megismerte a költőt, meg volt hatva közvetlensége által s tüstént felismerte benne a lángészt." Később a - János vitéz-ről a magyarság keletről hozott mesélő kedvének, képzeletbőségének legművészibb bizonyítékát vélte felfedezni.
" Új hazájában, ahol életének négy legboldogabb esztendejét töltötte" -saját szavai szerint- mert teljes visszavonultságban éltek az szécsényi kastélyban és a hozzá tartozó birtokon, amit 1846-ban megvásároltak az akkori örököstől; Forgách Páltól.
" Fogékonysága, olthatatlan művelődésvágya, éles ítélete miduntalan arra készteti, hogy új hazáját a régivel összehasonlítsa, s ez az összehasonlítás kivéltel nélkül a magyarság javára üt ki. Bámulattal adózik egy-egy megyegyűlés kapcsán a magyarok politikai érettségének és iskolázottságának, amelyhez az osztrákoké nem is fogható. A szülői házban liberális atmoszféra vette körül."
" Úgy látja, hogy Ausztriában a politika voltaképpen egyetlen társadalmi osztály, az arisztokrácia mestersége, mely az egészséges politikai váltógazdaságot lehetetlenné teszi s ez a körülmény eleve halálra ítéli az osztrák liberalizmus törekvéseit."
Pulszky Ferenc a következőket mondja feleségéről:
" Feleségem ezen nehéz időkben (1848 végén) hősi lelket mutatott. Születésére és neveltetésére nézve német, mégis hőn ragaszkodott a magyar ügyhöz, ismerte a valószínűséget, hogy vagyonunkra elkobzás, személyemre halál, fogság, vagy legalább is száműzetés vár, s mégis nem csak hogy nem panaszkodott, sem semlegességre s visszavonulásra a közdolgoktól nem szólított fel, hanem buzdított egész odaadással a magyar ügyhöz. Ismerte kötelességünket, mindent feláldozni a hazáért."
Naplóiból őszinte és súlyos belső vívódásokat olvashatunk ki; hiszen tudja, hogy egyik büszkeségének, a szécsényi birtonak elvesztése nem csak önmagát és urát, hanem gyermekeit is szegénységbe, talán nélkülözésbe taszítaná, mégsem hajlandó politikai meggyőződéséből engedni, és az osztrák kormánnyal kompromisszumot kötni.
A szabadságharc leverése után emigrációba kényszerülnek, s a császári kincstár tulajdonába kerül a szécsényi birtokuk.
" A kitartását akarja mindenekelőtt gyermekeibe is belenevelni, mert szerinte főkép ez különbözteti meg az igazán nagy embert az átlagembertől, s egyedül ezzel lehet a magyarság ügyét diadalra vinni."
....Vége az első résznek, folytatás következik...
Ferdinand Georg Waldmüller:
A "magyarellenes" bécsi bankár papa - August von Walter portréja ( 1834)
{1 }Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok- L.szám: 60.236. ismeretlen bécsi festő
Forrásmunka feldolgozva:
Pukánszky Béla: Pulszky Ferencné Walter Teréz útja a németségtől a magyarsághoz. ( Különlenyomat az EPhK 1933. évi VII-VIII.füzetéből
- Kossuth Lajos Tudományegyetem, Emlékönyvtári példány, E 33/14. -
{2} MNM Történeti Fényképtár