A gróf BREDA és a VÁSÁRHELYI család genealógiája - Gyevnár Erika tollából
A múlt poros polcain kutatva néhol mégis megcsillan egy név, egy homályos emlék...
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Kézdivásárhelyi VÁSÁRHELYI PÁL
(Szepesolaszi,1795. március 25. - Pest,1846. április 8.)
ELŐSZÓ HELYETT…
Vásárhelyi volt az első magyar mérnök, akinek a neve a széles közvélemény előtt ismertté vált.
Sőt a polgári átalakulást előkészítő, s így a műszaki munkát még megfelelően értékelni tudó reformkor Vásárhelyiben, a „ legnagyobb magyar” mérnök - munkatársban a
„legnagyobb magyar mérnököt ” látta.
Egy nagy múltú hazai műszaki szakterület a vízépítés- vízgazdálkodás teljesítményével
- így vált Vásárhelyi is egy kor műszaki kultúrájának jelképévé, olyan jelképpé, amelynek tartalma azonban egyre jobban elhomályosodott…
Mert míg Széchenyi, bár idő előtt, de mégis egy rajta túlmutató, radikálisabb politikai irányzat miatt szorult félre, – Vásárhelyit és vele együtt Széchenyit is, egy reakciós korszak és rendszer képviselői hamisították és tagadták meg…
Mely éppen Vásárhelyi Pál második (!) Tisza-szabályozási tervének eltemetésével, sőt eltagadásával kezdődött…
CSALÁDTÖRTÉNETI VONATKOZÁSA , -
a lőkösházi kastély építtetőjéhez és családjához - kapcsolódóan :
Vásárhelyi I. János, a család aradi ágból származó aradi alispán -
nagyapja ( Márton) és Vásárhelyi Pál nagyapja,
( György) édestestvérek voltak.
Édesapja: Vásárhelyi Mátyás tanító Miskolcon (1745 körül- ?)
Édesanyja: borzovai Téglássy-Beck Mária
Házasságuk 1790 körül
A " Legnagyobb magyar mérnök "
Főiskolai tanulmányait az eperjesi líceum filozófiai tanfolyamán kezdte,
majd 1814-1815 –be Borsod vármegye hiteles mérnöke, Losonczy József mellett folytatott kétéves mérnöki gyakorlat után, mint ösztöndíjas hallgató került a pesti Tudományegyetem Mérnöki Intézetbe: az Institutum Geometricumba.
Tanulmányait jeles eredménnyel végezve, 1816 őszén szerzett oklevelet.
Kezdetben, Zemplénben és Veszprémben ugyancsak megyei mérnökök mellett dolgozott, majd 1819-ben a Huszár Mátyás által vezetett - Körös-felmérés - munkálataihoz került napidíjasmérnökként.
Szeged - Emléktábla és vízmérce
Itt a kor egyik legkiválóbb mérnöke, s tudományosan legképzettebb geodétája mellett, már pályája kezdetén alkalma nyílott arra, hogy nemcsak egyik későbbi fő munkaterületén, a - vízrajzi térképzésben - szerezzen megfelelő jártasságot, hanem megismerkedett a - Tisza és a Tisza-völgy folyóinak - sajátosságaival.
Már ekkor foglalkozhatott a Tiszával és szabályozásának kérdéseivel:
részt vett a Szolnok-szegedi szakasz felmérésében, és valószínűleg –
a „Körös – felmérés” más munkatársaival együtt - a Huszár által készített előzetes
Tisza-szabályozási terv kidolgozásában is.(1820)
Vásárhelyi Pál a " Tisza-völgyi Társulat " ülésén
1821. március 25-én házasságot kötött Szolnokon,
- szentmiklósi SEBŐK Máriával (1800-Bp.,1884. I.9.) – temetése a Kerepesi úti sírkertben történt, január 11-én.
gyermekeik :
- Vásárhelyi Paulina Stuller Ferenczné
- *Vásárhelyi Pál Lajos 1828.11.05.-?
- *Vásárhelyi Marianna (1830.12.26.-1831.02.15.)
- Vásárhelyi Mária
( 1832.01.25. - Budapest, 1877. 12. 25.) Kerepesi temető
- *Vásárhelyi Amália
(1834.01.01.-Bp.,1915.07.02.)
- Vásárhelyi Berta Albertina Hódy Lajosné
(1836.02.05.-1902 után )
PAULINA leányuk
( 1825 ? - Pest,1858.X.27.)Kerepesi temető, október 29.
STULLER Ferencz
( Ujhuta, 1806. – Budapest, 1874.április 6.) 68 éves korában
Gyermekeik:
1. STULLER ILONA zólyomi Wágner Lászlóné
(1841-1888)
2. STULLER LÁSZLÓ
( Bp.,1852.III.25. - Bp., 1893.III.20.) - temetése a Kerepesi temetőben történt , március 22-én.
{ okleveles mérnök, a Holland Biztosító Társulat vezértitkára }
Paulina, Kossuth Lajos titkárához ment férjhez. ( 1844.) Stuller egyik feladata a - pozsonyi országgyűlésen - zajló események leírása volt.
( Petőfi maga is kereseti lehetőségként vállalt ilyen feladatot 1833-ban.)
Az Első Magyar Általános Biztosítótársaság, és a - Nemzeti Casino - titkára.
Az aradi A.D.Xenopol könyvtárban végzett kutatások során előkerült egy eredeti
„ ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK”
Stuller által szerkesztett kézirat - bekötve,
I. kötet: 1839.június 7- tól,
II. kötet: 1839.november 24-től.
ALBERTINA lányuk pedig
HÓDY Lajos - hoz ment feleségül
( Szeged, 1830.- Gyula, 1879. III.31.)temetése a gyulai szélmalom melletti temetőben történt, április 2-án.
{Társulati magyar kir. mérnök a Pél-Gyula-Csaba Élővíz-csatorna Társulatnál 1864-1871 között.}
A legújjabb kutatásaim alapján gyermekeik is születtek, ( hiszen Hódy hírtelen halála után) - Gyászjelentésében - ami a gyulai Levéltárban került elő - XIII.Fond/Családok-Ladics család hagyatékában (XIII.Fond /10.) - gyemekei is búcsúztak szeretett édesapjuktól.
Lássuk a gyermekeiket:
- Hódy Mária Adalberta Szentes, 1863.III.29.- ?
- Hódy Magdolna Amália Terézia Szentes, 1864.X.10.- ?
Nemes Glósz Rezső m.kir.államvasúti főfelügyelő, királyi tanácsos
1865 ? - Budapest, 1941. II. 5.) Farkasréti temető
- Hódy Mária Katalin Berta ( Szeged, 1869.VII.11.- Budapest, 1882.VII.16. ) Kerepesi temető VII.18.
Vásárhelyi Pál 1831-ben megbízást kap ott a Helytarótanácstól a szegedi
„Tisza – szakasz” és árterület térképének, valamint a „Maros – torkolat” rendezési tervének elkészítésére; felvetve a Maros-torkolat később annyit vitatott áthelyezésének tervét.
Vásárhelyi Pál ez időben már a „Duna-mappáció” vezetője lett, majd ideiglenesen az egész felmérés vezetésével is megbízták.
A Magyar Országos Levéltár Kiadványa, amely a "Duna-mappáció" térképi és szöveges forrásait tartalmazza.
1819-1833.
1829-től, a „Bezdán-apatini”szakasztól kezdve, Vásárhelyi Pál és Hieronymi Ottó Ferenc vezetésével folytatták a „Duna-felmérés” munkálatait.
Azonban annyira igénybe vették az al-dunai munkálatok Vásárhelyit, hogy a
„Duna-mappáció” irányítását 1835-ben tejesen Hieronymire bízták.
1833-ban időszerűvé vált a Duna-szabályozási tervek kidolgozása,
- kiderült, hogy a Duna – főleg a magyar Felső-Duna, a Pozsony - győri szakasz – medre az eltelt 10 év alatt annyira megváltozott, hogy a felmérést meg kell újítani.
E felmérést Vásárhelyi Pál rendelte el, s az 1834-1836-ban keletkezett térképlapok az ő ellenőrzésével és kézjegyével ellátva készültek.
E térképsorozat szolgált mintegy fél évszázadon keresztül a - dunai térképezési és szabályozási munkálatok - alapjául, s rajtuk csak kisebb módosításokat eszközöltek.
A szakmai köztudatban azonban mindvégig Vásárhelyi – féle térképekként szerepeltek.
A Huszár –Vásárhelyi - Hieronymi által vezetett Duna-felmérés egykori 2442 térképből az Országos Levéltárban és egyéb levél –és térképtárakban ez idáig 2215 db-t sikerült összegyűjteni, illetve azonosítani.
A Vásárhelyi által vezetett - vízrajzi térképezési – munka szabadosságát és megbízhatóságát illeti, - tudományos értékéhez kétség nem fér -, azt a legnehezebb
Al -dunai szakasz térképei bizonyítják a legjobban.
Itt ugyanis a Duna alapkőzetbe vájt medrében mederváltozás évszázados távlatban is alig, vagy egyáltalán nem tapasztalható.
Így a Vásárhelyi-féle térképezés pontosságát még jó fél évszázad múlva is ellenőrizni lehetett.
Ezért tudták a Vásárhelyi-féle térképeket a múlt század végén végrehajtott
Al-Duna-szabályozás terveinek kidolgozásánál felhasználni, miként azt a hazai ismertetések mellett a külföldi (német, osztrák, francia, orosz stb.) szakmunkák is kiemelték.
Vásárhelyi elévülhetetlen érdeme, hogy a sziklamedret olyan pontosan tanulmányozta és mérte fel, hogy térképe alapján teljes biztonsággal lehetett dolgozni.
A hazai folyók egységes felmérését 1817-ben határozták el, a kialakult élénk áruforgalom, a korábbi kamarai sószállítás és faúsztatás mellett egyre jelentősebbé váló gabonaszállítás hatására és az ezek érdekében szükségessé vált folyószabályozások előkészítése végett.
A felmérések megkezdésére a Körösökön, - Vay és Huszár működési területén került sor.
Valószínűleg nemcsak azért , mert a fiatal mérnököknek a vízrajzi térképezésbe való bevezetését a megfelelő szakemberek irányításával itt lehetett a legjobban biztosítani, hanem , mert a munkálatok anyagi fedezetéül engedélyezett felemelt sóalapot elsősorban a kamarai szállítások útvonalainak a Körösöknek és a Marosnak a szabályozására kívánták felhasználni.
A Körös-felmérés befejeztével került sor 1824-ben, a vízmércék rendezése
( 1817-1818) után, a Duna-térképezés megkezdésére, amit a növekvő forgalom mellett talán már az első gőzhajózási kísérletek és tervek is sürgettek.
( Az első dunai gőzhajót Bernhard Antal pécsi feltaláló bocsátotta vízre 1817-ben.)
Az egységes felmérés alapján megindítandó RENDSZERES SZABÁLYOZÁS azonban csak jóval később:
elsősorban a SZÉCHENYI kezdeményezésére 1831-ben megindult rendszeres gőzhajózás hatására került napirendre: vált igazán időszerűvé és sürgetővé.
Ennek érdekében sikerült Széchenyinek 1833-ban kiharcolnia az
Al-Duna-szabályozás megkezdését, és – mint a cs. és kir. Hadsereg volt tisztjének, –
„Al - dunaszabályozási királyi biztossá” való kineveztetését is.
Schoefft József: Széchenyi István a Vaskapunál
(Schoefft Ágoston képéről készült másolat 1836.)
A munkálatok végrehajtására, illetőleg műszaki vezetésére pedig a Vásárhelyi irányításával működő Duna-térképészeti Intézet itt állomásozó részét bocsátották a rendelkezésére.
Vásárhelyi al-dunai munkálatai
Így 1833-ban –most már Széchenyi munkatársaként – a felmérési munkálatok befejező szakaszával egyidejűleg az - al-dunai VASKAPU - és az ottani többi zuhatag szabályozására, valamint a bal parti vontató út építésére vonatkozó tervek készítését megkezdhette.
Közben, 1833-34 telén, a korszerű vízimunkálatok, elsősorban a sziklarepedések technikájának tanulmányozására, és a már elkészült tervek felülvizsgálata és a szükséges gépek beszerzése érdekében Széchenyivel együtt hosszabb nyugat-európai tanulmányútra ment.
( Főleg Angliában töltöttek hosszabb időt, s itt szerezték be az első hazai gőzkotrót: a ”Vidrát” is.)
A kivitelezési munkálatok, mégpedig mind - a később Széchenyiről elnevezett –
al-dunai út építése, mind az Al-Duna mederszabályozása 1834-ben kezdődtek meg,
részben már az Angliában beszerzett gépek és korszerű felszerelések segítségével.
A nagyszabású vállalkozás annyira lekötötte Vásárhelyit, hogy emiatt felmentették a Duna-térképezés vezetése alól, s kizárólagos feladatává az al-dunai munkálatok irányítását tették.
Ferenc császár 1835. évi halála után azonban a magyarellenes udvari körök hatására a - kormány beszüntette - a munkálatok további támogatását s így, az út építését csak nagy nehézségek árán, ( részben Széchenyi saját költségén ),
a hajóút megjavítását pedig csak a legszükségesebb munkálatokra korlátozva sikerült 1837-ben úgy-ahogy befejezni.
Vásárhelyi Pál: A meg nem valósult Lánchíd terve 1838-ból
Az al-dunai munkálatok: a folyószabályozás és az útépítés munkája, a felmerülő különleges feladatok és nehézségek miatt a magyar vízépítés történetének egyik legemlékezetesebb, már – és nem ok nélkül – többször és részletesen ismertetett, olykor szinte eposzokban illő hősiességről tanúskodó fejezete.
A természeti nehézségek - ( a földrajzi adottságok, a rendkívüli vízsebesség, a malária, stb.) nemzetközi viszonylatban is szokatlan műszaki és munkaszervezési feladatok megoldása, nemkülönben a politikai és gazdasági nehézségek elhárításának diplomáciai feladatai ( az osztrák határőrség – Hentzy, Latour és a többiek! – féltékenykedése, a török ellenséges magatartása, a kormányszervek gyanakvása – Széchenyi titkos megfigyelés ! alatt tartása – és
az anyagi támogatás vontatottsága stb.)
Széchenyit, Vásárhelyit és a munkatársait egyaránt kemény próbára tette.
Maga Vásárhelyi is súlyosan megbetegedett a munkálatok folyamán, s csak a feladat iránti lelkesedése tette képessé, hogy kitartson állomáshelyén.
Magatartására, s egyben Széchenyi mindenre kiterjedő figyelmére és gondoskodására is jellemzőek Vásárhelyihez ekkor írt aggódó sorai:
”… a magyart, ha hazafi, nem arra kell inteni, hogy kötelességét teljesítse, hanem, hogy lelkiismeretes munkálkodásával túlságba ne menjen…”
Vásárhelyi Pál: látszik a töltés a híd tervezett helye és a Margitsziget között
Meggyőzően mutatja az úttörők erőfeszítéseinek és eredményeinek értékét, hogy az akkori kezdetleges technikai feltételek mellett és főleg a korlátozott anyagi erőforrások felhasználásával megkezdett, s a kormánytámogatás beszüntetése miatt kényszerűen félbehagyott munkát – az utódok is csak több évtized multán tudták folytatni és befejezni.
Mégpedig, mint említettük, Vásárhelyi térképei, sőt – a korszerű követelményeknek megfelelően továbbfejlesztett tervei – felhasználásával.
De nem csak a hajózó út megjavítása volt az akkori viszonyok között számottevő eredmény, hanem a bal parti, nagyrészt meredek sziklafalba vágott
al-dunai
„Széchenyi-út” is a magyar útépítés történetének kimagasló alkotása.
A hadászati szempontból fontos területen, a Dáciával való összeköttetés biztosítása érdekében a - rómaiak már Tiberius és Trajanus idején ( az 1. és 2. sz. fordulóján)
építettek a jobb parton egy - hadiutat, amely azonban később elpusztult s több mint
1700 éven keresztül nem akadt senki, aki ismét meg merte volna kísérelni a feladat megoldását.
Ez érthető is, hiszen , mint köztudomású, a - rómaiak mérnöképítészeti munkáinak színvonalát Európa általában is csak a XIX. század végén érte el – pl. a vízben kötő cement, a kavicsbeton széles körű alkalmazásával.
( Sőt, a vízellátás bősége tekintetében Európai városai még ma is mögötte maradnak az ókori Rómának…)
Széchenyinek és Vásárhelyinek azonban már az 1830-as években – az ország gazdasági-műszaki fejlődésének e korai szakaszában –
és korlátozott anyagi eszközökkel is sikerült olyan korszerű utat építeniük,
mely nemcsak állta a versenyt az egész római birodalom erejével rendelkező Trajanus Duna-jobbparti útjával, hanem messze felülmúlta azt.
William Therney Clark tervei ( 1835) alapján építette Adam Clark
1839- től 1849. november 20. Ünnepélyes átadással
Az al-dunai munkálatok kényszerű befejezése fordulatot jelentett Vásárhelyi további pályafutásában.
1837-ben végre elérte azt az elismerést, amelyre csaknem tíz éven keresztül hiába várt.
Míg az akkori idők legjelentősebb hazai vízi munkálatait: a „Duna-mappációt,” majd az al-dunai munkákat – Széchenyi erőfeszítései ellenére is -, ideiglenes minőségben kellett vezetnie, most végre kineveztek - hajózási mérnökké, s az Építési igazgatóság budai központjába osztották be szolgálattételre.
Ettől kezdve nemcsak családjával élhetett végre együtt, hanem alkalma volt aktívabban részt venni az Tudományos Akadémia munkájában ( melynek 1835-ben levelező, majd 1838-ban rendes tagjává választották ) és Pest-Buda ekkor kibontakozó tudományos életében.
Az akadémiában és a kor tudományos folyóiratai, az Athenaeum, a Tudományos Gyűjtemény, stb. körül kialakuló haladó értelmiségi körben:
Vörösmarty, Bajza, Toldy, Garay, Bugát és más vezető írók körében betöltött szerepe, közülük többekhez fűződő baráti kapcsolata jól jellemzi tudományos és társadalmi megbecsülését és helyzetét.
1841-ben hivatali beosztásban is elérte azt a legmagasabb beosztást, amit az
" osztrák-szellemű " közigazgatásban - magyar mérnök - egyáltalán elérhetett. Hajózási felügyelő és igazgatósegéd ( helyettes igazgató ) lett, s e minőségben az ország területén folyó mindennemű vízi munka közvetlen felügyelője, mondhatni legfőbb irányítója.
( Jóllehet már korábban is részt vett ilyen feladatok megoldásában, mint pl. 1833-38-ban a Hanság és a Fertő-szabályozás tervének kidolgozásában, illetve felülvizsgálatában.)
Természetes, hogy mint a Duna-térképezés egykori vezetőjének jelentős, sőt nyilvánvalóan döntő szerepe volt a Duna-szabályozás tervének kidolgozásában
( melyet Lechner József igazgatóval közösen szignált), s mely lényegében megadta a jóval későbbi és szakaszonként végrehajtott szabályozási
munkálatok alapelveit.(1840.ápr.14.)
1841-benpedig a Száva-szabályozás terveinek kidolgozásában és felülvizsgálatában való közreműködésre kapott megbízást.
Ugyanekkor, mint hivatalos szakértő, részt vett az -1840:IV. tc. - értelmében a folyószabályozások ügyében kiküldött országos választmány munkálataiban, illetve az erre vonatkozó törvényjavaslat kidolgozásában.
Mind az országgyűlés, mind a választmány munkájában részt vett Széchenyi is, ekkor mondta ki azt az alapelvet, hogy bár az ármentesítések és lecsapolások az érdekelteket terhelik a velük kapcsolatos mederszabályozási munkálatok, tekintettel közérdekű – a hajózás érdekeit szolgáló - voltukra, államköltségen hajtandók végre.
TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁGA
1838. évi pesti árvízkatasztrófa után Vásárhelyi „A budapesti állóhíd tárgyában” c.
dolgozatában foglakozik részletesen az árvíz lefolyásával és okaival, vagyis a pesti Duna-szakasz hidrológiai viszonyaival, hogy a hídépítéssel kapcsolatos aggodalmakat és ellenvéleményt eloszlassa.
1843-ban készítette el Vásárhelyi az egyik legjelentősebb munkáját:
A Duna és mellékfolyó tengerszint feletti magasságának meghatározása.
Az így nyert abszolút magasságokat nevezték,” Vásárhelyi-féle magasságoknak ”.
Hasonló színvonalú a - Berettyó szabályozásáról szóló akadémiai székfoglaló értekezése - is.
Legjelentősebb elméleti munkája azonban az, amelyben a nyílt csatornában áramló víz sebességeloszlásának törvényszerűségeivel foglalkozik.
Kétségtelenül a kor színvonalán álló, sőt úttörő jellegű, a „hidrometria” –történet által méltán számon tartott munka.
Gyakorlati szempontból sokkal jelentősebb a Tisza egységes és rendszeres szabályozásának terve – mely méltán tekinthető „főművének.”
Vásárhelyi nagysága éppen abban keresendő, hogy az elmélet és a gyakorlat terén egyaránt maradandót alkotott.
Terve, a korábbiakban 1833-1846 között végzett Tisza-felmérés hatalmas adatanyagán alapul, s felhasználta a felmérés során, sőt már korábban
– legalábbis, Balla Antaltól Huszár Mátyásig - elkészült kisebb részlettervek, vagy nagyobb szabású elgondolások egész sorát.
Ennek ellenére vitathatatlan, hogy az említett tervek „átdolgozásával” és továbbfejlesztésével, egységes koncepció keretében való összefoglalásával készítette Széchenyi vízügyi politikai programjával összhangban álló, azt szakmailag alátámasztó
– egységes Tisza-szabályozási terv: VÁSÁRHELYI PÁL alkotása.
"Kisfaludy", az első balatoni gőzhajó 1846.
Ezt meggyőzően igazolja a „KÉT TERV-VÁLTOZAT”:
a terv kialakításában csupán első, illetve közbenső lépést jelentő:
I. „ELSŐDLEGES JAVASLAT”
( mely csupán a felső-tiszai területek árvizeinek ”minél előbbi gátlását” célozza)
és azt eddigi lényegében ismeretlen
II. „ÁLTALÁNOS SZABÁLYOZÁSI TERV”
összehasonlítása, a kilenc hónappal később benyújtott második terv alapelveinek kikristályosodása, koncepciójának világosan felismerhető fejlődése.
A „Tisza folyó általános szabályozása tervezete”, amelyet „részletesen kidolgozva”
1845.március 25-én terjesztet Vásárhelyi Pál a Helytartótanács,
valamint a
Tiszavölgyi Társulat Központi Bizottsága elé (ugyanezen szervek megbízásából),
nemcsak a Központi Bizottság által már korábban elfogadott
„elsődleges javaslat” – nak az egész Tiszára való kiterjesztését,
hanem ugyanakkor – a felmerülő bírálatok és Széchenyi elgondolásai alapján való – lényeges továbbfejlesztését is jelentette, mint az a terv behatóbb elemzéséből kiderül.
Ez volt tehát az a terv, mely az olyan elismert szakértők mint pl. Francesconi kedvező véleménye ellenére, egyrészt költségessége, másrészt a különböző részlettervek
párthíveinek makacssága (Beszédes, Galambos, Lám)
valamint - az utóbbiaknak különösen kapóra jövő –
Paleocapa-féle tájékozatlan és elhamarkodott ellenvélemény miatt, rendkívül heves vitákat váltott ki.
Vásárhelyi Pál e viták során, a Társulat Központi Bizottságának ülésén,
a Károlyi palotában – terve védelmezése közben –"hosszú és éles vita után Vásárhelyit leszavazták. Őt megrendítette a döntés...
Felállt, és keserűen kiálltott az őt leszavazók felé:
"Megölik a Tiszát"! "
-hírtelen rosszul lett, s szívszélhűdést kapva... ,1846.április 8-án meghalt…
... Vásárhelyi puritánsága, országos jelentőségű tevékenysége és magas állása ellenére is szerény anyagi viszonyaira jellemző, hogy teljesen vagyontalanul halt meg, s hírtelen halála súlyos helyzetbe sodorta családját.
Ezért a nádor, - Széchenyi közbenjárására, a Tisza-szabályozás tervének tiszteletdíja címén – mintegy egyévi fizetésének megfelelő – 1000 forintnyi ”segély” kiutalását engedélyezte özvegyének.
Íróbarátai gyűjtést indítottak a Vásárhelyi-árvák neveltetése javára, az Akadémia pedig elengedte az özvegynek egy térkép készítésére korábban Vásárhelyi által felvett előleg visszafizetését…
Temetéséről is a Magyar Tudós Társaság gondoskodott.
Vörösmarty Mihály közismert, klasszikus sírverse mellett barátja, Garay János is szép epigrammával áldozott emlékének.
" Hallom-e még zúgásaidat, Tisza féktelen árja!
Látom-e, zöld koszorús róna, virányaiadt?
Eljön-e a délibáb tündér palotáival álmom
Képeihez, szebbnek festeni a honi tért?
Oh siket és vak a föld. De ha nemzetem idézné egykor
Hű nevemet, lelkem hallja s megérti e szót. "
/ Vörösmarthy Mihály: Vásárhelyi Pál sírkövére /
Gyevnár Erika
Forrás:
Békés megyei Nemzeti Levéltár -2625.k.j./ Botár Imre-Károlyi Zsigmond:
Vásárhelyi Pál a Tisza-szabályozás tervezője( Adalékok a Tisza- szabályozás történetéhez)
Vízügyi Történeti Füzetek 2. - Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda , Bp.-/
MNL BéNL : XIII.Fond/ Családok - XIII./10. Ladics család hagyatéka- Gyászjelentések
Kerepesi temető - Budapest - 10/2. - (parcella) sziget: Vásárhelyi Pál síremléke
Hódy Lajosról Gyulán utcát neveztek el; megörökítve és tisztelegve szakmai és emberi nagysága előtt; hiszen a nép, különösen a kubikosok előtt soha sem volt sem előtte, sem utána, hozzáfoghatóan népszerű " nadrágos úr ", különösen mérnökember, mint Hódy Lajos. Közel egy évtizedig lakott Gyulán családjával,- sajnálattal, hírtelen halála vetett végett szépen ívelő karrierjének.
MNL BéNL / 3526.- Benedekfy László: Szintezési munkálatok Magyarországon
MNL BéNL / 9384.- Válogatás Góg Imre Vízügyi történetkutató írásaiból
Kóhn Dávid: Az élet alkonyán-Visszaemlékezések, 1937.
OSZK/ Gyászjelentések-Kisnyomtatványtár
nagykállói Kállay Miklós jóvoltából - kézdivásárhelyi Vásárhelyi Miklós (1921-2005) - genealógus, máltai lovag - családtörténeti dokumentációjának felhasználásával : ( "Az aradi ág ősatyja Vásárhelyi Márton mindkét nembeli leszármazottjai.")
*Külön köszönetemet szeretném kifejezni Dr.Várkonyi Tibornak, a Vásárhelyi gyermekek adatainak pontosításában nyújtott segítségéért.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 164
Tegnapi: 65
Heti: 463
Havi: 1 861
Össz.: 449 705
Látogatottság növelés
A gróf BREDA és a VÁSÁRHELYI család genealógiája - Gyevnár Erika tollából - © 2008 - 2024 - countess.hupont.hu