Gyula, 1895. november 10.
A - Gyulai Nőegylet - , mely zászlajára jelszó gyanánt a - jótékonyságot, munkálkodási köréül pedig a - jót tevést tűzte ki, ekkor ünnepelte fennállásának negyedszázados évfordulóját.
Egy negyedszázad szegényei; azok, kiknek szemeiből a sors üldözéseitől facsart könnyeket, huszonöt éven keresztül szárította fel a humánus egylet, - ünnepeltek együtt évfordulóján annak az egyletnek, melynek nevét áldva emlegették a kunyhókban, s együtt ünnepeltek velük, kik huszonöt év alatt tisztelni, szeretni tanulták azt az egyletet, melynek elve az emberszeretet, programja „gyámolítani a szegényt!”
Hegedűs László (1870-1911): Madonna
Nagyhangú reklámot nem csapott maga körül, de mindenütt ott állt, hol segíteni kellett; kenyeret adni az éhezőnek, ruházatot a nélkülözőnek.
Nevét még is csak nagy ritkán lehet hallani, legfeljebb - ilyen alkalmakkor.
Újságok nem kürtölték szerte magas hangú dicshimnuszokban jótékonyságát, hivalkodólag nem emlegettette magát a közvéleményben, nevét legfeljebb azok említették és áldották, akiknek kenyeret, ruházatot, támaszt nyújtott.
Míg a férfiak, nagyhangú politikai frázisokat puffogtattak, s egy-egy kisebb jelentőségű alkotásukért hírlapok hirdették dicsőségüket;
addig e - humánus, nőkből álló egyesület – csendben, nem tartva igényt messze hangzó híresztelésekre, végezte a maga igazán nemes működését, nyújtott támaszt azoknak a szerencsétleneknek, kik a sors kemény csapásai alatt ingadozni érezték maguk alatt a talajt.
Más a férfi, más a nő hivatása.
A férfi az erő ura, a jog terén állva, kezében tartva a hatalmat, hidegen ítéli el a törvény holt betűihez ragaszkodva, a gonosztevőt.
„Te loptál, a paragrafus azt mondja, hogy aki lop, annak bűnhődnie kell. Te bűnhődni fogsz.”
Azt nem kérdezi, hogy miért, hogyan lett gonosztevő. Talán nem tudta tovább nézni éhségből kínlódó családtagját, gyermekeit; talán pénzt idegenített el, hogy nyomorgó beteg nejének beszerezhesse a szükséges gyógyszereket.
A paragrafus ezt nem kérdi. A bűnre megszabja a büntetést, s a férfi az erő ura;
„ az enyhítő körülményeket szem előtt tartva” – elítéli a gonosztevőt.
S a férfi ezzel bevégzi kötelességét.
Benczúr Gyula rajza az "Erzsébet Szanatórium" gyűjtőívén
Ekkor megjelenik a nő: - a gyönge nő.
Oltalmába veszi az elítélt szerencsétlen családját, vigasztalást, reményt nyújt a csüggedőnek s szeretetet, vallásosságot csepegtet a gonosztetteiért megvetve, elkeseredett a társadalom páriájaként kidobva rohanna bele az örvénybe, a romlásba.
Mennyi veszni indult lelket ment meg a - szeretet – eltérítve a csüggedőt, arról az útról, melyet a nyomor, a szegénység – a veszedelmes tanácsadók – sugallatára követne, hány szegényt ment meg újra az életnek, a tisztességes munkának.
A - Gyulai Nőegylet - is ilyen eszmékkel kezdte meg működését, s ez eszmékhez egy negyedszázadon keresztül; szóval, tettel hű maradt.
„Segíteni a szűkölködőkön, vallás és társadalmi különbség nélkül!”
Ezt tűzte ki zászlajára a Gyulai Nőegylet - ezelőtt huszonöt évvel - midőn a boldogemlékezetű – özvegy gróf Wenckheim Józsefné, született pribéri és vuchini Jankovich Stefánia (1814-1878)
- lelkes kezdeményezése folytán megalakult.
Ki tapasztalásból nem tudja, hogy a Wenckheim grófok jellemvonása a jószívűség, talán konvencionális dicséretnek fogja tartani, mit e nemes lelkű nőről szólottak, kiben a született nemesség a lelki nemességgel párosult.
Özvegy Wenckheim Józsefné grófnő nem tartozott ama arisztokraták közé, kik hivalkodva áldoznak a jótékonyság látszatának.
Mint a regék mítoszi alakja, járt ő is kunyhóról-kunyhóra, kezében kis bőrtáskával; pénzt nyújtva a nyomorban sínylődőnek, támaszt az elbukónak s letörölve könnyeit a könnyezőnek.
Csak kik közelebbről ismerték, tudnák elmondani a nemes grófnő számtalan jótéteményeit, melyeket szinte titkolózva vitt véghez, nehogy a közvélemény tudomására hozva, hivalkodásnak tűnjék fel.
Hogy a grófnő nemes lelkűsége mégis mennyire ismert volt akkoriban, legjobban
kitűnik abból, hogy nemes kezdeményezésére példáján okulva, lelkesedéssel álltak az egylet soraiba az akkori - gyulai nők -, úgy, hogy az egylet már kezdetben szépszámú tagokkal kezdte meg nemes működését.
Az egylet - valláskülönbség nélkül segélyezte a szerencsétleneket – nem kérdezte, hogy milyen formában imádja valaki Istent, nem kérte a szenvedőtől keresztlevelét; elég volt, ha szenved valaki s segítséget nyújtott.
A nemes lelkű Wenckheim grófné, az egylet alapítója már régóta pihen a családi sírboltban. Már csak eszméi hirdették nagylelkűségét, melyeket az egylet, alapítójának nagy szellemétől ihletve, híven követtek.
Eszméinek letéteményese – jótékonyságban, nemes szívben és nagylelkűségben méltó utódja – Wenckheim Krisztina grófnő – tovább fejlesztette azt a magot, mit elődje elvetett.
Szélesebb körűvé tette az egylet munkakörét, szervezte működését, amiben mellette kiváló munkát végzett, odaadó lelkes buzgósággal – özvegy Fábry Mártonné, aki az alapítás óta – huszonöt éven keresztül tevékeny alelnöknője volt.
S a fa, melyet a nemes lelkű, boldogult grófnő elültetett, gyökeret verve a gyulai nők szívének talajába, ekkorra megizmosodva, meglombosodva nyújtott árnyékot a szenvedőknek, s számos elaggott szerencsétlen munkaképtelennek, kenyérkeresetre képtelen nyomorultnak nyújtott enyhületet.
Méltóak arra, hogy a huszonöt éves fennállásának emlékünnepén, együtt ünnepeltek velük, szerencsét kívánva a fokozódó sikerrel bíztató jövőhöz. Isten áldása legyen nemes munkálkodásukon!
Gyevnár Erika
Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár, OSZK-DKA-EPA és MNL BéNL, Gyula; Békés 1895.