A gróf BREDA és a VÁSÁRHELYI család genealógiája - Gyevnár Erika tollából

                     A  freskó  egyik  vázlata, kb. 1886-ból  {1}

 Nagy  sikerek, osztatlan  elismerés nem  sok művésznek  jutott  oly mértékben, mint  Munkácsynak. De  önálló  eredetiség, hogy úgy mondjuk, ősi  erő  is  csak  kevés művésznek jutott  annyi, mint  neki.

  Minden újabb alkotásával  meglep szellemének  frissessége, önállóságának  tartalmas volta, eszméinek választékossága, mélysége  és  a  kivitel  ünnepélyes  komolysága,  melyben  a  tudás, a  biztosság, a  művészi  temperamentum  oly  lebilincselőn  nyilatkozik.

   Munkácsy, Ő  felsége I. Ferenc József  megbízásából elvállalta, hogy a  -  bécsi   Szépművészeti  Múzeum főlépcsőházának  mennyezetét - 10x10  méteres  freskóval  ékesíti.

Munkácsy Neuilly-i műtermében, amint új nagy freskóján dolgozik {2}

" {...}  De  hogy igy, szó és  kopogtatás  nélkül  benyissak  ebbe  a  ridegen egyszerű  neuillyi  hajlékba, a hol  Munkácsy egy  idő óta  nagy  képén dolgozik, s  szembe  lássam  magammal  a  mestert, az új müvet, melyről  már  előre  susog  a  hir, lássam  forrásban  a teremtő  erőt, kitündöklöben  a  színek  varázsát, bontakozóban  az  ihletett gondolatokat, és  e lüktető, magnetikus  levegőbe  vigyek  be  sárczipöt, esernyőt, télikabátot, és  ne menjen  előttem  senki, csak a  kellemetlen  nedves  légáramlat, mely az ajtón  fog  becsapódni, egyszerre  zúzmarává  hütvén a  forró  ihletet, mely odabenn a  levegőt  párázza: ettől a  gondolattól  kopogott  a  szivem, én meg az ajtón. Hanem csak  be  kellett nyitnom. {...} "  

   Michelangelo, a  festő  igazi  feladatának, becsvágyának  a  freskót tartotta; a  festészetnek ez a legmagasabb  faja, mint  a  költészetnek  a dráma. Összes  képességét  egyesítheti  itt  a  festő és alkothat  igazán nagyot; mint  alkottak  a  régi  olasz  mesterek.

  Az érdeklődés nagy volt, hogyan  oldja meg feladatát  Munkácsy; a festmény tavaszra  elkészült  és  a  párizsi  régi  Salon (mert újabb is volt) mutatta be, sőt, még  a  francia  és  német  lapok  is sokat  írtak róla.

  Meglepett  mindenkit, azokat  is, akik  még  akkorra  hagyták  ítéletüket, ha  a  kép  azon  a  helyen  lesz, ahová  szánva  van, a  12 méter  magasságban, a  lapos mennyezeten.

                   A  freskó másik vázlata 1889-ből {3}

 Munkácsy  ugyanis  számba vette  a  hatás  kiszámításánál  a  nagy magasságot  és  hogy a  képet nem  a  festmények  szokott  állásában, egyenes falra  függesztve  fogják  látni, hanem  alulról  nézve, a  fej fölött.

  A  freskó-festészet  hagyományait  Munkácsy épp úgy nem  követte itt sem, mint  bibliai  tárgyú  képeinél  a  modorossá  vált tradíciókat. Gondolata  merész, de  szép, poétikus és a  kivitelben  gyöngéd.

  Az  egész méltó a nagynevű művészhez, ki  mindig önálló, elmés és gondolata  széles eszmekört  von  maga körül, mint  sugarakat  a  láng. Az alapeszme ; a  „ reneszánsz -korszak”  dicsőítése, az emberiség művelődésének  újjászületési  korszakából  a  festészet  megkoszorúzása.

 Az  alakok  az  olasz festészet  nagyjai, kik  fölött  a  dicsőség  géniusza lebeg.

 Tehát allegória, amit  sokan  már  sablonszerűnek  tartanak, mert  sablonok  szerint  látjuk  megújulni  minduntalan. Bizonnyal  így  gondolkozott  Munkácsy  is, mert  tartózkodott  attól, nehogy e  sablonok hatása  alá  kerüljön.

  Az  ő  alapeszméje  természetes  és  egyszerű. Elképzeli, hogy  a  csarnok, melyet  ékesítenie kell, a  művészetek otthona, ahol hírnév, alkotás van együtt, a megújító reneszánsz diadalának következményei.

" {...}  Egyik legszínesebb alkotása ez Munkácsynak, a (Képzőművészetek apotheózisa)

Az  olasz  Renaissance  korszakalkotó  alakjait  csoportosította  a  pápa páholya  alá, egy  oszlopos  körcsarnokba, a mely  mintegy  remek
folytatása  a  bécsi császári múzeum  lépcsőházának. Talán  ez  az
 órjási képe  az, amelyhez legszorgosabb előkészülettel  fogott; nem  riadva  vissza  a  legmerészebb  rövidítésektől (skurz) sem, egyenkint
tanulmányozva  minden  alakot s elrendezve  úgy, ahogy  ő  tudott
csoportosítani, megfestette  derült  színekkel ha  a  művész  odaillik
abba  a  halhatatlan
 társaságba, az  ő  alakjának  ott  a  helye  és  talán nem  is  olyan  oldalt, félre  állva, mint  a  hova  szerényen  leföstötte a  saját  fejét  is.

  A párisi Szalon nagy-éremmel tüntette ki ezt a képet. {...}"

                                                                         / Malonyay Dezső/

                       " Munkácsy Mihály mennyezeti képe

                     a bécsi műtörténelmi múzeum számára " {4}

   "{...}  Hanem  az  óriás teremnek  szemközti  falát  olyan kárpit  borította, a    milyenekkel  csak a velenczei dogék tudták bevonni a  Palazzo Dúcaié  oldalait.  Óriás  olajfestmény  az, a  bécsi műtörténelmi múzeum  számára  készült   100  négyszögméternyi  plafont, a mely  azóta  átköltözött  a  Champs-Elyséen megnyílt  Salon-ba, csodálkozásra  ragadván  Wolf  Albertet, a kitűnő  műkritikust, véle  a  bírálók  egész sorát s a  párisi nagy  közönséget. A  kép a  maga  egész pompájában ott  volt  előttem, de a  mestert nem  volt oly könnyű  megtalálnom.  Csak  mikor, mintegy vonzatva,  a festmény  felé  közeledtem, s léptem  alatt  megcsendült  a padlóba  eresztett  rácsozat, akkor  láttam, hogy a  mester  megemeli  szép, erősen  őszbe vált    fejét  s nézhettem őt  magát a  lépcsőzetes faállványon, mely a  képnek  baloldalához volt  támasztva, ott, a  hol Paolo Veronese  látszik, a  mint  karzatos  álláson gyors  ecsettel és ihletéssel  veti vászonra  elméje  rohamos  eszméit. {...} " 

És  megjelennek előtte  a  régi mesterek, kiknek dicsősége  betölti  a világ  művészetét.  Látja őket.  De vajon, egy  lapos  mennyezethez szegeződve  tűnhetnek  föl  ezek — , így  képzelheti-e  a  fantázia?  Nem természetesebb-e, ha  fényes, derült  távlatban látjuk?

   Ha  gondolataink fölkeresik őket: nem kiemelkednek-e  azok, egy terem  falai  közül, a  végtelenbe, hogy utánuk  kutassanak?  A  lapos mennyezet  helyett  Munkácsy előtt  a  dicsőség  csarnoka  tárul  föl, büszke, könnyű  oszlopaival, mely  alá  a  fény, az  ég  derűje  beszállhat  szabadon,  melynek  íveit  felhők  koszorúzzák, a  végtelenség  e  titokzatos  határai.

  A  kép  nagy  kupolát állít  a  terem fölé, s  e  kupola  fényes levegőjében  jelennek meg a mesterek. E  kupola  alatt  elférnek velük együtt  a  dicsőség  angyala  és  a napsugaras  ég  amorettjei, melyek a  felhők közt  röpködnek.

  Ezt  a  felfogást a költészet  fantáziája  súgta. Megfesteni azonban nagy feladat  volt: A  kupola fölépítése, hogy annak távlata megadja  a  kellő  csalódást, az  alakok  beillesztése, hogy csakugyan  úgy  tűnjenek  föl, mintha  fejünk  fölött  lebegnének, s  a  terem  párkányzatának  rámája  mögül  kelne ki  az  egész  látvány — mindezt, egyenes  vászonra  rajzolni, a mértan  legszigorúbb  törvényei  szerint  lehetett  csak, aprólékos  kiszámítással, rajzolási bravúrral.

  A  kép derült és  sugárzó.  Színei ragyogók. A kupola  világossága valóban  fény, mely  a  nagy szellemekhez,  a  géniuszhoz  illik: a  csarnok lépcsői, és  az  ég  fodros  felhői  közt  nagyon  távol, mely enyhe  és  meleg. A  művészi, a  szép  finom  érzéke  nyilvánul mindenütt.

  Mikor  Munkácsy megfestette  első  nagy képét, a  «Siralomházat»,  ki  gondolta volna, hogy  ugyanaz  az  ecset, mely később  is  az  élet drámáit, a  szegénység, az  elhagyatottság, a  földi  szenvedések bajait  kereste  oly  előszeretettel, még  allegóriai  alakokat  fog festeni, és  fénylő, világos  színekkel  áraszt  derűt, emelkedett hangulatot, s a  föld  nehéz  bajaitól, a  dicsőség  glóriájához  fordul…

  Freskója emelkedő szárnyalásban láttatja  Munkácsy szellemét. Fejlődésének ez ismét, új korszaka.

  Neki,  a  Múzsák kedvezéséből  több  győzelmes  korszak  jutott. Azokból,  egy  is  elég  volna  a  maradandó  névhez.

              Munkácsy Mihály :  A reneszánsz apoteózis  {5}

              Kunsthistorisches Museum (Képzőművészeti Múzeum)

                         főlépcsőházának mennyezetfreskója

« A zálogház » tárgyában még  az  élet bajaival  nem  szakít, de kidolgozásában  már  újabb  oldalról  tünteti  föl  Munkácsyt. A színekből  többet  használ, nemcsak  az  árny és  világosság  hatására törekszik, hanem a  színezés elevenségére  is.

  Ezentúl  az  életképek  nagy  stíljét  kapja  föl. « A falusi birkózó,* « Az újoncok* (egyetlen képe  a  már híres Munkácsynak a Nemzeti Múzeumban)  magyar  tárgyú  képek, falusi  alakokkal. Többek  előtt úgy  tűnt  föl, mintha a  művész  képessége  megállapodott  volna. De csak készült  és  forrongott. Jött  még  három genre-kép « Látogatás egy fiatal nőnél * (egy fiatal anyánál, ki most  kelt  fel  a gyermekágyból és  kicsinye  mellett a  boldog  öröm  veszi  körül),  A két család * (ismét családi idill) és a  «Műteremben* (Munkácsy saját maga és neje) mind a három a finom izlésü, nagyvilági művész, ki színei  ragyogásával  rontja  le  a  vádat, hogy sötét  képeket  szeret festeni.

  Kivált a  « Műteremben » lepett  meg  mindenkit, keresetlen egyszerűségével, nagy  nyugalmával, bensőségével és  tündöklő színeivel. Az  újabb  genre-festészet (életkép festészet) leghíresebb darabjai  lettek. De  a  másik kettő  is  az utánzók egész  seregét hívta  föl, úgy hogy  az  ódon bútorzatú  elegáns  termek úri társaságaival  lépten-nyomon  találkoztunk, kivált  a  németeknél.

   A  történeti genre-festészetben  a « Milton » (a mint a vak költő leányainak az « Elveszett paradicsom "  költeményét tollba mondja) volt  az  első.

  A  párizsi  világkiállításon  a  nemzetközi  verseny  legnagyobb  díjával tüntették ki. Munkácsy ezzel  a  képpel  a  legkitűnőbb történeti  festők  sorába  jutott.

    A   freskó  a  földszinti  előcsarnokból, fölfelé  tekintve  a kupolába  6}

 Nem  régészeti  és  históriai  apparátussal  hódított, hanem  a  mély érzéssel, mely alakjait  áthatja, mely  a  vak  költő  homlokán  ragyogtatja  az  elme  hatalmát. Mily  egyszerű tárgy, de  mily  nagy  értelem: a  vak  költő, ki  egyszerű  családi  körében  íratja  le  gondolatait, amik  hódító csatáknál  nagyobb  diadalaivá  válnak.        " Krisztus Pilátus előtt *  még  nagyobbra emeli  Munkácsyt. Bámulják  forrongó  indulatát, mellyel  szemlélhetővé  teszi  a  ( 'feszítsd meg» kiállltásba  törő  nép vak dühét; az  isteni  nyugalmat, mely Krisztust vértezi  és  fölemeli, mint  az  eszmék  vértanúját.  A  « Golgota *  folytatja  a  fényes  sorozatot, s  a  keresztre  feszített  Krisztus  környezetében  hirdeti  az  új  eszme  és  vallás győzelmét. Mindenki  emlékezik, hogy  e  két  festmény mily  hatást  tett, ahol csak látták.

  Következett *  Mozart halála *, újabb  megragadó  alkotása  a mély eszmékből  táplálkozó  tehetségnek, ki  mindig  oly  meggyőzön, oly meghatón  és  üde  eredetiséggel  képes  kifejezni  magát.  Közben  kisebb  képeket  festett, azok   is  mestermüvek. Legkitűnőbb  köztük a  < Párbaj », melyen  a  kitűnő művész  teljes  ereje  éppen   úgy megvan, mint  nagyobb  kompozícióin.  A  sötét színek  ezen  ismét  megjelentek, de  a  színek melegsége  és  gazdagsága is  ott van.

         Előcsarnok részlet, a lépcsősor felvezet az első emeletre {7}

   A  - bécsi  Szépművészeti  Múzeum  mennyezeti  képe  meglepően egészíti  ki  Munkácsy  műveinek sorozatát - eredetiségének  megkapó sajátosságát, gondolatainak  tágas  körét, melyből  mindig  gazdag eszmei  tartalommal, poétikus  felfogással  lép  ki, s  mint  önálló mester jár elől; se  művészi  tradíciókhoz, se  a  felfogások  megszokottságához  nem  köti  magát, hanem  eszmélkedik  és  alkot, függetlenül.

Gyevnár Erika -  Nobilitas Anno Alapítvány©2015.

Forrás anyag feldolgozás: dka.oszk.hu Vasárnapi Újság 1890.

{1} Kép forrása: Vázlat I.  oil on canvas

{2} Kép forrása: Látogatás a mester párisi műtermeiben, rajzoló: Pataky László DKA-059452 OSZK EPA 

{3}Kép forrása: Vázlat II. oil on canvas

{4} Kép forrása: Látogatás a mester párisi műtermeiben, rajzoló :Pataky László DKA-059453 OSZK EPA

{5}  Kép forrása: Andrew Bossi 

{6} Kép forrása: Culturawiki

{7} Kép forrása:www.habsburger.net

Malonyay Dezső: Munkácsy Mihály (két kötet, Budapest,Lampel R.Könyvkereskedése (Wodiáner F. És Fiai Részvénytársaság)1907