A gróf BREDA és a VÁSÁRHELYI család genealógiája - Gyevnár Erika tollából

A múlt poros polcain kutatva néhol mégis megcsillan egy név, egy homályos emlék...

 

        Tündérország  a  gyulai - népkerti  pavilonban -  

                         119 évvel   ezelőtt

                               Egy tudósítás margójára

 

     Igenis kérem, bizony létezett az egykori Népkert Gyulán, teljes pompájában, s igenis "élő"- vé varázsolta az akkori társadalmi élet színe-java. Kíváncsi ember lévén, számomra kissé már megkopottnak tűnnek az agyon használt - mind untalan azonos helytörténeti adatok, s azok másolása, a történetek bemutatása. Holott a levéltárak "dohos", elsárgult dobozai sok értékes kincset rejtenek...Csak ki kell őket nyitni.        Nos, én "kinyitottam" ezeket a dobozokat; új, ismeretlen és értékes - elsősorban városunkhoz kötődő helytörténeti ismeretekkel gazdagítva benneteket... Az akkori, mesésen gazdag magyar nyelv felhasználásával megidézni a közös múltunkat: Gyevnár Erika

 

    Ez a mulatság a maga kaleidoszkóp-szerű változatosságával tündérországba beillő szép leányaival s szép asszonyaival, nagyon rá szolgát e címre.

    Élelmes riporterként, biz’ Isten megpróbálom forgatni a kaleidoszkópomat;

 

 Még nem látott annyi publikumot a -  népkerti  pavilon nagyterme, mint 1895. november 17-én este.

 Pedig micsoda életveszélyek között lehetett oda bejutni…

Léderné, kit Isten is nőegyleti pénztárnoknak teremtett, Szent Péterként ült a mennyország kapujánál; hogy beeressze a tóduló publikumot – jó áron.

 

Munkácsy nem festette nagyobb művészettel a Honfoglalást, mint amilyen művészettel pumpolta ez a derék pénztárosnő a mélyen tisztelt egybegyűlteket.

-  Kérek egy jegyet.

-  Tessék.

-  Hisz ez tombolajegy.

-  No igen.

-  Belépti jegyet kértem.

-  Tessék! Persze a két forint itt marad – a jótékonycél iránti tekintetből.

 

  Az úr pedig mit tesz ilyenkor. Igenlően int a fejével, és van egy belépti jegye, meg egy tombolája; azonban  nincs már két forintja.

Ilyen jelenetek lépten-nyomon történetek a kasszánál.

 

 1899_oldal_005_a_-bal.jpg

  

 

 

A  bankó meg az ezüst pedig gyűlt a kis asztalfiókba, és azon arányban izzadt odabent a publikum a zsúfolásig megtelt teremben, melynek 40 Celzius  melegében a  „ jeunesse doreé „ azaz, az  

- „ arany ifjak ” - egyik kedvelt tagja egy pálma árnyékában monoklizta a tenger publikumot és törülgette a homlokát.

- Ez mégis borzasztó. Ilyen meleg még Fiuméban sincs!

A  tömegen  pedig átzúgott a türelmetlenség moraja és aggódva nézett  a folyton nyitogatott ajtóra, melyen szakadatlanul tódult befelé a nép.

 

  Tényleg szűknek bizonyult a pavilon és kevésnek az ülőhely, s egyes vendégek holmi heringeket kezdtek emlegetni, mint ilyen alkalmakkor rendszerit szokás.

 

   Wenckheim Krisztina grófnő izgatottan futkosott a kulisszák közül, ki-be és aggódva tekintett szét lornyon-jával a nagyérdemű sorai között.

Fábryné pedig karon ragadott egy piros kokárdás rendezőt:

- Maga pedig  itt fog állni és feladja Nádaynak {1} ezt a koszorút.

 

   A  rendező úr pedig ott silbakolt a színpad alatt, és amikor felhúzták a kortinát, megszökött.

 

   Ekkora már a türelmetlenség a tetőfokára hágott, a gavallérok, meg a csokrok lekonyultak a melegtől, egyszerre csengetés hallatszott a világot jelentő deszkák felől, és…

 

 1900bb_page_033_a-balban..jpg

                                                     Goró Lajos: Bálban

 

  Felgördült a függöny.

A fény kigyulladt a színfalak között; és a nyílt színen Szilágyi Erzsébet  szerepében ( Schrőderné) és a két Hunyadi fiút alakító (Wenckheim László és Pál grófok) impozáns tablójukkal (életképpel)  olyan falrengető lelkes tapsolásra ragadták a publikumot, hogy a pálmalevelek meginogtak a taps okozta légáramlattól, és a Pista cigány  „Hunyadi László”-  ja belerekedt a tapsviharba…

Háromszor tapsolták vissza.

 

- No, hát nem gondoltam volna, hogy ilyen remekül sikerül – mondotta egy maliciózus ember, aki a függöny fellibbenése előtt folyton azt emlegette, hogy :

- Megbukik, megbukik. Hisz még főpróbát sem tartottak.

 

   Mikor aztán a tisztelt nagyérdemű „kibeszélte magát” és újra elkezdte a fojtó meleget érezni, amit az első kép hatása alatt elfelejtett; Frankó feltartotta a cilinderét – erre a jelre Pista cigány rákezdett az olasz valcer ábrándos, édes melódiájára.

 

 1899_oldal_049_b-farsangi_estely.jpg

                                                                   Estély

 

 

   Az első kép szereplői kosztümjeikben kiszökkentek a közönség sorai közé, és a „Hunyadi család” már onnan nézte a többi életképet.

Ez a kép is méltó volt az elsőhöz: nem is tudom, hogyan használjam a jelzőket, hogy ezt a festői csoportképet, melynek szereplői -  Cziráky Jeanne  grófnő, Ladics László, Bródy  Ilonka, Csák  Kornélia,  Márky  Barna  és  Schrőder  Imre -  voltak, híven le tudjam festeni  a szereplőket,  a kosztümöket, vagy a kiváló rendezést magasztaljam-e leginkább?

Egyiket sem teszem.

 

  Mi maradna akkor a harmadik kép számára, ha különben is csekély variációra képes tollamat már a második képnél kimeríteném.

  Pedig érzem, hogy a tollam felmondja a szolgálatot, a megfigyelő képességem cserben hagy, s bámulok bele nagy bután abba a bájos rokokó képbe, amelyet a színpadon -  Steinekerné, a  Szarvassy kis leányok, Hajnal Gizi  és  ifj. Novák Kamill - alkotnak.

  Hallom, amint körülöttem egy menyecske így szól:

  - Ennivaló asszony!

Hát kell –e nagyobb dicséret ennél! Mikor asszony mondja ezt, egy másik asszonyra!

 

  Itt én felesleges vagyok.

Hanem, amint a pennám, úgy a színpad is majd felmondta a szolgálatot a –  negyedik életképnél.

A tisztelt nagyérdemű egy részére nézve „elveszett” a  Cziráky Jeanne  grófnő „cigány lánya” és a spanyolt ábrázoló  Wenckheim Rika  contesse.

 

  Mondhatom, sokat vesztettek vele.  Mert olyan bájos cigányleányt, olyan szép spanyol nőt, és olyan  „helyde” paraszt legényt, mint amilyet  - Hoffmann  Béla lobogós ing újban festett, nem hiszem, hogy egyhamar láthatnak.

Az  ily szerencsétlen vesztesek azután mit tehettek egyebet?

 

  Kigyönyörködhették magukat a  Tallián Béláné  fejedelmi alakjában, és a  Liszy Vitorné  vakító szépségében.

A harmadik sorban egy kopaszodó agglegény elsóhajtja magát, a függöny  legördül;  szakad a kesztyű, megfájdul a tenyér a fergeteges tapstól.

 

  Mielőtt az -  angyal csoport -  derűs bájáról beszélnék, előbb pennám hegyére kerül a Náday monológja.

Most az várnák tőlem, hogy agyba-főbe dicsérve Nádayt, dörgedelmes jelzőkkel fitogtatva a művészet terén való jártasságomat, kisüssem, hogy Náday remekül „alakított”, meg remekebbül ”domborított ”, és a  „színezése” páratlanra sikeredett. Szóval, ezeket mind elmondjam abban a boldog hiszemben, hogy szörnyű új dolgokat mondok róla, s én teszem naggyá Nádayt.

  De már ezt a bolondot nem teszem kisvárosi ripacstársulatokhoz szokott tollammal,  nem blamálom a -  Nemzeti Színház -   hírneves Fodor Thassiló – ját…

 

hub1_nsz_kb_n_61-naday_ferenc.jpg

 

         Náday Ferenc, mint Krisztyán Tódor Jókai Mór : Az aranyember című művében

 

  Kapott egy szép babérkoszorút; két öles, tricolor szalaggal:

„ A nagy művésznek és a jószívű emberbarátnak a gyulai nőegylet „ – felirattal és olyan rengető tapsviharral, hogy a terem levegője – Tyndall elméletéből kiindulva – 10 fokkal megemelkedett.

 

  Az  „ Angyalcsoport „ tagjai:

Kliment  Mádli  és  Pici,  Schrőder  Erzsike, Erkel  Margit  és  Mici.  Továbbá, Ladics Margit  és  Schmidt Nelli alkották azt a remek gruppot, mely  - körülfogta az alapítónő arcképét. -

  Kell-e külön dicsérnem azt a képet, beszéljek-e az összhatás perfektségéről, szórjam a banális jelzőket arra az – élőképre - , melyet ezek a fent említett lányok, fehér ruhácskában, angyal szárnyakkal alkottak?

  Akik ismerik őket, nem hiszem, hogy szükségét éreznék az én dicshimnuszomnak, hiszen válogatott szépei a gyulai szépeknek, hogyne alkottak volna ők összesen is szépet?

 

 

 

015_001oldal-eletkep.jpg

                                                              " Életkép"

 

 

   Juj! De most jön a fekete leves. „ Mea culpa, mea maxima culpa!”

Instálom, húzzák meg a fülemet érte azok, akik kimaradtak a felsorolásból:

 

Íme, a jelenlévők névsora -

 

Beliczey Istvánné, Beliczey Rezsőné, Beliczey Erzsi (Bcsaba),  Berényi Árminné, Bay Gizi, Braun Mórné, Braun Dávidné, Braun nővérek, Braun Vilma, Bauer Mariska,  Bródy Adolfné, Bodoky Károlyné, gróf Cziráky Jánosné, gróf Cziráky Jeanne (Kétegyháza) Csák Györgyné, Czinczár Adolfné, Cinczár Mariska, Destek Károlyné, Dömény Lajosné, Domonkos Jánosné, Domonkos Erzsi, Deutsch Jakabné, Dobay Jánosné, Dióssy Béláné, Dióssy Lajosné,  Dubányi Amália, özv. Erkel Ferencné, Erkel Jánosné, Erkel Margit, Endrész Andrásné, Farkas Mariska (Nagyvárad), Fürdök Istvánné és Gizi, özv. Fábry Mártonné, Flukk Károlyné és Nelli, Fischer Kálmánné és Janka, Berta, (Mezőberény), özv. Fái Izorné, Ferentzy Magdolna, Gallacz Jánosné és a Gallacz nővérek, Garlein Reinhardtné, Goldstein Etelka, Gyöngyösy Lászlóné és Erzsike, Haviár Lajosné, Hajnal Albertné és Gizi (Kígyós), Hajóssy Mária, Hoffmann Alajosné, Horváth Istvánné és Gizi, Hoffer Sámuelné, Ipolyi Stummer Auguszta, Kövér Lászlóné és a Kövér nővérek, Kövér Malvin, Kiss Gyuláné, Kiss nővérek, Körös nővérek, Kliment Gyuláné, Kliment nővérek, Khón nővérek, Késmárky Istvánné és Bella (Bánkút),Karácsony nővérek, Kutschera nővérek, Kardosné és Lina, Krcsmárki Ilonka (Bcsba), Kautzig Nelli (Bcsba, Leopold Igáncné, Ledvay Mátyásné és leánya, Margit, -Leopold nővérek,, Ladics Györgyné,- Ladics Lászlóné, Ladics Irén, Margit - 

Liszy Viktorné, Léderer Lajosné, Lusztig Adolfné, Márky Jánosné, Makay Izidorné, Megele Gyuláné és Erzsi (Gyualvári), Moldoványi Gyuláné és Juliska, Multné,Mult Mariska, Murvai Istvánné, Nagy Arturné,Novák Kamillné, Novák Antalné, Nuszbek Sándorné, Pivár Jánosné és Mici, Pozeviczné Rombay Rózsi(Pankota), Reinhardt Józsefné, Rombay Zsigáné (Pankota), Reisner Emanuelné, Szarvassy Arzénné, Steinekker Gáborné, Schrőder Kornélné és Erzsike, Sztojanovics Gyuláné(Bcsaba) Sztojanovics nővérek, Szénásy Józsefné és Gusztávné, Szénásy Marika, Steinfeld Lujza, Sal Istvánné, Schmidt Józsefné, Schmidt nővérek, Sal Istvánné és Margit, Szabados Józsefné és Erzsi, Scherer Benedekné, Szécsényi Kázmérné (Kígyós), Tallián Béláné, Topich Lujza, Tóth Julcsa és Erzsi, Gründ Erzsike, Tessedik-Kövér Anna, gróf Wenckheim Frigyesné, gróf Wenckheim Rika, gróf Wenckheim Mária, Weiszn s-né, Zöldy Jánosné. 

 

   Tetszik tudni, a terem publikuma oszladozni kezdett és én, fájdalom, csak két szemmel, egy írókézzel  bírván, bizonyos, hogy sokakat kihagytam a névsorból.

 Gyevnár Erika

 

 

Forrás: OSZK EPA-DKA, MNL BéNL, Gyula, OSZK FM Békés 1895. I. - 1897.6. pozitív Sorszám: 101., www.postcards.arcanum.hu, Jókai Mór Városi Könyvtár -Pápai Képeslapok DKA-008325, OSZK Színháztörténeti Tár NSz KB N 61

 

{1} Náday Ferenc: (családi nevén Ujhelyi Navratyil), a budapesti Nemzeti Színház művésze, örökös tagja és rendezője (1840-1909)                                                                                                                                                                                  

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 20
Tegnapi: 92
Heti: 186
Havi: 1 459
Össz.: 433 471

Látogatottság növelés
Oldal: A gyulai Népkert pavilonja Tündérkertté változott egy éjszakára
A gróf BREDA és a VÁSÁRHELYI család genealógiája - Gyevnár Erika tollából - © 2008 - 2024 - countess.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »