A gróf BREDA és a VÁSÁRHELYI család genealógiája - Gyevnár Erika tollából
A múlt poros polcain kutatva néhol mégis megcsillan egy név, egy homályos emlék...
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
AZ UTOLSÓ TEMESI NÁBOB ;
m á cs a i és k i s o r o sz i gróf
CSERNOVITS PÉTER
( Mácsa, 1810. március 13. - Fény, 1892. április 27.)
avagy,
egy letűnt főúri szokás korrajza
Borovszky Samu : Magyarország vármegyéi és városai
Egy gondolat megidézésével kezdeném történetemet:
" A magyar állameszmének rendíthetetlen híve volt, nyelvben, érzelemben, gondolkodásban, ízlésben és cselekedetben oly magyar, mintha Árpáddal jöttek volna be ősei . "
( Lendvai Miklós)
Igen súlyos, szinte mindent elmondó szavak egy emberről - aki, legendának is nevezhető - és családjáról, akik, történelmünk meghatározó súlypontjai voltak a reformkor időszakától, napjainkig.
A kézdivásárhelyi VÁSÁRHELYI család ( aradi ág ) genealógiájának feltérképezése folytán találkoztam a - CSERNOVICS család tagjaival.
S bevallom; kitérőt kell tegyek, hogy bemutassam a lassan feledésbe merülő nemzetünk nagyságait...
... Lassanként kidőlnek az erdő vén fái; szétbomló tagjaikat megemészti az enyészet foga, de bemohosodott koronájukat befujta az örökzöld borostyán - az Emlékezet.
Törpe nép az, amely meg nem becsüli nagyságait, rabszolga nemzet az, amely nem mer büszkén visszatekinteni múltjára.
Hullanak a fényes csillagok, le-leszakadnak és földre zuhannak a nagy idők nagy nevű bajnokai, kik a riadó hangjától meggyulladat vérrel, lobogó tekintettel szállottak egykor síkra; most kihűlt szívvel, megdermedt tagokkkal fekszenek le az édes haza földjébe - csendes, zajtalan temetőkertbe lassanként, egymásután.
mácsai és kisoroszi gróf CSERNOVITS Péter
Barabás Miklós litográfiája, 1857. Országos Képtár
is ott pihen, lecsukott néma ajakkal, örökre lehunyt szempillákkal, a győzelmes halál magas trónusán, a ravatalon.
Ágyúk helyett harangok zúgnak- búgnak ; a lázasan lüktető harci dal helyett bús gyász zene zokog és prüszkölő paripák lassan, lecsüggesztett fejjel viszik végső nagy útjára, az enyészet királyi székében - a koporsóban - az utolsó temesi grófot.
Álljunk meg egy percre; nézzünk vissza a múltba!
Beborult felettünk a mennyboltozat, feltámadt ellenünk a pokol. Keletről, nyugatról jött a zivatar; a Kárpátokon az ellenség tábortüzei égtek, az Al-Dunánál zengett a Dávoria, kevés volt a magyarnak barátja, sok volt az ellensége.
Csernovits Péter, hazafias lélekkel, férfias bátorsággal szembe nézett a fergetegnek; felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. Erős kézzel, vas akarattal igyekezett megfékezni honfitársait, a lázongó rácokat; de csak ideig-óráig tudta visszatartani a lelketlen túlzók által elmémított tábort; hanem Ő, rokonával, - a hős Damjanich Jánossal - az utolsó pillanatig hű bajnoka maradt a magyar ügynek. Pedig őt nem érdek, haszonlesés kötötte hozzánk, hanem a rendíthetetlen meggyőződés és tiszta honszeretet.
Életét és rengeteg vagyonát tette kockára s amikor " elbuktunk ", az elnyomatás szomorú napjaiban velünk együtt szenvedett ő is. Az 1870-es években Nagyváradon élt, mindenki ismerte az ország legelső gavallérját, a tiszteletre méltó öreg urat.
" A REFORMKOR A NEMZETI KULTÚRA VIRÁGKORA VOLT. "
" A 19. század első felében a színjátszás a kultúra (főleg az irodalom) közvetítésében bizonyos magatartásmodellek bemutatásában játszott jelentős szerepet. Arad az 1840 - es években nem dicsekedhetett állandó magyar színtársulattal és épülettel, mégis megfordultak a városban színészek (miután a német színtársulat befejezte a bérletsorozatát). Bár 1847 decemberében létrejött - Csernovits elnökletével, az aradi ifjúság támogatásával - a " magyar színűgybiztosító választmány ", a fontosabb események egyelőre más színpadra helyeződtek át... Az 1848-1849. évi magyar szabadságharc a színésztársadalmat sem hagyta érintetlenül. A férfi színészek java honvédként harcolt ( Philippovits István, Feleky Miklós, Szerdahelyi Kálmán ), mások politikusként támogatták a forradalom ügyét. (Egressy Gábor) A világosi kapituláció után a volt honvéd-színészek egy része fogolyként került Aradra, vagy menekülés közben ejtették útba a várost."(...)
" Akadt azonban egy "fennkölt lelkű aradi honfi ", Csernovits Péter, aki meglátta , hogy a mgyar színpad " poltikai tribünné" alakítható. Amikor a Maros egyik oldalán - október 6-ról van szó - " akasztófával és fegyverrel öldösik a nemzet hőseit", akkor a másik parton valaki a magyar színművészet számára merészelt templomot nyitni, s oda toborozta, gyűjtötte - a nemzeti szellem élesítésére - azokat a honvédeket, akiknek kezéből kicsavarták a fegyvert. A toborzás gyakorlatilag úgy történt, hogy Csernovits egy " meghitt embere", Zsiradó János ( ő bonyolította le a két tábornok holttestének kiváltását, száz aranyba került ) kiemelte a gyűjtőtáborokból azokat a honvéd-színészeket, akik Aradon kezdték meg a " hontalan bujdosás" keserves útját. Velük nem kötött írásos szerződést, egydül a "nemzetiség védelmének érzete" kapcsolta őket Thalia aradi szentélyéhez őket."
" Váltakozva hol Aradon, hol Csernovits mácsai kastélyában léptek fel - mindenütt " egy kis nemzetit " alkotva.(...)
Illusztráció - Váli Béla: Az aradi színészet története című könyvéből 1774-1889.
"Miután Philppovits összeszedte a társulatot, Csernovits a Hirschl Jakab -féle színházépület bérletével biztosította a játéklehetőséget. Engedélyt nem kért, a bevételt nem jelentette be. A városi hatóság alkalmankénti zaklatásaira csak annyit válaszolt, hogy a teátrumot saját költségén, a maga és barátai számára szerződtetett színészekkel bérli; a saját házában pedig azt csinál, amit akar. Szerencsére Arad német polgársága is rokonszenvezett Csernovits vállakozásával, ahogy támogatták őt Arad, Csanád és Csongrád vármegyék tekintélyesebb birtokosai is ( Török Gábor, világosi báró Bohus János, vagy a majdani kereskedelmi miniszter, Simonyi Lajos báró stb.)"(...)
" A császári hatóságok szemmel látható aggodalommal és gyanakvással figyelték mindazt, ami Aradon a magyar színtársulat körül történt. 1850. szeptember 14-én a magyar nevű, de schwarz-gelb szívű Cseh Eduard, a nagyváradi kerület császári-királyi bizosa utasította Arad polgármesterét, hogy ha meg is adta a társulatnak a játékengedélyt, hozza az igazgató tudtára, hogy kerüljön minden névvel nevezendő "politikai kétértelműséget", a forradalomra utaló célzást."(...)
" Nem sok társulat volt akkoriban az országban, amely a nemzeti értékek iránti lelkesítést merte volna a nyilvánosság elé vinni a "művészet leple" alatt."(...)
" Csernovits vállalkozásában azonban az volt a többlet, hogy mindezt egy összehasonlíthatatlanul tragikusabb időben ( amikor " A szellem világa kialudt "), az önkényuralmi megtorlás zivataros korszakában tette."(...)
" Csernovits Péter a magyar reformkori ellenzék tipikus, már annyiszor kipróbált útját járta: kiszorítva a politikai élet teréről, a nemzeti törekvéseit a kultúrában támogatva - politizált. S az eredményt az egyik kortársa 1861-ben eképpen összegezte: " Azon lángoló szeretete a honnak, melly a polgári erények legdicsőbbike, keresztül rezgi fiaid minden egyeseit..., a nemzeti színművészet karjaid közt olly szeretve, olly lelkesülten pártoltatik, miként sehol e honban ." ( Nemzeti játékszíni emlény, Arad)" (2*)
1845- ben Keleten és a Szentföldön járt Batthyány Lajos gróf, Almásy György gróf és barátja, báró Wenckheim Béla társaságában.
A 48-as események kapcsán mint Temes vármegye főispánját és temesi grófját , Kossuth megtette bizalmas barátját az alvidék teljhatalmú kormánybiztosának.
Világos után ő is az aradi vár tömlöcébe került, az október hatodikára virradó éjjelén hallotta a kazamata ablakán át, amint az ácsok bitófákat faragnak, - unokaöccsének, ( 1.* ) - Damjanich tábornoknak is...
Dél - Magyarország mesésen gazdag főura még a börtönben is hatalmas ember maradt a legendák szerint, - tudott intézkedni, hogy Damjanich és Lahner holttestét titokban a mácsai birtokára szállítsák, és ott temessék el. ( A sír fölé, miután az óriási mácsai birtok később a Károlyiak tulajdonába került (1862) ; 1885-ben Károlyi Ella grófnő - gróf Almásy Dénesné - díszes síremléket állíttatott. )
Mácsa, az egykori Csernovics kastély (Ybl Miklós)
Arad vármegye
Kiszabadulása után Csernovits Péter élénk összeköttetésben állott az emigránsokkal, és beleártotta magát minden osztrák ellenes konspirációba,- neveztesen az Almásy- félébe.
Azonban, báró Wenckheim Béla Békés vármegye főispánja - legendás hírű barátjaként már kevesebben ismerhetik -.
A grófi ágból származó Wenckheim József Antal (1780-1852) e " nábobi életformának " megtestesítőjeként, nemcsak különös házasságai, hanem megfontolt gazdasági törekvései révén is mint említésre méltó embert - JÓKAI halhatatlanná tette a " EGY MAGYAR NÁBOB " című regényében.
Jókai a fegyverletételt követően Gyulán talált menedéket 1849. augusztus 13-án, ERKEL REZSŐ megyei főorvosnak; ERKEL FERENC bátyjának a Wenckheim kastély bejáratával szemközt fekvő, ( Kossuth Lajos utca 30.) házában. Ugyanis itt lakott hónapok óta felesége; Laborfalvi Róza. Jelen volt a világosi fegyverletételnél is. Ismerte gróf Wenckheim József Antal legendás életfilozófiáját.
A korabeli krónikák, (Takácsy Dénes, egykori újkígyósi plébános) szerint Wenckeheim József Antal szerette magát " nábobnak " mondani, mert valóban úgy élt hatalmas birtokán, mint egy indiai fejedelem.
Hiszen főúri körökben a " teátrális rendezés " része volt életvitelüknek.
A " Perzsab" indiai tartomány területén régebben számos hűbéres fejedelemség volt. Ezek fejedelmeit nevezték nábobnak, s az Indiáról elterjedt mesés hírek nyomán rendkívül gazdagoknak tekintették őket. gróf Almásy Manó Kelet- indiai utazásairól is beszámolt abban az időben a - DÉLIBÁB - című lapban Jókai, amelynek főmunkatársa volt. Innen eredhet a Nábob varázslatos misztikuma, amely felcsigázhatta Jókai kíváncsiságát is...
Dömötör Sándor így vélekedik erről:
" Jókai a szabadságharc után megpróbált hidat verni regényeivel kora, a még el nem jött polgári társadalom eszményei és a széthullott, levitézlett feudális rend különc vezérei, bolondos hősei közé " fényekből és színekből ". A polgári rendet, a jövőt élesen mutató - majdnem propagáló - elképzelt alakjai társadalmi modellek, amelyek hiteles és hitelesíthető emberi valóságra épületek.
Világos után országunkat és Jókait elsősorban a zavaros helyzet felszámolásásnak gyors lehetősége, a nép magasztos erőfeszítéseihez méltó stabil közállapot megteremtése foglalkoztatta. Az embertelen elnyomás közepette is elkezdődött valahogyan a polgárosodás, a felemelkedés, de nem oly vonzóan, ahogyan a reformkorban hősei részben torzalakokká, kísértetekké, részben meseszerűen nagy szellemekké váltak, epika hősök lettek, amilyenek a valóságban soha nem voltak.
Jókai ezeket a felemás történeti hősöket akkor idézte fel, amikor a jelen semmiképpen sem volt olyan, hogy példaképek maradhattak volna. Az emberi vonásokért mégis a közelmúlt elbukott nemtőihez kellett fordulnia, hogy élettel töltse meg a képzeletben élő célt, az elképzelt polgári eszményeket, a polgári fejlődést megvalósító nagy embereket. Ezeket azonban Jókai nem a nép között, nem az egyszerű emberek körében, hanem a földbirtokos osztály kiváló képviselői között találta meg." (...)
báró Wenckheim Béla (1811-1879) 1848-ban Békés vármegye főispánja, 1875-ben miniszter Magyar Nemzeti Levéltár, Gyula
Fő gondja arra irányult, hogy az osztrák barátságból már kiábrándult szerbeket újra megnyerje a magyar ügynek. Csemegi Károly, a család bizalmasa fogalmazta meg neki azt a nagyszabású beszédét, amelyet - az 1861-i karlócai szerb kongresszuson - mondott el és mely a jövőben programjává lett a hazafias szerbeknek. Érdekes, hogy Csernovits Pétert a kongresszuson két ember támogatta leginkább: Monojlovics, a kúriai bíró és Miletics Szvetozar.
A " JÖVŐ " című lap alapításában is részt vett 1862-ben, mellyel politikai meggyőződését szolgálta.
Fény - A Mocsonyi-féle kastély és Mauzóleum
Torontál vármegye
A kiegyezés után hallatlan költekezései felemésztették mesés vagyonának legnagyobb részét, - a Csernovics-jószágok - idegen kézbe kerültek, és
a " nábob " visszavonult veje; fényi MOCSONYI András (1812-1880), FÉNY-i ( korábban, Foen) birtokára, hol úri kényelembe, de csendesen, mint " nevető filozófus " élte le utolsó éveit.
Csernovits Péter egyik leányának; mácsai és kisoroszi gróf Csernovits Laurának férje; fényi Mocsonyi András
ismeretlen művész alkotása - 1866.
Nevét már alig-alig ismerik, pedig híres ember volt egy olyan korban, ahol tettekkel, és nemcsak szóval védték a hazát. Óriási vagyont örökölt, és fiatal korában egyike - a reformkori - Európa legelső gavallérjainak. A nagyúri bőkezésűgéről, szeretetreméltó könnyelműségéről és kalandjairól keringő adomákkal köteteteket lehetne megtölteni.
Egyetlen műve: A nemzetiségi kérdés a Jelen éS Jövő szempontjából( Pest,1861.)
Néhány megkapó nemes vonást ragadjunk ki az ő életéből, érzékeltetve Csernovits Péter, egy akkoriban pusztuló félben lévő hazai típus utolsó kedvelőjeként: a délvidéki nábob típusát.
A " temesi nábob " édesapja az ország egyik leggazdagabb embere volt; az a hír járta, maga sem tudta, mennyi a pénze. Mikor Mácsára költözött, bivalybőrökbe varrva szállítatta a tengernyi kincset az új otthonába, és azt mondogatta, hogy fiának akkora vagyona, hogyha kanállal eszi az aranyat, akkor sem tudja elfogyasztani...
Azonban a temérdek vagyont fiacskája mégis " megette", elfogyasztotta úri módon...
Báró WENCKHEIM Bélával "megkopasztották" a kártyázó bécsi arisztokráciát. S egyszer pedig midőn lovagolt, odaszólott a kávéház ajtajában ácsorgó osztrák pincérnek, hogy: hozzon ki egy pohár vizet. A pincérnek derogált a dolog, és a csapos fiúval küldette ki a kért vizet,- mire a megsértett vendég egy százforintos bankót nyomott a csapos markába a pincér nagy búbánatára...
Társa volt a gavalléros költekezésben a dúsgazdag KOMÁROMY György. Egy alkalommal kártyázott a két nábob, és reggelre Komáromy egy marék aranyat vett ki a zsebéből: - Na Péter, ez legyen az utolsó lehúzás! - Mire Péter kijelentette, hogy ő nem "garasoskodik", hanem tegyenek fel egy-egy uradalmat : Mácsa vagy Szalárd ! - Jól van! - S lehúzták. Csernovitsé lett Szalárd; kereknyi öt ezer holdjáva.
Itt töltötte ő élete legszebb napjait; száz meg száz pikáns kaland színhelye volt a " Sóskút", és a mai napig is bűvös-bájos történeteket beszélnek a bokrok közt elrejtett " Flóra-lakról".
Mikor a sok költekezéstől elkezdtek összébb húzódni az uradalmai határai, és rohamosan "olvadt" az arany, meg az ezüst; az ország első gavallérja meghúzódott a "Fekete Sas" Szálló egyik szobájában...Hetekig ki sem mozdult a négy fal közül ha nem volt pénze, de ha életjáradékát kézhez kapta, újra gavallér módra, bőkezűen élt...
UTÓSZÓ
Széchenyi híve volt testestől-lelkestől báró Wenckheim Béla és Csernovits Péter is. A magyar közélet nagy személyiségei és reménységei voltak. A reformkorban az ipar, a gazdaság és kereskedelem fejlesztése mellett nagy fontosságot tulajdonítottak a társasági élet színtereinek is. Kaszinókat alapítottak, lóversenyeket szerveztek.
Az első lóverseny Pesten 1827. június 6-án
Az első , Aradon alapított " Casino " megalakítása 1830. január 15-én történt . A kaszinóknak gróf Széchenyi István lelkesedése folytán a huszas évek végén megpendített eszméje Aradon is hódított, éspedig, azonnal.
" Az Ó-Aradi Casinó Tagjainak A.B.C. szerinti való feljegyzése s annak Alapjai " - czímmel jelent meg " Klapka József Cs. kir. Könyvnyomtató Betűivel". 1830. ( *Az aradi egykori Lyceum törzskönyvtárában : V.2929. sz.alatt jegyezték be. A Kölcsey - Egyesület közkönyvtárának az volt a feladata, hogy Arad vármegyére vonatkozó s az Arad városból kikerült nyomtatványokat összegyűjtsék. A vidék pedig maga őrizze meg az emlékeit. )
168 tagját betűrendben , a névsor Arad vármegye arisztokráciáját, gentlamenjeit s honoratiorjait tünteti föl. A Választmány tagjai:
Igazgató: Atzél János és Salbeck Jakab. Elnök: simándi báró Bánhidy Antal alispán.
Jegyző: BRÜNEK KÁROLY, Iustitória János
A Bírók, Bittók,( közöttük Albert, első alispán), világosi báró BOHUS János, gróf Bolza, Gróf Breunez, a CSERNOVICSOK, Csomor Antal esküdt, a Dánielek, Deseők, EDELSPACHER Zsigmond, gróf Esterházy Vincze, a Cobuorg-huszárok ezredese, Fábián Gábor író, ügyvéd és táblabíró, Fascho József, gróf Fekete Ferencz, báró Forray András a krassói főispáni helyettese, kézdivásárhelyi VÁSÁRHELYI ALBERT, bátyja; ifj.JÁNOS és édesapjuk is, id. VÁSÁRHELYI JÁNOS, és sorolhatnám tovább a népes tagok sorát...(...)
Szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen személyesen ismerhetem a Csernovics család leszármazottjait a jelenben. Hálásan köszönöm barátságukat!
Csernovics leszármazási tábla, középen a Csernovics címerrel - Vajda Miklós tulajdona
Forrás:
1.* - Damjanich János nagyanyja, - Csernovics Anna - és Csernovics Péter apja, - Csernovics Pál -, testvérek voltak.( nem sógora!)
2.*- Varsányi Péter István: " Játszani is engedd..!" Csernovits Péter aradi színházpártoló tevékenysége - Jelenidő, Nyugati Jelen, 2006.január 6.
Margalits Ede: Szerb történelmi repertórium -1. kötet (1918), Nagyváradi újság, "Nagyvárad" tárcája, újságcikk; Csernovics Péter 1892.( Márki Sándor), Lovassy Andor újságcikk ( 1892.április 29.) Lendvai Miklós: Temes vármegye nemes családai III. 1905.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 63
Tegnapi: 85
Heti: 279
Havi: 2 121
Össz.: 434 133
Látogatottság növelés
A gróf BREDA és a VÁSÁRHELYI család genealógiája - Gyevnár Erika tollából - © 2008 - 2024 - countess.hupont.hu