A gróf BREDA és a VÁSÁRHELYI család genealógiája - Gyevnár Erika tollából

A múlt poros polcain kutatva néhol mégis megcsillan egy név, egy homályos emlék...

 

                            AZ   UTOLSÓ   TEMESI   NÁBOB ;   

   

                             m á cs a i  és  k i s o r o sz i   gróf 

                                    CSERNOVITS  PÉTER

                       ( Mácsa, 1810. március 13. -  Fény, 1892. április 27.)

                                                  avagy,

                                egy letűnt főúri szokás korrajza

                   varm-temes-159-2.jpg

                   Borovszky  Samu :   Magyarország vármegyéi és városai    

 

  Egy gondolat megidézésével kezdeném történetemet:

"   A magyar   állameszmének  rendíthetetlen   híve   volt, nyelvben,     érzelemben, gondolkodásban,  ízlésben  és  cselekedetben   oly   magyar, mintha      Árpáddal jöttek  volna  be  ősei . "

                                                                                          ( Lendvai Miklós)           

 Igen súlyos, szinte mindent elmondó szavak egy emberről - aki, legendának is nevezhető  -  és családjáról, akik, történelmünk meghatározó súlypontjai voltak  a reformkor időszakától, napjainkig.

A  kézdivásárhelyi VÁSÁRHELYI család ( aradi ág ) genealógiájának feltérképezése folytán találkoztam a -  CSERNOVICS család tagjaival.

S  bevallom; kitérőt  kell tegyek, hogy bemutassam a  lassan feledésbe merülő nemzetünk  nagyságait...

 

 

 

      ... Lassanként kidőlnek az erdő vén fái; szétbomló tagjaikat megemészti az enyészet foga, de  bemohosodott koronájukat befujta az örökzöld borostyán - az Emlékezet.

Törpe  nép az,  amely  meg  nem  becsüli  nagyságait,  rabszolga  nemzet  az,  amely  nem  mer  büszkén  visszatekinteni  múltjára.

Hullanak a fényes csillagok, le-leszakadnak és földre zuhannak  a nagy idők nagy nevű bajnokai, kik a riadó hangjától meggyulladat vérrel, lobogó tekintettel szállottak egykor síkra;  most kihűlt szívvel, megdermedt tagokkkal fekszenek le az  édes  haza földjébe  - csendes, zajtalan temetőkertbe lassanként, egymásután.

 

mácsai és kisoroszi  gróf  CSERNOVITS Péter

 

csernovits_peter.jpg

                       Barabás Miklós litográfiája, 1857. Országos Képtár

 

 

is  ott  pihen,  lecsukott  néma  ajakkal, örökre lehunyt szempillákkal, a győzelmes halál magas trónusán, a ravatalon.

Ágyúk helyett harangok zúgnak- búgnak ; a lázasan lüktető harci dal helyett bús gyász zene zokog és prüszkölő paripák lassan, lecsüggesztett fejjel viszik végső nagy útjára, az enyészet királyi  székében - a koporsóban - az utolsó temesi grófot.

Álljunk meg egy percre; nézzünk vissza a múltba!

Beborult felettünk a mennyboltozat, feltámadt ellenünk a pokol. Keletről, nyugatról jött a zivatar; a Kárpátokon az ellenség tábortüzei égtek, az Al-Dunánál zengett a Dávoria, kevés volt a magyarnak barátja, sok volt az ellensége.

Csernovits  Péter,  hazafias lélekkel, férfias bátorsággal szembe nézett a fergetegnek; felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. Erős kézzel, vas akarattal igyekezett megfékezni honfitársait, a lázongó rácokat; de csak ideig-óráig tudta visszatartani a lelketlen túlzók által elmémított tábort; hanem    Ő,  rokonával,  - a   hős    Damjanich Jánossal  -  az utolsó  pillanatig  hű  bajnoka maradt a   magyar   ügynek. Pedig  őt  nem  érdek, haszonlesés  kötötte  hozzánk, hanem a    rendíthetetlen    meggyőződés    és    tiszta  honszeretet.

 

 

 

    432px-damjanics_janos.jpg                                          Szamossy Elek litográfiája

 

 

  

Életét és rengeteg vagyonát tette kockára s amikor " elbuktunk ", az elnyomatás szomorú napjaiban velünk együtt szenvedett ő is.  Az 1870-es években  Nagyváradon élt, mindenki ismerte az ország legelső gavallérját, a tiszteletre  méltó öreg urat.

 

       " A REFORMKOR A NEMZETI KULTÚRA VIRÁGKORA VOLT. "

 

" A 19. század  első felében  a színjátszás a  kultúra  (főleg az irodalom) közvetítésében  bizonyos  magatartásmodellek bemutatásában játszott  jelentős szerepet.  Arad az 1840 - es években nem dicsekedhetett állandó  magyar színtársulattal és épülettel, mégis  megfordultak a városban  színészek (miután a német színtársulat befejezte a bérletsorozatát). Bár 1847 decemberében  létrejött - Csernovits elnökletével, az aradi  ifjúság támogatásával - a " magyar színűgybiztosító választmány ",  a fontosabb események egyelőre más színpadra helyeződtek át... Az 1848-1849. évi magyar szabadságharc a színésztársadalmat sem hagyta érintetlenül. A  férfi színészek java honvédként harcolt ( Philippovits István, Feleky Miklós, Szerdahelyi Kálmán ), mások  politikusként támogatták a forradalom ügyét. (Egressy Gábor) A világosi kapituláció  után a volt honvéd-színészek egy része fogolyként került Aradra, vagy menekülés közben  ejtették útba a várost."(...)

" Akadt azonban egy "fennkölt  lelkű aradi honfi ", Csernovits Péter, aki meglátta , hogy a mgyar színpad " poltikai tribünné" alakítható. Amikor a Maros egyik oldalán - október 6-ról van szó - " akasztófával és fegyverrel öldösik a nemzet hőseit", akkor a másik parton valaki a magyar színművészet számára merészelt templomot nyitni, s oda toborozta, gyűjtötte - a nemzeti szellem élesítésére - azokat a honvédeket, akiknek kezéből kicsavarták a fegyvert. A toborzás gyakorlatilag úgy történt, hogy Csernovits  egy " meghitt embere", Zsiradó János ( ő bonyolította le a két tábornok holttestének kiváltását, száz aranyba került ) kiemelte  a gyűjtőtáborokból azokat a honvéd-színészeket, akik Aradon kezdték meg a " hontalan bujdosás" keserves útját. Velük nem kötött írásos szerződést, egydül a "nemzetiség védelmének érzete" kapcsolta őket Thalia aradi szentélyéhez őket."

" Váltakozva   hol  Aradon, hol Csernovits  mácsai  kastélyában  léptek  fel - mindenütt " egy kis nemzetit " alkotva.(...)

  

 

hub1_m_179720_aradiszinhaz.jpg

     Illusztráció - Váli Béla: Az aradi színészet története című könyvéből  1774-1889.

 

 

"Miután Philppovits  összeszedte a társulatot, Csernovits a Hirschl Jakab -féle színházépület bérletével biztosította  a játéklehetőséget. Engedélyt nem kért, a bevételt nem jelentette be. A városi hatóság alkalmankénti zaklatásaira csak annyit válaszolt, hogy a teátrumot saját költségén, a maga és barátai számára szerződtetett színészekkel bérli; a saját házában pedig azt csinál, amit akar. Szerencsére Arad német polgársága is rokonszenvezett Csernovits vállakozásával, ahogy támogatták őt Arad, Csanád és Csongrád vármegyék tekintélyesebb birtokosai is ( Török Gábor, világosi báró Bohus János, vagy a majdani kereskedelmi miniszter, Simonyi Lajos báró stb.)"(...)

" A császári hatóságok szemmel látható aggodalommal és gyanakvással figyelték mindazt, ami Aradon a magyar színtársulat körül történt. 1850. szeptember 14-én a magyar nevű, de schwarz-gelb szívű Cseh Eduard, a nagyváradi kerület császári-királyi bizosa utasította Arad polgármesterét, hogy ha meg is adta a társulatnak a játékengedélyt, hozza az igazgató tudtára, hogy kerüljön minden névvel nevezendő "politikai kétértelműséget", a forradalomra utaló célzást."(...)

" Nem sok társulat  volt akkoriban az országban, amely a nemzeti értékek iránti lelkesítést merte volna a nyilvánosság elé vinni a "művészet leple" alatt."(...)

" Csernovits vállalkozásában azonban az volt a többlet, hogy mindezt egy összehasonlíthatatlanul tragikusabb időben ( amikor  " A  szellem világa kialudt "), az  önkényuralmi megtorlás zivataros  korszakában tette."(...)

" Csernovits Péter a magyar reformkori ellenzék tipikus, már annyiszor kipróbált útját járta: kiszorítva a politikai élet teréről, a nemzeti törekvéseit  a kultúrában támogatva - politizált. S az eredményt az egyik kortársa  1861-ben eképpen összegezte:  " Azon lángoló szeretete a honnak, melly  a polgári erények legdicsőbbike, keresztül rezgi fiaid minden egyeseit..., a nemzeti színművészet karjaid közt olly szeretve, olly lelkesülten pártoltatik, miként sehol e honban ."       ( Nemzeti játékszíni emlény, Arad)" (2*)

 

1845- ben Keleten és a Szentföldön járt Batthyány Lajos gróf, Almásy György gróf és barátja, báró Wenckheim Béla társaságában.

 

A  48-as események kapcsán   mint Temes vármegye főispánját és temesi grófját , Kossuth megtette bizalmas barátját az alvidék teljhatalmú kormánybiztosának.

Világos után ő is az aradi vár tömlöcébe került, az   október  hatodikára   virradó éjjelén  hallotta  a  kazamata  ablakán  át, amint  az  ácsok    bitófákat   faragnak, - unokaöccsének,  ( 1.* ) - Damjanich tábornoknak is...

Dél - Magyarország   mesésen   gazdag főura  még a börtönben is   hatalmas   ember  maradt a legendák szerint, - tudott intézkedni, hogy    Damjanich  és  Lahner holttestét      titokban    a  mácsai birtokára  szállítsák,  és  ott temessék el. ( A sír fölé, miután   az   óriási  mácsai    birtok   később a   Károlyiak   tulajdonába  került (1862) ; 1885-ben Károlyi Ella grófnő -  gróf Almásy Dénesné - díszes síremléket állíttatott. )

 

        normal_macsa.jpg

                      Mácsa, az egykori Csernovics kastély    (Ybl Miklós)

                                             Arad vármegye

 

 

Kiszabadulása után Csernovits Péter élénk összeköttetésben állott az emigránsokkal, és beleártotta magát minden osztrák ellenes konspirációba,- neveztesen az Almásy- félébe.

Azonban, báró Wenckheim Béla Békés vármegye főispánja - legendás hírű barátjaként  már kevesebben ismerhetik -.  

A grófi ágból származó Wenckheim József Antal (1780-1852)  e  " nábobi életformának " megtestesítőjeként, nemcsak különös házasságai, hanem megfontolt gazdasági törekvései révén is mint említésre méltó embert -  JÓKAI  halhatatlanná tette  a   " EGY MAGYAR NÁBOB  "   című regényében.

Jókai a fegyverletételt követően Gyulán talált menedéket 1849. augusztus 13-án, ERKEL REZSŐ megyei főorvosnak; ERKEL FERENC   bátyjának a Wenckheim kastély bejáratával szemközt fekvő, ( Kossuth Lajos utca 30.) házában. Ugyanis itt lakott hónapok óta felesége; Laborfalvi  Róza. Jelen volt a világosi fegyverletételnél is. Ismerte gróf Wenckheim József Antal legendás életfilozófiáját.

A korabeli krónikák, (Takácsy Dénes, egykori újkígyósi plébános) szerint Wenckeheim József Antal szerette  magát " nábobnak "  mondani, mert valóban úgy élt hatalmas birtokán, mint egy indiai fejedelem.

Hiszen főúri körökben  a " teátrális rendezés " része volt életvitelüknek.

A " Perzsab" indiai tartomány területén régebben számos hűbéres fejedelemség volt. Ezek fejedelmeit nevezték nábobnak, s az Indiáról elterjedt mesés hírek nyomán rendkívül gazdagoknak tekintették őket. gróf Almásy Manó  Kelet- indiai utazásairól is beszámolt abban az időben a - DÉLIBÁB - című lapban Jókai, amelynek főmunkatársa volt. Innen eredhet a Nábob varázslatos misztikuma, amely felcsigázhatta Jókai kíváncsiságát is...

 

Dömötör Sándor így vélekedik erről:

 

 

" Jókai a szabadságharc után megpróbált hidat verni regényeivel kora, a még el nem jött polgári társadalom eszményei  és a széthullott, levitézlett feudális rend különc vezérei, bolondos hősei közé " fényekből és színekből ". A polgári rendet, a jövőt élesen mutató - majdnem propagáló - elképzelt alakjai társadalmi modellek, amelyek hiteles és hitelesíthető emberi valóságra épületek.

Világos után  országunkat és Jókait elsősorban a zavaros helyzet felszámolásásnak gyors lehetősége, a nép magasztos erőfeszítéseihez méltó stabil közállapot megteremtése foglalkoztatta. Az embertelen elnyomás közepette is elkezdődött valahogyan a polgárosodás, a felemelkedés, de nem oly vonzóan, ahogyan a reformkorban hősei részben torzalakokká, kísértetekké, részben meseszerűen nagy szellemekké váltak, epika hősök lettek, amilyenek a valóságban soha nem voltak.

Jókai ezeket a felemás történeti hősöket akkor idézte fel, amikor a jelen semmiképpen sem volt olyan, hogy példaképek maradhattak volna. Az emberi vonásokért mégis a közelmúlt elbukott nemtőihez kellett fordulnia, hogy élettel töltse meg a képzeletben élő célt, az elképzelt polgári eszményeket, a polgári fejlődést megvalósító nagy embereket. Ezeket azonban Jókai nem a nép között, nem az egyszerű emberek körében, hanem a földbirtokos osztály kiváló képviselői között találta meg." (...)

 

                  3082.jpg

                                báró Wenckheim Béla  (1811-1879)                                                                             1848-ban Békés vármegye főispánja, 1875-ben miniszter                                                                   Magyar  Nemzeti Levéltár, Gyula

 

Fő gondja arra irányult, hogy az  osztrák  barátságból  már  kiábrándult  szerbeket újra  megnyerje  a  magyar ügynek. Csemegi Károly, a  család bizalmasa  fogalmazta meg neki azt a nagyszabású beszédét, amelyet -  az 1861-i karlócai  szerb kongresszuson  - mondott el  és  mely a jövőben programjává  lett a   hazafias  szerbeknek. Érdekes, hogy Csernovits Pétert a kongresszuson két ember támogatta leginkább: Monojlovics, a kúriai bíró és Miletics Szvetozar.

A " JÖVŐ " című lap alapításában is részt vett 1862-ben, mellyel politikai meggyőződését  szolgálta.

 

 

varm-torontal-021.jpg

                      Fény -  A Mocsonyi-féle kastély és Mauzóleum

                                                  Torontál vármegye

 

     

A kiegyezés után   hallatlan  költekezései  felemésztették  mesés vagyonának  legnagyobb  részét, - a Csernovics-jószágok -  idegen kézbe kerültek, és

a  " nábob " visszavonult veje;  fényi MOCSONYI  András (1812-1880),  FÉNY-i    ( korábban, Foen) birtokára, hol úri kényelembe, de csendesen, mint  " nevető filozófus "  élte  le  utolsó éveit.

       402px-andrei_mocsonyi.jpg          Csernovits Péter egyik leányának; mácsai és kisoroszi gróf Csernovits Laurának                                    férje;  fényi Mocsonyi András

                              ismeretlen művész alkotása - 1866.

 

 

Nevét már alig-alig ismerik, pedig híres ember volt egy olyan korban, ahol tettekkel, és  nemcsak  szóval  védték  a hazát. Óriási vagyont örökölt, és fiatal korában egyike - a  reformkori - Európa  legelső  gavallérjainak. A nagyúri bőkezésűgéről, szeretetreméltó könnyelműségéről  és  kalandjairól  keringő adomákkal  köteteteket  lehetne  megtölteni.

Egyetlen műve: A nemzetiségi kérdés a Jelen  éS  Jövő szempontjából( Pest,1861.)

 

Néhány megkapó nemes vonást ragadjunk ki az ő életéből, érzékeltetve Csernovits Péter,  egy akkoriban pusztuló félben lévő hazai típus  utolsó kedvelőjeként: a délvidéki nábob típusát.

A " temesi nábob "  édesapja az ország egyik leggazdagabb embere volt; az a hír járta, maga sem tudta, mennyi a pénze. Mikor  Mácsára  költözött, bivalybőrökbe varrva  szállítatta  a  tengernyi  kincset az új otthonába, és azt mondogatta, hogy fiának  akkora  vagyona, hogyha  kanállal  eszi  az aranyat, akkor  sem  tudja elfogyasztani...

Azonban a temérdek vagyont fiacskája  mégis " megette",  elfogyasztotta  úri módon...

Báró WENCKHEIM Bélával "megkopasztották" a kártyázó bécsi arisztokráciát. S egyszer pedig midőn lovagolt, odaszólott a kávéház ajtajában ácsorgó osztrák pincérnek, hogy: hozzon ki egy pohár vizet. A pincérnek derogált a dolog, és a csapos fiúval küldette ki a  kért vizet,- mire a megsértett vendég egy százforintos bankót nyomott a csapos markába a pincér nagy búbánatára...

Társa volt a gavalléros költekezésben a dúsgazdag KOMÁROMY György. Egy alkalommal kártyázott  a  két nábob, és reggelre Komáromy egy marék aranyat vett ki a zsebéből: - Na Péter, ez legyen az utolsó lehúzás! - Mire Péter kijelentette, hogy ő nem "garasoskodik", hanem tegyenek fel egy-egy uradalmat : Mácsa  vagy  Szalárd !   -  Jól van! - S lehúzták.   Csernovitsé lett Szalárd;  kereknyi öt ezer holdjáva.

Itt töltötte ő élete legszebb napjait; száz meg száz pikáns kaland színhelye volt a " Sóskút", és a mai napig is bűvös-bájos történeteket beszélnek a bokrok közt elrejtett " Flóra-lakról".

Mikor a sok költekezéstől elkezdtek összébb húzódni az uradalmai határai, és rohamosan "olvadt" az arany, meg az ezüst; az ország első gavallérja meghúzódott a "Fekete Sas" Szálló  egyik szobájában...Hetekig ki sem mozdult a négy fal közül ha nem volt pénze, de ha életjáradékát kézhez kapta, újra gavallér módra, bőkezűen élt...

 

                                            UTÓSZÓ

 

Széchenyi híve volt testestől-lelkestől báró Wenckheim Béla  és Csernovits Péter is. A magyar közélet nagy személyiségei és reménységei voltak. A reformkorban az ipar, a gazdaság és kereskedelem fejlesztése mellett nagy fontosságot tulajdonítottak a társasági élet színtereinek is. Kaszinókat alapítottak, lóversenyeket szerveztek.

 

                                                                                   

 

                 32314_262748493_small.jpg

                                 Az első lóverseny Pesten 1827. június 6-án

 

 Az első , Aradon alapított   " Casino "  megalakítása 1830. január 15-én történt . A kaszinóknak gróf Széchenyi István lelkesedése folytán a huszas évek végén megpendített eszméje Aradon is hódított, éspedig, azonnal. 

" Az  Ó-Aradi Casinó Tagjainak A.B.C. szerinti való feljegyzése  s annak Alapjai " - czímmel jelent meg " Klapka József Cs. kir. Könyvnyomtató Betűivel". 1830. ( *Az aradi egykori Lyceum törzskönyvtárában : V.2929. sz.alatt jegyezték be. A Kölcsey - Egyesület közkönyvtárának az volt a  feladata,  hogy Arad vármegyére vonatkozó s az Arad városból kikerült nyomtatványokat  összegyűjtsék. A vidék pedig maga őrizze meg az emlékeit. )

168 tagját betűrendben ,  a névsor Arad vármegye arisztokráciáját, gentlamenjeit  s honoratiorjait tünteti föl. A Választmány tagjai:

Igazgató:  Atzél János és Salbeck Jakab.               Elnök: simándi báró Bánhidy Antal                                                                                                                        alispán.

Jegyző: BRÜNEK KÁROLY, Iustitória János

A Bírók, Bittók,( közöttük Albert, első alispán), világosi báró BOHUS  János, gróf Bolza, Gróf Breunez, a CSERNOVICSOK, Csomor Antal esküdt, a Dánielek,  Deseők, EDELSPACHER   Zsigmond,  gróf  Esterházy Vincze, a Cobuorg-huszárok ezredese, Fábián Gábor író, ügyvéd és táblabíró,   Fascho József, gróf Fekete Ferencz, báró Forray András a krassói főispáni helyettese, kézdivásárhelyi VÁSÁRHELYI ALBERT, bátyja; ifj.JÁNOS és édesapjuk is, id. VÁSÁRHELYI  JÁNOS, és sorolhatnám tovább a népes tagok  sorát...(...)

 

 

Szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen személyesen ismerhetem a Csernovics család leszármazottjait a jelenben. Hálásan köszönöm barátságukat!

 

nagyvizit_vajda_06.jpg

                   Csernovics leszármazási tábla, középen a Csernovics címerrel -                                                                             Vajda Miklós   tulajdona

 

 

 

 Forrás:

1.* - Damjanich János nagyanyja, - Csernovics Anna -  és  Csernovics Péter apja, - Csernovics Pál -, testvérek voltak.( nem sógora!)

2.*- Varsányi Péter István: " Játszani is engedd..!"  Csernovits Péter aradi színházpártoló tevékenysége  - Jelenidő, Nyugati Jelen, 2006.január 6.

Margalits Ede: Szerb történelmi repertórium -1. kötet (1918), Nagyváradi újság, "Nagyvárad" tárcája, újságcikk; Csernovics Péter 1892.( Márki Sándor), Lovassy Andor újságcikk ( 1892.április 29.) Lendvai Miklós: Temes vármegye nemes családai III. 1905.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 65
Tegnapi: 30
Heti: 139
Havi: 1 412
Össz.: 433 424

Látogatottság növelés
Oldal: CSERNOVITS Péter gróf, avagy az Utolsó temesi nábob
A gróf BREDA és a VÁSÁRHELYI család genealógiája - Gyevnár Erika tollából - © 2008 - 2024 - countess.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »